Schilling Árpád

oldal nyomtatása Share

Schilling Árpád (Noszoly, 1880. nov. 18. – 1955. Stuttgart) – orvosi szakíró. Középiskoláit a kolozsvári Református Kollégiumban és a szamosújvári Állami Főgimnáziumban végezte. Orvosi tanulmányait a zürichi egyetemen kezdte meg, majd a kolozsvári *Ferenc József Tudományegyetemen folytatta, ahol 1905-ben orvosi diplomát szerzett. Ezt követően a kolozsvári belgyógyászati klinikán gyakornok volt s Purjesz Zsigmond mellett, majd Budapesten sebészi képesítést nyert és az Irgalmas rend kórházában sebész alorvosként dolgozott 4 és fél évig. 1912-ben kinevezték Dicsőszentmártonba sebész főorvosnak. Az I. világháborúban katonaorvosként vett részt. A háború után Nagyváradon telepedett le, ahol az Irgalmas rend kórházának főorvosa volt 1929-ig. Ekkor, mivel orvosi hivatásának meggyőződése szerinti gyakorlásában korlátozták, megvált állásától és magánorvosként dolgozott tovább homeopátiás gyógymódokat alkalmazva. Emiatt kizárták a Bihar megyei Orvos-, Gyógyszerész- és Természettudományi Egyletből. 1931-ben viszont Párizsban a Nemzetközi Homeopathia Liga alelnökévé választotta.

Tudományos tevékenységét is a homeopátia tárgykörében fejtette ki. Új irányelvek és eredmények az organotherápiában c. munkája az *Erdélyi Orvosi Lapban jelent meg (Kv. 1924/15–16).

Lévay József: Széljegyzetek a dr. Schilling-ügyhöz. *Erdélyi Orvosi Lap 1924/15–16. – *Fehér Dezső (szerk.): Bihor-Biharmegye és Oradea-Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve. Nv. 1933–37. – Kóczián M.: A homeopátia története Magyarországon. Komplementer Medicina 2000. okt.

(P. M.)