Simpf János

oldal nyomtatása Share

Simpf János (Józsefháza, 1951. febr. 26. – 1989. máj. 28. Gyulafehérvár) – költő. A középiskolát Nagybányán végezte, érettségi után Gyulafehérváron a Római Katolikus Hittudományi Főiskolán teológiai tanulmányokat folytatott. 1976-tól Mező­pet­riben káplán, 1977-től Tisza­hosszú­mezőn plébános. 1981-től a Gyulafehérváron működő középfokú kántoriskolában magyar irodalmat tanított; magyar és világirodalmi jegyzeteit hallgatói számára sokszorosította.

Verseiben örömeit, gyötrődéseit örökítette meg, élménye a hit, a hivatás, a magány, a család, a felé áradó szeretet. Megmaradásukat a diktatúra idején úgy látta biztosítottnak, ha tanítványaira bízza őket. Halála után mintegy 150 versét gyűjtötték össze és rendezték sajtó alá tanítványai.

Kötetei: A józsefházi sírhalom (Gyékényes 1996); Versek (Nv. 2004). Mária-költészetünk címmel összeállított gyűjteményét az *Ady Endre Társaság jelentette meg (Szatmárnémeti 2008).

Kéziratban maradt munkái: Példatár (1973); Isten a magyar költészetben (1974); Isten a világirodalomban (1975).

In memoriam S. J. In: Római Katolikus *Naptár 1999. 107. – Bura László: S. J., a Józsefházán született költő. *Szatmári Magyar Hírlap 2006. szept. 2. – *Tempfli Imre és Sípos Ferenc (szerk.): A szatmári római katolikus egyházmegye író papjai. Szatmárnémeti 2000. 179 –80. = Otthonom, Szatmár megye 10.

(B. L.)