Salló István

oldal nyomtatása Share

Salló István (Csíkszereda, 1932. márc. 3.) – népművelő, színpadi író. A tanítóképzőt szülővárosában végezte (1951). Előbb Gyimesközép­lokon helyettes tanár, majd katonai szolgálatának teljesítése után 1956–57-ben Csíkszentimrén, 1957–59 között Csíkdánfalván tanít. 1959-ben a Csík rajoni Művelődési Ház, 1968–78 között a *Hargita megyei *Népi Alkotások Háza igazgatója. 1978-tól Magyarországon él, ahol faszobor- és dombormű-sorozataival (Árpád-házi királyaink, Illyés Gyula-emlékfal, 12 székely népballada) vált ismertté. Irodalmi vonatkozású szobrai, domborművei: A walesi bárdok, Hídavatás, Kádár Kata, Kőműves Kelemenné stb.

Írásai jelentek meg a Napsugárban, Vörös Zászlóban, Művelődésben, Előrében, *Hargitában.

A *Hargita megyei *Népi Alkotások Háza kiadásában megjelent útmutatója agitációs és művészbrigádok számára (Csíkszereda 1970) és több, műkedvelőknek írt színdarabja: A sün és az időjárás (1971); Fekete ribizli (Csíkszereda 1974); Három vidám játék (Buk. 1974); Postán nyert vőlegény (Csíkszereda 1974); Mézesmadzag (uo. 1974); Válás muzsikaszóval (uo. 1974); fordításában Aurel Gh. Ardeleanu Szülői ház c. egyfelvonásosa (uo. 1977).

Egyéb művei: Nagyapó pipája. Mesék, történetek (Buk. 1974); Kapuk és kerítések *Hargita megyében (néprajzi album, Kardalus Jánossal, Csíkszereda 1976). Abrakolt szenvedély c. kisregényét 20 folytatásban a *Hargita közölte 1970-ben.

(S. Zs.)