Sombori Sándor

oldal nyomtatása Share

Sombori Sándor (családneve: Salamon) (Barátka, 1920. okt. 14. – 1998. jún. 20. Sepsiszentgyörgy) – irodalomtörténész, dráma- és regényíró, műfordító. *Salamon Anikó apja. A brassói Római Katolikus Főgimnáziumban érettségizett. Egyetemi tanulmányait az I. Ferdinand Egyetemen kezdte magyar–francia szakon, majd az I. *Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészeti Karán folytatta és fejezte be (1943). Szakvizsgadolgozata A románság képe a magyar irodalomban 1875-ig címmel a Hitelben (1943/7) jelent meg. Az egyetem tanárképző intézetében szerzett középiskolai tanári képesítést (1944). Tanított a kolozsvári Református Kollégiumban (1943–45), a csíkszeredai Római Katolikus Főgimnáziumban (1945), majd a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban (1945–56). Dramaturgja volt a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színháznak (1956–59, 1965–69), közben egy ipari szakiskolában is tanított (1959–65). 1969-től nyugdíjazásáig (1982) a 2. sz. *Líceum tanára volt.

Első írását, A baksis c. karcolatot brassói iskolájának Tábortűz c. sokszorosított lapja közölte. Első nyomtatásban megjelent cikke: A romániai magyar cserkészetről (Magyar Cserkész 1941). Másodéves korától szemlecikkei, filmbírálatai jelentek meg az Ellenzékben, a Hitelben és a *Március c. diáklapban. „Sombori Sándor” jeligével díjat nyert egy drámapályázaton, később ezt használta írói névként. Az 50-es évektől cikkeket, tanulmányokat közölt a Korunk, Művelődés, *Brassói Lapok, *Előre, *Falvak Népe hasábjain, a Szülőföldünk c. antológiában (Kv. 1944), a sepsiszentgyörgyi múzeum Aluta c. évkönyveiben, A Hét Évkönyvében (Buk. 1981).

Művei: Kalauz az újabb történeti tárgyú regények között (Salamon Sándor néven, Sepsiszentgyörgy 1946); A *világosság százada. A felújulás korának irodalma (Salamon Sándor néven, uo. 1947); Gábor Áron (egyfelvonásos történeti jelenet a 48-as háromszéki népfelkelésből, uo. 1948); Gábor Áron (regény, Buk. 1957, majd 1969-től több kiadásban); Gábor Áron (színmű, uo. 1970); Klasszikusok kisszínpadon (Arany János- és I. L. Caragiale-átdolgozá­sok, Sepsiszentgyörgy 1973 = Népművelők színháza); A föl-földobott kő (levélregény *Salamon Anikóról, Sepsiszentgyörgy 1987); Az utolsó állomás (színdarab, 1992); Levelek Amerikából (Vincze Lajos etnográfus őhozzá írt levelei, 1994); Zajló esztendők (memoár-regény. I. Köd és derengés. Sepsiszentgyörgy 1995; II. A kolozsvári diák. Uo. 1996; III. Katedra és színpad. Uo. 1997); A bögöly. Dráma 3 felvonásban, E. Voy­nich regénye alapján (uo. 1996); Katánghy Menyhért viszontagságai. Szatirikus vígjáték 3 felvonásban, Mikszáth Kálmán nyomán (uo. 1997); Az utolsó állomás. Kőrösi Csoma Sándor Dar­dzsilingben (Csoma­kőrös 1994); Bolyongás Európában. Regényes útinapló (Sepsiszentgyörgy 2000).

A magyar kultúra megújhodása c. tanulmánya az MNSZ 1848–1849. Centenárium c. kiadványában (uo. 1948) jelent meg; az Aluta közölte Színjátszás Sepsiszentgyörgyön a 19. században (1970. 163–218; 1971. 547–570) és Sepsiszentgyörgyre vonatkozó adatok Mikszáth Kálmán Ka­tánghy Menyhértjének magyarázataihoz (1971. 541–546) c. tanulmányait, valamint Rétyi tájszótárát (1974/75. 331–339; 1976/77. 401–411).

Árvíz c. színműve (1948), A költő búcsúja c. lírai játéka (1954), Kaland a Hargitán c. ifjúsági regénye (1968), Balassi Bálint c. lírai játéka (1994), Bolyongás Európában c. 11 részes visszaemlékezése (1994), Egy szent­györgyi remete c. visszaemlékezése (1995) különböző lapokban (Művelődés, Hargita, Romániai Magyar Szó, Háromszék stb.) jelent meg.

Hagyatékában kéziratban maradt Jules Verne Sándor Mátyás c. regényének és Jókai Mór Háromszéki lányok c. elbeszélésének dramatizált változata.

Fordításai: Gh. Vlad: Merészség (Buk. 1962 = Műkedvelők színháza); Mihail Sorbul: A szökevény. Két dráma (társfordítók *Janovics Jenő és Kováts Dezső, uo. 1968. A kötetben szerepel a Vérszínű szenvedély is); Mihail Sadoveanu: A Rák jegyében (regény, uo. 1969); Liviu Rebreanu: Ádám és Éva (regény, uo.); Nicolae Milescu Spătarul: Kínai útinapló (bevezetőjével és jegyzeteivel, uo. 1978 = Téka).

1948-ig polgári nevét (Salamon Sándor) használta írásain is.

Jancsó Elemér: A *világosság százada. *Utunk 1948. febr. 21. – Kozocsa Sándor: A *világosság százada. Hírlap 1948. júl. 18. – Faragó [Beke] György: Gábor Áron, a regényhős. *Előre 1957. aug. 17.; uő: TV-figyelő. *Új Élet 1970/5. – Kormos Gyula: Ifjúsági regény Gábor Áronról. *Utunk 1958. jan. 9. – Láng Gusztáv: Szardínia és ágyú. *Utunk 1969/5. – Nagy Pál: S. S. darabjának ősbemutatója. Vörös Zászló 1969. nov. 9. – Oláh Tibor: Gábor Áron testamentuma. Vörös Zászló 1969. nov. 9. – Dános Miklós: Az ötödik fal. *Előre 1970. jan. 28. – Kötő József: Fejezetek a romániai magyar dráma történetéből. 1976. 161–163. – Egyed Ákos: S. S. *Brassói Lapok 1979. márc. 10. – Czegő Zoltán: „A cél ugyanaz: népszolgálat”. S. S. 60 éves. Megyei Tükör 1980. okt. 16. – Csire Gabriella: Másoknak használni. *Előre 1980. dec. 9. – Szabó György: Zajló esztendők. S. S. Köd és derengés c. memoárkötetéről. Helikon 1995/18; uő: Könyv a régi kolozsvári diákéletről. Helikon 1997/4. – Bíró Béla: Emlékek a régi Brassóról. *Brassói Lapok 1995. aug. 18–24. – Szabó György: Katedra és színpad (S. S. Önéletrajzi visszaemlékezéseinek III. kötetéről). Helikon 1998/4.

(B. Z. – Sz. S.)