Shakirov Sebestyén

oldal nyomtatása Share

Shakirov Sebestyén (Kazany, 1893. febr. 18. – 1966. ápr. 23. *Nagybánya) – festő. A Volga mentéről került Erdélybe, hadifogolyként, s mint unitárius vallásra áttért, magyar kultúrájú festő hunyt el a művésztelep városában. Művészeti tanulmányait egy orosz festőiskolában kezdte 1913-ban, majd galíciai frontszolgálata, fogsága és erdélyi megtelepedése után a *nagybányai kolónián folytatta (1922–25). 1929-ben *Nagybányára költözött, ahol a művésztelep tagjaival jelentkezett kiállításokon. 1934-ben a *Nagybányai Festők Társasága törzstagjává választották. A művésztelep hagyományai s *Thorma János tanítása alakították ki lírai fogantatású, puha tónusú tájképfestészetét. Előszeretettel festette a *Nagybánya környéki erdőket, a Zazar-parti tájakat. Sok képe készült az Al-Duna menti Ada-Kaleh szigetén és Déván: a dévai várat, a vallásalapító Dávid Ferenc fogságának helyét több festményén örökítette meg, ezeket 1929-ben a kolozsvári *unitárius egyház termében állította ki. *Erdélyi lapok (mindenekelőtt a *Pásztortűz) irodalmi szövegképekként közöltek műveiből.

Krónikás: S. S. *Pásztortűz 1925. – (k. e.): Orosz piktor és az erdélyi képek. *Ellenzék 1925. jún. 16. – Kelemen Lajos: S. S. *Ellenzék 1929/127. – Két képzőművész karácsonyi kiállítása. *Keleti Újság 1930. dec. 24. – Murádin Jenő: Nagybánya – a festőtelep művészei. Miskolc 1994.

(M. J.)