Szabados Árpád

oldal nyomtatása Share

Szabados Árpád (Szatmárnémeti, 1896. szept. 13. – 1945. szept. 2. Kv.) – színműíró. Szülővárosában, a Református Gimnáziumban végezte középiskoláit. Utána a budapesti Műegyetemre iratkozott be, de rövidesen abbahagyta ottani tanulmányait, s Rákosi Szidi színiiskolájába járt. Az I. világháborúban az orosz fronton harcolt, 1917-ben fogságba esett. Itt tábori színházat szervezett, majd amikor 1921-ben hazatért, különböző színtársulatokban (1925/26-ban Gáspár Jenő, 1928/29-ben Fehér Imre, 1931/32-ben Fekete Miklós társulatában) játszott Szatmárnémetiben, majd Nagyváradon, Temesváron, Brassóban. 1937-től a kolozsvári Thália Színház rendezője. Ekkor már néhány – nem is sikertelen – irodalmi próbálkozás volt a háta mögött: a *Szamos c. lapban versekkel jelentkezett, s erre az időre esnek első drámaírói próbálkozásai, amelyeken megfigyelhető a színpadtechnika és a színpadi hatáselemek feltűnően biztos kezelése, de az eredetiségre valló költői invenció is. Petőfi születésének centenáriumára írta Ecce Poeta c. egyfelvonásosát (1922), amely a költőnek Prielle Kornélia iránt fellobbant szerelmét elevenítette fel. Következő műve, az egész estét betöltő Testvérek, a feszültségkeltés technikája és a lélektani elemzés terén mutat fel rendkívüli képességeket. Fekete autó c. drámája az 1924-es kolozsvári drámapályázaton nyert díjat. A Zsoldosok (bemutató Mv. 1928. febr. 25.) cselekménye a 15. század végén, az olasz városállamok közötti háborúk közepette játszódik le. Szerzője, *Molter Károly szerint: „…teljesen kiforrott íróművész, aki a magyar nyelv lapidáris szépségét, kifejező erejét öntudatosan kamatoztatja. Drámai, rövid és lenyűgöző” (Székelyföld 1928). Egy másik történelmi színműve, a keresztes háborúk idején lejátszódó Az asszony és a bolondok útját Hevesi Sándor egyengette a szegedi ősbemutató, majd a budapesti Nemzeti Színház Kamaraszínpada felé; ezt a darabját romantikus költőisége, nyelve Heltai Jenő A néma leventéjéhez teszi hasonlatossá. Virrasztók c. drámájában a *romániai magyarság sorskérdéseire irányítja a figyelmet. Írt néhány operettszövegkönyvet (Utolsó farsang; Velencei kaland; A szerelmes óbester), pszichologizáló detektívtörténetet (A gyanú), színjátékot (Hamlet a súgólyukban; Fülemüle); ez utóbbi Arany János költeménye nyomán született és Pesten is bemutatták.

A kolozsvári Tháliában főképp a klasszikus repertoárhoz tartozó darabokat rendezett. Ibsen Solness építőmesterének 1937-es bemutatója az időszak egyik legegységesebben átgondolt rendezése volt. Kiváló kritikát kapott O’Neill Mindörökké c. darabjának, Az ördög cimborájának (G. B. Shaw), a Bánk bán és Az ember tragédiája mellett Kodály Háry Jánosának, Darvas József Szakadékának és *Nyírő József Jézusfaragó emberének, Herczeg Ferenc Bizáncának rendezése is.

(K. J. – B. L.)