Bodor Ádám

oldal nyomtatása Share

Bodor Ádám (Kolozsvár, 1936. febr. 22.) – író. A kolozsvári középiskolai éveit megszakító válságos helyzetek meditációra, összehasonlításokra alkalmas élményeivel jutott el az irodalomhoz. Fordulatokban gazdag életrajza többek között gépgyári munkás, ref. teológus, fordítóirodai alkalmazott, levéltáros nem közvetlen tényszerűségében, inkább a gondolati általánosítás síkján határozza meg elbeszéléseinek hangját, világlátását. Első novelláját az Utunk közölte 1965-ben, bemutatkozására a Forrás-sorozatban 1969-ben került sor A tanú c. kötettel (novellák, K. Jakab Antal előszavával). Ezt követte a Plusz-mínusz egy nap (1974) és a Megérkezés északra (1978).

Elbeszéléseinek tárgyát mindig úgy választja meg, hogy nem a konkrét helyhez és időhöz köthető anekdotikum, hanem az emberi vagy emberalatti magatartás kerüljön előtérbe. Nem a fasizmus sokszor megírt rémségeit idézi fel, hanem a kiszolgáltatottságot, az erőszak természetét elemzi (Utasemberek); nem egy-egy különc figura érdekli, hanem maga az elmagányosodás (Egy idegen városban), az álhumánum megnyilvánulásai (A réten). A mítosz sem önmagáért vonzza mítoszrombolása jellegzetesen II. világháború utáni, de ugyanakkor egyetemes igényű (Triptichon). Az emberi kapcsolatok XX. századi természetrajzát írja (ezért foglalkoztatja oly sokat az elidegenedés), a hitelüket vesztett bizonyosságok helyét a nyugtalanító kérdés foglalja el, a történelmi időt, novelláinak, karcolatainak cselekmény-, ill. történésidejét a filozófiai idővel igyekszik összehangolni. (Jellemző e szempontból a Milyen is egy hágó?) Mindez elbeszéléseinek legfőbb formai sajátosságában, a befejezetlenségben nyilvánul meg. Írásait a stiláris-szerkezeti kimunkáltság emeli ki, a látszólag jelentéktelen témák esetében is. Egy novellája német fordításban is megjelent (Die Hinrichtung, Karpaten Rundschau 1969/13), egy-egy novelláját (Plusz-mínusz egy nap, Utasemberek) Budapesten Fábri Zoltán, ill. Bacsó Péter filmesítette meg. Román fordításban megjelent kötete: Plus-minus o zi (1979).

(K. L.)

Szőcs István: A személyiség háttere. Igaz Szó 1968/2. K. Jakab Antal: Gyilkosok, kísértetek, istenek. Utunk 1968/48. Bretter György: A tisztaság útvesztőin. Utunk 1969/35; uő: Csodálkoznak? Miért? Miért? Utunk 1974/17; újraközölve Itt és mást. 1979. 379-84. Kántor Lajos: Rendhagyó indulás. Napjaink, Miskolc 1970/6. Markó Béla: A megtisztított látvány. Igaz Szó 1979/8.