Simon Béla

oldal nyomtatása Share

Simon Béla (Fogaras, 1910. dec. 15. – 1980. okt. 30. Pécs) – festőművész. A Munkácsy-díjas kiváló alkotó pályájának egy része szűkebb szülőhazájához, Erdélyhez, míg életének második szakasza, magyarországi áttelepedése után a Dél-Dunántúl tájaihoz kötődik.

Korán kitűnt rajztudásával és így jutott el a főiskolára. Tanulmányait a kolozsvári Szépművészeti Iskolában kezdte (1928–31), majd néhány éves megszakítással a budapesti Képzőművészeti Főiskolán (1936–39) Szőnyi István irányításával folytatta. Közben 1936-ig első felesége birtokán, a Dés melletti Kaplyonban gazdálkodott és festett. Az 1940-es évek első felében a szilágysági Selymes­ilosván tanított. Innen küldte be festményeit a *Barabás Miklós Céh kiállításaira, ennek 1944-es megszűnéséig számon tartott tagja volt. Festményei – munkajelenetek, portrék, tájképek – az első időkben még erőteljesen Szőnyi István hatását mutatták.

Katonaként átélte Budapest ostromát, majd Baranya megyébe, Alsó­szent­mártonba került. 1960-tól a pécsi Művészeti Gimnáziumban tanított. Hazalátogatásai során a szülőföld nosztalgikusan elkísérő képeit örökítette meg: Csicsói pásztorok (1960), Borvizes leányka (1969), Nagyapámék háza (Udvarhely, 1970), Fogarasi emlék (1962–70). Palettájának jellegzetes vörös színei elsőként Kós Károly-portréján jelentek meg. 1968-ban festett Tamási Áron-portréja arcképfestészetének egyik csúcsa. Műveinek állandó gyűjteménye Siklóson tekinthető meg.

Koczogh Ákos: Pécs és Baranya művészei. Jelenkor 1969/7–8. – Murádin Jenő: Vallomásos sorok S. B.-ról. *A Hét 1980/51. – Hárs Éva: S. B. Bp. 1976. – S. B. Munkácsy-díjas festőművész emlékkiállítása. Katalógus, Pécs 2000.

(M. J.)