Bíró Vencel

oldal nyomtatása Share

Bíró Vencel (Vértessomló, 1885. aug. 9. – 1962. dec. 2., Kolozsvár) – történetíró, író. Középiskoláit Tatán kezdte és Vácott folytatta, ahol 1900-ban belépett a piarista rendbe. Egyetemi és teológiai tanulmányait Kolozsvárt végezte (1904–08), majd ott a kat. főgimnázium tanára, később igazgatója. 1928-tól a Báthori-Apor Szeminárium igazgatója. 1934-től az önállósult erdélyi piarista rendtartomány főnöke. Tagja volt az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, az Erdélyi Irodalmi Társaságnak s az Erdélyi Katolikus Akadémiának; az Erdélyi Iskola, Erdélyi Múzeum, Erdélyi Tudósító, Pásztortűz, A Hírnök, Jóbarát állandó munkatársa. 1940-ben a kolozsvári egyetem Erdély és Kelet-Európa története tanszékének ny. r. tanárává nevezték ki. 1941-ben az MTA levelező tagjává választja, 1945 és 1948 között tanári működése mellett a Bolyai Tudományegyetem bölcsészet-, nyelv- és történettudományi karának prodékánja; ebből az állásból vonul nyugdíjba 1948-ban.

Történelmi érzékének fejlődésére nagy hatással volt Kolozsvár a maga történelmi emlékeivel, régi épületeivel, régiség- és levéltárával. Erdély történelmének szentelte egész életét, és ennek művelése révén vált a század első felében az erdélyi pozitivista történésznemzedék jelentős képviselőjévé. Legtöbbet az önálló erdélyi fejedelemség korával foglalkozott. A politika- és egyháztörténet mellett szívesen merítette nagyobb összefoglaló művei, monográfiái, tanulmányai, történeti rajzai, cikkei tárgyát a művelődéstörténet, művészettörténet, gazdaságtörténet tárgyköréből. Első munkái után (Forgách Ferencz mint történetíró, Kv. 1908; Erdély külügyi fejlődése a fejedelemség megalakulása korában, 1541–1571, Kv. 1911; Az erdélyi fejedelem jogköre, 1571–1690, Kv. 1912) az MTA 2000 koronás pályázatát nyeri meg Az erdélyi fejedelmi hatalom fejlődése 1542–1690 c. művével (Kv. 1917). Az I. világháború után számos kisebb-nagyobb műve jelent meg, köztük: Erdély követei a portán (Kv. 1921); A kolozsvári róm. kat. főgimnázium története (Kv. 1926); Báthori István fejedelem (Kv. 1935); Altorjai gróf Apor István és kora (Kv. 1935); Képek Erdély múltjából (Kv. 1937); Történeti rajzok (Kv. 1940); Gr. Batthyány Ignác (ETF. 127. Kv. 1941); Erdély története (Kv. 1944); Az erdélyi udvarház gazdasági szerepe a XVII. század második felében (Kv. 1945); A kolozsvári jezsuita egyetem szervezete és építkezései a XVIII. században (Kv. 1945); Veress Mátyás (Művészettörténeti Értesítő, Bp. 1960).

Kéziratban maradt munkái: Márki Sándor életrajza; Balanyi György és Kolozsvár.

Szépirodalmi munkái közül említést érdemel Keserű serbet c. történeti regénye (Kv. 1930); Nagyságos fejedelmek idejében (tíz történelmi elbeszélés, Kv. 1937), valamint Az első diákév c. elbeszéléssorozat (Kv. 1940). Történelmi tárgyú munkáiban Jósika Miklósra és Jókai Mórra emlékeztető romantikus erdélyi történeteket ír meg.

(Cs. E.)

Balanyi György: B. V. Vigília, Bp. 1963/2. Enciclopedia istoriografiei româneşti. Szerk. Ştefan Ştefănescu, 1978. 60.