Sántha Attila

oldal nyomtatása Share

Sántha Attila (Kézdivásárhely, 1968. márc. 5.) – költő. Középiskoláit szülővárosában végezte (1986); a BBTE-n szerzett magyar–angol szakos tanári diplomát (1995), majd Szegeden doktorált (1999). 1992-től az *Echinox magyar oldalainak szerkesztője volt; 1994 decemberében létrehozta az Előretolt Helyőrség c. folyóiratot, amelynek – később könyvsorozattá átalakult formájában is – szerkesztője. 1999–2000-ben az Oktatási és Nevelési *Minisztériumban államtitkári tanácsos, 2000–2002 között a Sapientia EMTE irodavezetője, 2002–2004 között az Erdélyi Magyar Írók Ligájának ügyvezetője, 2004–2005 között elnöke, a kézdivásárhelyi Havas Kiadó alapítója (2004).

Első versei az Utunkban jelentek meg 1985-ben, azóta rendszeresen közöl hazai és magyarországi lapokban. Ahhoz az írói csoporthoz tartozik, amely az Előretolt Helyőrség c. folyóirat és az Erdélyi Híradó kiadó körül tömörült. Ő az újdonságnak számító *transzközép elindítója, ideológusa és teoretikusa. „Az Előretolt Helyőrség programos kiadványának szerzője – írja róla Fried István –, aki antiideologikus ideológiát szegez egyfelől a küldetésesként artikulálódó költészetteória ellen, másfelől nem hisz, pontosabban nem eléggé hisz abban a palimpszesztus-mód­szerben, amely (a »költőiség« őrzőjeként) a hagyománytörténésben beleszövi a maga költészetét a világköltészet szövedékébe, áttetsző maszkokat öltve, egyetlen költészetváltozatot sem utasítva el, számosat az önmagáéba integrálva.”

Első kötetének verseiben – Balázs Imre József szerint – többféle irodalmi hagyományból merít, leggyakrabban Christian Morgensternből, de találkozunk verseiben Edward Lear-reminiszcenciákkal, Nietzsche-aforizmák sugallatával, sűrű utalásokkal Münchhausen báróra vagy a Rejtő Jenő-ponyvaregényből ismert Trop­pauer Hümérre. Ennek a költészetnek a nyelve tudatosan nyit a szubkultúra felé: szándékoltan köznapi, sőt olykor az obszcenitásig menően közönséges. Második kötetében a székely nyelvjárás és népköltészet elemeiből merít, ebből kiindulva teremt egy fiktív nyelvet, amely az abszurd felé nyit, de ugyanakkor egyfajta titokzatosságba is burkolja világát. Később ezt a vonalat viszi tovább, eljutva a poétikai regiszter határáig, sőt át is lépve azon. Egyfajta „anti-irodalom” ez, amellyel programszerűen kívánja meghökkenteni olvasóit.

Írásait újabban a Helikon, *Korunk, *Látó, *Echinox, Székelyföld, Alföld, Tiszatáj, Magyar Napló, Pompeji, Symposion, Bárka és a Contrapunct, Dilema, Poesis, Art-Panorama közli.

Sziveri-díjjal (1996), a Kolozsvári Írók Egyesületének díjával (1999) tüntették ki.

Gondozásában jelent meg Laji bá’ [Szini Lajos] Küzsdeg nyüszkölődések (Kézdivásárhely 2005 és uo. 2007), Duma István András Csángó *mitológia (uo. 2005) és Hosszu Zoltán Dani bá’ (uo. 2007) c. kötete.

Kötetei: Mór dalok (versek. Mv. 1995); Münchhausen báró csodálatos versei (Kv. 1995); Az ír úr (versek, uo. 1999); Kemál és Amál (versek, uo. 2004); Székely szótár (Kézdi­vásárhely 2004; újrakiadása Bp. 2005).

Fekete Vince: Ki vagy te, S. A.? Helikon 1993/25. – Selyem Zsuzsa: A lét alapvető egysége, avagy két legyet egy csapásra. *Korunk 1994/11. – Szász János: Az új erdélyi líra. *A Hét 1995/30, 31–32, 33–34. – Berszán István: Szerző és olvasó. Helikon 1996/15. – Fried István: A transzközép keresés lírikusai. Helikon 1996/17, 18, 19; uő: Irodalomtörténések Trans­sylvániában. Sepsiszentgyörgy 2003. – Kinde Annamária: És kit ne érdekelne a jövő? *Látó 1996/11. – Horkai-Hörcher Ferenc: A két gáláns testőr [Orbán János Dénes és S. A.]. *Látó 2002/4. – Szabó Róbert Csaba: Az írók társadalma. Interjú S. A.-val. *A Hét 2004/15. – György Attila: Sántha-kötet, Sántha-kritika. *A Hét 2004. jún. 16. – Vári Csaba: Verskötet vagy *mi a hájderménkő? *A Hét 2004/14. – Balázs Imre József: S. A. In: Horea Poenar (szerk.): Dicţionarul *Echinox. A–Z. Piteşti 2008. 392–394.

(K. E.)