Szabédi Emlékház

oldal nyomtatása Share

Szabédi Emlékház – Az *EMKE tulajdonában lévő épületben (Kv., Lázár u. 30.) működtetett irodalomtudományi gyűjtemény. 1992-ben jött létre abban az ingatlanban, amelyet az 1959-ben tragikus körülmények között elhunyt Szabédi László húga, Székely Rozália adományozott az *EMKE-nek a költő írásos hagyatékával és lakásberendezési tárgyakkal együtt.

A házban, amelyet az *EMKE 2005–2007 között jelentős közösségi adományokból (egy manzárdrész ráépítésével) modernizált és berendezett, mint intézményi keretben, az *EMKE magára vállalta egy olyan, az 1918 utáni erdélyi/romániai magyar irodalom kutatásához nélkülözhetetlen gyűjtemény kialakítását, ahol a különböző írói hagyatékok megőrizhetők és hozzáférhetővé tehetők. A kezdeményezés 1997-ben történt, amikor az *EMKE az elhunyt erdélyi magyar írók irodalmi hagyatékának számbavételét elkezdve, körlevelet küldött mintegy ötven szerző örököseinek, ismertetve a gyűjtemény célját és az írói hagyatékok megőrzésére felajánlva kereteit.

Az erdélyi magyar irodalmi dokumentumok Erdélyben való megőrzése és hozzáférhetővé tétele valós igényt próbált megfogalmazni. A Kolozsváron állami pénzen működő múzeumok, gyűjtemények ugyanis, noha rengeteg magyar vonatkozású anyagot birtokolnak, nem törekszenek ezek reprezentációjára, sőt inkább a meglévő anyagok egyfajta elfedésére, elrejtésére.

Az írói hagyatékok összegyűjtése – a jogutódok bizalmatlansága és anyagi érdekeltsége folytán – nem az elképzelt formában haladt, mégis jelentős eredményeket ért el, még ha az *EMKE nem is rendelkezett a hagyatékok vásárlását lehetővé tevő pénzalappal s pillanatnyilag a teljes körű feldolgozást biztosító elegendő munkatárssal sem. Elhelyezésre került így a Szabédi-hagyaték mellett a 90-es évek közepétől *Balogh Edgár (1996), *Méliusz József (1998), *Kacsó Sándor (1999), Nagy István (2002), *Engel Károly (2002) írók magánkönyvtára, illetve azok bizonyos része. Ezzel párhuzamosan töredékes, illetve teljesebb kéziratgyűjteményekkel bővült az állomány: Nagy István-, *Engel Károly-, E. Szabó Ilona-, *Méliusz József-, Gaál Gábor-, Reményik Sándor-, Török Enyingi Sándor-, Muzs­nay Magdolna-, Domokos Géza-, Jódy Károly-, Kiss Manyi-kéziratokkal és egyéb dokumentumokkal.

Kétéves építkezés után 2007 májusában, Szabédi László születésének centenáriumán avatták fel a megújított Emlékházat. Ekkorra a hagyatéki könyvtárak nagy része elhelyezést nyert a polcokon, az utca felőli szobát pedig – a hagyatéktevő kívánságának megfelelően – ismét emlékszobává alakították át. Az 1993 óta Kolozsvárt, az *EMKE, a *Korunk Baráti Társaság és az Anyanyelvi Konferencia által évente megrendezésre kerülő „Szabédi-napok” alkalmával az irodalomtudományi konferencia résztvevői megkoszorúzzák a házon elhelyezett Szabédi-emléktáblát, meglátogatják a költő tárgyaiból, könyveiből, kézirataiból kialakított emlékszobát.

A hagyatékokat feldolgozó munka mellett már 2002–2004 között tudományos munka-műhely is alakult ki a ~ban: itt dolgozott, a gyűjteményben őrzött kézikönyv- és folyóirat­állományra támaszkodva, az Arany János Közalapítvány anyagi támogatását élvezve, a Romániai Magyar Irodalmi *Lexikon munkaközössége. Ennek a tudományos műhelymunkának az újabb eredménye A Szabédi Emlékház dokumentumaiból címet nyert sorozat első kötete: A Lázár utcától a Postakert utcáig, amely Szabédi László naplófeljegyzéseit, önéletrajzait és válogatott levelezését tartalmazza Bartha Katalin Ágnes gondozásában (Kv. 2007).

Az építkezések befejeztével, 2007 novemberétől elindult itt a „Szabédi-estek” állandó rendezvénysorozat, ahol az érdeklődők a ~ban őrzött dokumentumokkal és az itt kínálkozó kutatási lehetőségekkel ismerkedhetnek meg. A gyűjtőkörhöz kapcsolódó rendezvényeken időszaki kiállításokra, előadásokra, könyvbemutatókra, vitafórumokra került sor, így előbb egy *Engel Károly hagyatékát tárgyazó kiskonferenciára, majd a Kiss ­Manyi színésznő hagyatékából származó fotók és dokumentumok kiállítására.

(B. K. Á.)