Sándor József, pákéi

oldal nyomtatása Share

Sándor József, pákéi (Buk., 1853. nov. 27. – 1945. jún. 6. Kv.) – közíró, szerkesztő. Édesapja az 1848-as forradalom utáni megtorlás elől emigrált Bukarestbe. Ő az ottani, Koós Ferenc alapította református magyar és a Sf. Sava román elemi iskolában kezdte tanulmányait, majd 1866-tól 1874-ig a nagyenyedi Bethlen Kollégium éltanulója volt. Ezután Budapesten és Kolozsvárt orvosi, majd jogi tanulmányokat folytatott, s közben az 1880–81-es tanévet a Bukaresti Egyetemen töltötte, ahol Titu Maiorescut is hallgatta. A budapesti, majd kolozsvári lapokban jelentek meg első versei, beszámolói 1880 körül. 1883–1886 között a szabadelvű párti Kolozsvári Közlöny segédszerkesztője, a külföldi *szemle és a nemzetiségi rovatokat vezette, több mint 300 cikke jelent meg. Lelkesen csatlakozott Haller Károly kolozsvári polgármesternek egy közművelődési egyesület alapítását szorgalmazó, 1884. decemberi felhívásához, ő dolgozta ki az alapszabályokat. Így alakult meg 1885. ápr. 12-én az *Erdély(rész)i Magyar Közművelődési Egyesület, melynek rövidített neve, az *EMKE is tőle származik. Az Egyesületnek ideiglenes, majd 1885. aug. 31-től rendes titkára. Jórészt az ő érdeme, hogy a szórványban élő magyarság megtartására óvodák, iskolák, könyvtárak, parókiák sokasága létesült az Egyesületnek köszönhetően. Az *EMKE lett a dualizmus korának legnagyobb magyar egyesülete. 1889-ben főtitkárrá választották, ebben a minőségében szerkesztette az Egyesület 1885-től évente kiadott jelentéseit, valamint hivatalos értesítőjét, 1894-től 1918 júniusáig. 1890-ben örökös főtitkárrá, 1892-ben tiszteletbeli alelnökké, majd elnökké választották. Ő szervezte meg az Egyesület országos visszhangú negyedszázados jubileumát 1911. szept. 8-án, melyre Az *EMKE megalapítása és negyedszázados működése 1885–1910 (Kv. 1910) címmel közel 600 oldalas díszkiadványt állított össze. Az őt ezután ért vádak alól az önéletrajzi jellegű Megtámadtatásom s egyszersmind adalék az *EMKE újjászervezése kérdéséhez (Kv. 1913) című írásában tisztázta magát. Később, az Egyesület által rendezett, 1941. márc. 15-i ünnepségen mondott, a baloldallal szimpatizáló beszéde miatt tb. elnöki címmel félreállították. 1944 decemberétől azonban haláláig az egyesület tényleges elnöke volt.

1884 szeptemberétől 1885 végéig a Protestáns Közlöny felelős szerkesztője, 1887-től egyházkerületi képviselő, tanácsbíró. A világháború előtt a romániai református egyház főgondnoka, s Bukarestből való távozása után is megmaradt a román főváros ref. egyházközsége védnökének. 1887-től az Unió Szabadkőműves Páholy tagja, később nagymestere, ennek keretében Krisztus és az állat (Kv. 1895) címmel felolvasást is tartott. A kereskedő *ifjúság nevelésére az *EMKE támogatásával 1887–88-ban szerkesztette és megjelentette az *Erdély">*Ifjú *Erdély a kereskedés által c. havilapot. 1896-tól a KZST tagja.

Állandó témájáról, a román, szász és szlovák nemzetiségi mozgalmakról, valamint az *EMKE tevékenységéről írta legtöbb cikkét: 1886 decemberétől 1891 szeptemberéig csak a Kolozsvár c. napilapban 160, 1900-tól a világháborúig a kolozsvári Újságban félszáz idevágó írása jelent meg. Romántudásának köszönhetően különösen a román politikai-művelődési élet eseményeit ismerte behatóan. Fordított is románból: a Kolozsvári Közlöny 1884 karácsonyi mellékletében közölte az első magyar Alecsandri- (Maros és Olt), az 1885 karácsonyiban pedig az első magyar Eminescu- (Cseresznyefa fehér virága) fordítását. Ugyancsak ő tolmácsolta 1884-ben, elsőként Andrei Mureşanu Deşteaptă-te, române (Ébredj, román, ébredj!) kezdetű versét, mely 1990 óta a román himnusz.

Az *EMKE-ből kiváló *Erdélyi Kárpát-Egyesület egyik alapítója, tiszteletbeli tagja. Ő állította össze Merza Lajossal az első részletes, teljes *erdélyi turistakalauzt EMKE útikalauz Magyarország *erdélyi részében (Kv. 1891) címmel. A Kolozsvári *Március 15-i Állandó Bizottság vezetőségi tagja volt, többször is ő rendezte az évfordulós megemlékezést. 1903-tól az 1848-as Ereklyemúzeum igazgatója, anyagát ismételten megmentette.

1896-ban szabadelvű programmal Kovásznán képviselővé választották, 1906-ig a magyar parlament tagja, Bánffy Dezső támogatója. Az *EMKE érdekében kifejtett tevékenységét 1911-ben I. *Ferenc József magyar udvari tanácsosi címmel ismerte el.

Az I. világháborút követően az első politikai szervezkedések vezéregyénisége volt: az 1918. nov. 22-én megalakuló *Erdélyi Székely Nemzeti Tanács elnöke. Az Apáthy István vezette 1918. dec. 22-i magyar nemzetgyűlés beválasztotta a háromtagú kormányzótanácsba. A magyarság romániai viszonyok közti politikai megszervezésére 1920. dec. 15-én alakult ötös bizottság tagja, a pártszervezést elhatározó 1921. jan. 9-i gyűlés elnöke. A júl. 6-án megalakult Magyar Szövetség egyik alapítója, szabályzatának kidolgozója. 1922 augusztusában ő kezdeményezte azt a pártegyesülést, amelynek eredményeként 1922 decemberében létrejött az OMP, amelynek hosszú időn át alelnöke volt. Az 1922-es román parlamenti választásokon az alkotmányozó országgyűlésbe bekerült három magyar képviselő egyike, 1926-tól 1938 végéig Háromszék megye szenátora. *Mikó Imre írja: „Sándor József volt a parlamenti csoport legtevékenyebb tagja, aki mint bukaresti születésű székely, kitűnő nyelvismeretével és a magyar parlamentben szerzett gyakorlatával felvértezve egyedül küzdötte végig a magyarság első politikai harcait” (Huszonkét év. Bp. 1941). Politikai szereplését tükrözi a *Magyar Kisebbség c. folyóirat. Szót emelt egy fehéregyházi Petőfi-síremlék ügyében is (Keleti Újság 1938. júl. 30.). Az alkotmány- és iskolaügyben mondott három beszéde (1923–24) és sepsiszentgyörgyi képviselői beszámolója (Torda 1925) önállóan is megjelent.

Az általa írt, szerkesztésében megjelent kötetek többsége az *EMKE-vel kapcsolatos, ennek gyűlésein elmondott beszéd, nekrológ. Így az *EMKE alapítványtevői és vezetőségi tagjai közül a Rökk Pál (1897), Horváth Gyula (1898), Kovács Ferenc (1899), Mikes György és Zsuzsanna (1905), Kornis Viktor és *Teleki Domokos (1907) feletti beszédei önállóan is megjelentek. Néhány művelődéstörténeti dolgozatot is közölt: A múlt századbeli boszorkánypörökhöz (Ethno­graphia 1902/7); Kőrösi Csoma Sándor emlékezete (Vasárnapi Újság 1904/28); Báró Orbán Balázs élete és működése (in: Emlékkönyv a *Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára. Kv. 1929); visszaemlékezéseiben elevenítette fel az *EKE megalapításának körülményeit (*Napkelet 1920/4. 216–219).

Egyéb kötetei: Kossuth Lajos történeti küldetése (Kv. 1892); Visszapillantás az *EMKE alakulása és fejlődése történetére (uo. 1895); A magyar közművelődési egyesületek (uo. 1896); Emléklapok az *EMKE 1895. jún. 4-én Székelyudvarhelyen tartott tízéves ünnepi közgyűléséről (uo. 1896); A megkondult harang (uo. 1906); Emlékezés Gajzágó Manó *EMKE jogtanácsosra (uo. 1907); Emlékezés gr. Kornis Viktor és gr. *Teleki Domokos *EMKE alelnökökre (uo. 1907); Jelentés az *EMKE 25 éves életéről (uo. 1911); Az *EMKE negyedszázados örömünnepének s a kapcsolatos kolozsvári orsz. közművelődési kongresszusnak leírása (uo. 1912); Az *EMKE munkatervéhez (uo. 1913); A magyar iskolákért. S. J. beszéde a bukaresti kamara 1924. jún. 28-i ülésén, kizárólag az állami iskolai rendszer ellen (Torda 1924).

Álnevei: Hirám, S. J., S-f., (S.), r.

Abonyi Árpád: S. J. Fővárosi Lapok 1895. jún. 5. – Fülöp Árpád: S. J. *Ellenzék 1911. szept. 7. – Sipos Kamilló: Dr. Boros György […] föllépése S. J. *EMKE tiszteleti alelnök-főtitkár ellen. Kv. 1913; uő: A magyarságért. S. J. könyvészete. Uo. 1915. – Ligeti Ernő: Erdélyi fejek: S. J. *Napkelet (Kv.) 1922/5. – A *Magyar Párt törvényhozó tagjai: Pákéi S. J. *Magyar Kisebbség 1926/13. – Meghalt Pákéi S. J. *Világosság 1945. jún. 8. – S. J. *Erdély 1945. jún. 9. – Teofil Bugnariu: A legelső magyar Eminescu-fordítás. *Korunk 1964/10. – Nagy István: Szemben az árral. 1974. – Balogh Edgár: Szolgálatban. 1978. – Zágoni Jenő: S. J. Megyei Tükör 1980. okt. 25. – Gaal György: S. J., az *EMKE-alapító. *Szabadság 1995. ápr. 12–13.

(G. Gy.)