Sipos Iván

oldal nyomtatása Share

Sipos Iván (Nv., 1897. jún. 18. – 1937. ápr. 7. Bp.) – író, újságíró. Középiskolai tanulmányait Nagyváradon kezdte, majd Debrecenben folytatta. Itt érettségizett (1915), utána a frontra vitték, ahonnan sérülten egy pesti kórházba került. Diákkorában a Debreceni Nagy Újságban és a Debreceni Független Újságban közölt. 1916-tól 1919-ig a Délmagyar­országnál dolgozott, közben a Szeged és Vidékében is publikált. Radikális forradalmi magatartása miatt 1919 áprilisában kiutasították Szegedről. Egy ideig a Tanácsköztársaság sajtóosztályán dolgozott Budapesten, de a kommunisták is letartóztatták. Világnézetéről a *Tűz 1919. márc. 22-i számában vallott. Később újságíróként dolgozott Budapesten, Miskolcon, Szegeden, Debrecenben és végül Nagyváradon. Tárcákat, verseket közölt a Tavaszban és a *Magyar Szóban, ez utóbbinak szerkesztője is volt. Itt jelent meg dokumentumértékű esszéje a novemberi forradalomról (A túlsó partról! Vérrel mocskolt fehér lobogó. *Magyar Szó 1920/2). E két lap megszűnte után a *Nagyváradi Napló munkatársa volt, majd próbálkozott Aradon és 1924-ben Kolozsváron, ahol Hétfői Újság címmel lapot próbált kiadni. Végül 1924-ben Hollandiába távozott, onnan tudósította a Szabadságot és a *Nagyváradi Naplót. 1924 végén visszatért Budapestre, a Magyar Újságban, a Tolnai Világlapjában és a Délibábban közölt. A császár szakálla c. novellája a Nyugat 1926-os pályázatán dicséretben részesült.

Művei: Új oltár zsámolyánál (versek, Szeged 1916); Lázárok az úton (novellák. Nv. 1920); Vörös kilenc (regény. Bp. 1926 = Legjobb könyvek); A császár szakálla (regény, uo. 1927 = Tolnai regénytára); Ember a kereszten. I–II. (regény, Kašovice 1928; 2. kiad. Bp. 1930); Árnyékok a szívben (három kisregény, Bp. 1928; 2. kiad. Bp. 1930); Éjjeli pillangó (uo. 1930); Halálos út (regény, uo. 1932); Ötszáz pengővel kezdődik (regény, uo. 1935); Földön, vízen, levegőben (regény, uo. 1935).

Naplótöredékei az I. világháború éveiből (1914–15) hagyatékában maradtak.

Juhász Gyula: Bírálat helyett – Sipos Iván könyvére (vers, Szeged és Vidéke 1916. szept. 4.). – Tóth Árpád: Új oltár zsámolyánál. Nyugat 1917. I. 852. Újraközölve Tóth Árpád összes művei. 4. Bp. 1969. – (gy. m.): Árnyékok a szívben. Népszava 1929. jan. 5. – (Miklós): Egy elköltözött baráthoz. Heti Hírek 1938. ápr. 22.

(T. E.)