Spielmann József

oldal nyomtatása Share

Spielmann József (Mezővelkér, 1917. máj. 9. – 1986. aug. 28. Mv.) – tudománytörténeti és orvosszocioló­giai szakíró, Sebestyén (Spielmann) Mihály apja. Középiskoláit a marosvásárhelyi Papiu Ilarian Líceumban végezte (1934), Kolozsváron az I. Ferdinand Egyetem Orvosi Karán szerzett diplomát (1940). 1940–42 között a faji törvények miatt csak díjtalan gyakornokként dolgozhatott az Országos Társadalombiztosító Intézetben. 1942 októbere és 1944 szeptembere között munkaszolgálatos volt Pecsétszegen, Budapesten, Pakson és Borgóprundon; 1944. szept. 1-jén átszökött a szovjet hadsereghez, ahol önkéntes tolmácsként dolgozott 1945. jan. 1-ig. Marosvásárhelyre hazatérve 1945-ben az Állami Kórház belgyógyászati osztályának alorvosa, a Bolyai Tudományegyetem Orvostudományi Karán gyakornok, majd tanársegéd 1948-ig. 1948–53 között az *OGYI társadalomtudományi tanszékén filozófiát adott elő. 1953-ban áthelyezték az orvos- és gyógyszerészettörténeti tanszékre, ahol 1961-ig előadótanár, utána professzor. 1982-ben nyugdíjazták, de megmaradt tanácsadó professzornak.

1955–75 között felelős szerkesztője volt a marosvásárhelyi *OGYI *Orvosi Szemle c. folyóiratának, 1971–75 között szerkesztőbizottsági tagja a Román Akadémia filozófia- és tudománytörténeti kiadványának, a Noesisnek. 1962-ben a Din istoria filozofiei în România harmadik kötetének társszerzőjeként munkatársaival együtt megkapta a Román Akadémia Bălcescu-díját; 1973-ban a Magyar Orvostörténeti Társaság Veszprémi István-díjjal jutalmazta.

Pályája elején verseket is közölt a Brassói Lapokban (1939), később irodalomtörténeti és -kritikai tanulmányokat írt Salamon Ernőről, Brassai Viktorról és Gábor Istvánról. Sajtó alá rendezte és bevezetővel látta el *Petelei István novelláit (Mv. 1956).

Kutatási területe: a hazai és az egyetemes orvos- és gyógyszerészettörténet a kései erdélyi humanizmus korától (a 16. század második fele) a 19. század derekáig; a népgyó­gyá­szat; a magyar–román–szász és az egyetemes gyógyászat kapcsolatai. Tanulmányokat és cikkeket közölt az *Orvosi Szemle, Ardealul Medical, Revista Medicală, Cercetări Filozo­fice, Revista Învăţământului Superior, *Igaz Szó, *A Hét, *Korunk, *Utunk, *Művelődés hasábjain, valamint külföldi folyóiratokban (Comm. de Hist. Artis Med., Die Waage, Armarium, Orvosi Hetilap).

A II. világháború után a romániai magyar orvostudomány és gyógyszerészet helyzetét a *Koppándi Sándor szerkesztette Romániai magyar nemzetiség (Buk. 1981) c. kötetben vette számba.

Tagja volt többek között a párizsi Nemzetközi Orvostörténeti Társaságnak (1965-től), a németországi Nemzetközi Gyógyszerészettörténeti Társaságnak (1967-től), a londoni The Society for the Social History of Medicine-nek (1970-től), a hágai Nemzetközi Gyógyszerészettörténeti Akadémiának (1973-tól), a mont­pellieri Orvostörténeti Társaságnak (1978-tól), tiszteletbeli tagja a Magyar Orvostörténeti Társaságnak (1973-tól).

Kötetei: Nyulas Ferenc (Soós Pállal, Buk. 1955); Lechner Károly (Balázs Sándorral, uo. 1956); A hazai orvostudomány történetéből (összeáll., uo. 1957); Klinik und Patho­lo­gische Anatomie der Erythromyelosis Leu­chemica (Haranghy Lászlóval, Dóczy Pállal és Székely Károllyal, Bp. 1958); De la medicina empirică la medicina ştiinţifică (Buk. 1961); Istoria medi­cinei (társszerző, uo. 1963); Másoknak világítva. Mátyus István életregénye (uo. 1969; ua. 2. kiad. Kv. 1970); Istoria medicinei universale (társszerző, uo. 1970); A közjó szolgálatában. Tudomány- és *művelődéstörténeti tanulmányok (uo, 1976); Restituiri istorico-medicale. Studii de istoria ştiinţei şi culturii (Ştefan Milcu előszavával, uo. 1980); Betegség–orvoslás–társadalom. Az orvosi *szociológia vázlata (uo. 1984).

Bevezető tanulmányával, fordításában (Imreh Piroskával) és gondozásában jelent meg Victor Babeş Egészségügy és politika c. kötete (Buk. 1977 = Téka).

Kőnyomatos egyetemi jegyzetei: Orvostörténelem. I. (Mv. 1955); Az orvostudomány története. I. Általános orvostörténelem (uo. 1960); Az orvostudomány története (uo. 1979).

Írói álneve: Kéri József.

Szabó T. Attila: Újabb adalékok… Magyar Nyelv 1961. 173–187; uő: Lencsés György „Ars medicá”-jának kézirata. Magyar Nyelv 1974. 144–157. – Benkő Samu: Elfelejtett marosszéki orvos életregénye. *Utunk 1970/7. – Jancsó Elemér: S. J.: Másoknak világítva. *Igaz Szó 1970/4. – Mikó Imre: Mátyusnak világítva. *Előre 1970. ápr. 24. – Dankanits Ádám: Az orvostörténet körül. *A Hét 1976/31. – Szigeti József: A közjó szolgálatában. *Korunk 1976/10. – Imreh István: Gyógyító elődök öröksége. *Utunk 1976/50. – Izsák Sámuel: S. J.: A közjó szolgálatában. *Művelődés 1977/6. – Szabó T. E. Attila: Tudományos arcképcsarnok. S. J. *Művelődés 1985/10. – Kapronczay Károly: S. J. Orvosi Hetilap 1987/24. – Rostás Zoltán: Ha valamiről nem beszélünk, akkor az nincs? *A Hét 1982/36. – A gyógyítás múltjából – Emlékkönyv S. J. orvostörténész születésének 90. évfordulójára (Mv. 2008).

(P. M.)