Saszet Győző

oldal nyomtatása Share

Saszet Győző (Havadtő, 1901. máj. 17. – 1981. máj. 30. Nv.) – népművelő, költő ~ Géza apja. Tanítói oklevelét a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban szerezte, ezt követően 1920-ban Kolozsvárt kántori és lévitalelkészi vizsgát *tett a Református Teológián. Szórványtanítói és lévitalelkészi pályáját Aranyosgerenden kezdte, 1922-ben a szilágysági Ér­hatvanban, 1930-ban pedig a dél-bihari Kisnyégerfalván folytatta; innen hívták utolsó állomáshelyére, Bihar­püspökibe.

Egész életpályáját missziós feladatnak tekintette, s az iskolában, a szószéken és a közéleti szereplésben egyaránt az anyanyelvi kultúra ápolásának kötelezte el magát. Minden állomáshelyén alkalmi és ünnepi műsorokat szervezett. Műkedvelőknek maga is írt darabokat, azonban írásainak java része a II. világháború viszontagságai közepette elveszett; cím szerint csupán az Aranykampó (1942) c. színművét és a Vér és lélek (1943) c. drámáját említhetjük meg. Aranyekével szántok c. verse a *Magyar Nép 1941-es pályázatán díjat nyert. Vallásos ihletésű verseinek egy csokra a Berde Mária, *Orth Győző és Róth Jenő gondozásában kiadott Istenes énekek című gyűjteményben (Nv. 1939), két elbeszélése a nagyváradi Református Könyvtár füzetes sorozatában jelent meg: Julika lelke (uo. 1938) és Áldozat (uo. 1939).

A Királyhágómelléki Egyházkerület Református Jövő c. képes családi néplapja gyermekrovatát Győző bácsi néven szerkesztette (1936).

(K. K.)