Sipos Géza

oldal nyomtatása Share

Sipos Géza (Rimaszombat, 1905. nov. 8. – 1993. ápr. 16. Székely­udvarhely) – ref. egyházi író. A székelyudvarhelyi Református Kollégiumban érettségizett 1923-ban. Betegség miatt egy ideig nem folytatta tanulmányait (mint fakitermelési felügyelő dolgozott), s csak 1927-ben, Nagy Sándor bukaresti református lelkész ösztönzésére iratkozott be a kolozsvári Református Teológiára, ahol 1932-ben szerzett lelkészi képesítést. Már főiskolai hallgatóként ifjúsági konferenciákat szervezett, előadásokat tartott: a vallásoktatás, a spiritizmus és a szektakérdés foglalkoztatta. 1932–37 között segédlelkész, majd az *Ifjú Erdély c. folyóirat szerkesztője, lelkész és vallástanár Tordán. 1938-tól újra Kolozsváron dolgozott mint az *Ifjú Erdély c. lap iratterjesztésének és kiadóhivatalának vezetője. 1941-től Székelyudvar­helyen a Református Kollégiumban vallásoktató lelkész, egészen 1948-ig, a tanügyi reformig. Ezután könyvelő nyugdíjazásáig (1965).

Kötetei: A spiritizmusról az ige fényében (Torda 1937; bőv. kiad. Szilágysomlyó 1940); Tűz és só. Egyházi beszédek (Kv. 1939); Az utolsó ítélet (Torda 1937); Halál, hol a te fullánkod? (uo. 1938); Feltámadás és spiritizmus (Kv. 1938); Biblia-melléklet (uo. é. n.); Utaid, Uram, mutasd meg (Pápa 1944).

Bíró Sándor: Tűz és só. Prédikációk. Kv. 1939. – Máthé Éva: Búcsúzik a vártemplom lelkésze. Romániai *Magyar Szó 2002. febr. 23–24.

(G. D.)