Bodor András

oldal nyomtatása Share

Bodor András (Magyarszovát, 1915. aug. 5. – 1999. okt. 4.) – történész, műfordító. Középiskoláit a kolozsvári unitárius kollégiumban végezte, egyetemi tanulmányait Kolozsvárt és Oxfordban. 1943-ban klasszika-filológiából doktorált Kolozsvárt. 1941-től középiskolai tanár, 1947-től a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen mint előadó, majd rendes tanár ókori egyetemes történelmet, latint és görögöt ad elő. 1951 és 1958 között a történelem, ill. történelem-filológia kar dékánja volt, az egyetemek egyesítésével a Babeş–Bolyai Tudományegyetem professzora lett. 1970-től a Társadalmi és Politikai Tudományok Akadémiájának tagja, 1978-tól az Ókortudományi Társaság kolozsvári tagozatának elnöke. Első írása 1937-ben a Keleti Újságban angliai élményeiről számolt be. Tanulmányai és fordításai a Studia Universitatis Babeş-Bolyai, Korunk, Dacia, Dacoromania, Studii şi Cercetări de Istorie Veche, Studii Clasice, Acta Musei Napocensis, Sargetia, a budapesti Századok és német, angol folyóiratok hasábjain jelennek meg. Egyetemes ókori problémákkal és főleg a római Dacia gazdasági és társadalmi történetével és művészetével kapcsolatos témákkal foglalkozik, s mint a klasszikus nyelvek, valamint az angol nyelv jó ismerője, az ő fordításában került olvasóink kezébe több görög és római klasszikus író, nemkülönben angol szerző több munkája.

Több tanulmánya eredeti forrásközlésével tűnt fel. Így a Kolozsvárt őrzött Thorockai-kódexből magyarra fordította s történelmi összefüggéseiben mutatta be Paleologus Jakab 1574-ben Kolozsvárt írt tanítását a türelmességről (Korunk 1968/7); egy angliai tanulmányútjáról hazatérve új adatot hozott Decebal dák király haláláról, s közölte a megfelelő értelmezést (Korunk 1971/1); a Dávid Ferenc-évforduló alkalmából lefordította és interpretálta Bod Péter egy 1781-ben Leydenben kiadott munkája Tragoedia Francisci Davidis címet viselő fejezetének egyes részeit (Korunk 1979/10). A Kelemen Lajos-emlékkönyv (Kv. 1957) egyik szerkesztője, itt közölte Napoca a feliratok tükrében c. tanulmányát; a C. Daicoviciu emlékének szentelt kötetben (Kv. 1974) Împăratul Caracalla în Dacia c. munkája szerepel. A román nyelvű iskolák számára készült több ókortörténeti, latin és angol líceumi könyvet ültetett át magyarra.

Munkái: Egyetemes ókori történet (sokszorosított egyetemi jegyzet, Kv. 1959); Prelegeri din istoria universală veche (társszerző N. Lascu, E. Condurachi, N. Gostar mellett, 1967); Istoria universală antică şi medie (tankönyv, 1973); Történeti kronológia I-II. (Csetri Elekkel, Kriterion Kézikönyvek 1976).

Fordításai: Heracleitos (Szabó Györggyel, 1951); Korai görög materialisták (Szabó Györggyel és Gálffy Zsigmonddal, 1952); Aristoteles (Szabó Györggyel, 1952); Leukippos-Demokritos (Szabó Györggyel, 1952); Epikuros-Lucretius (Szabó Györggyel, 1953); Morus, Bacon, Hobbes, Locke az angol materialisták (1953); Rotterdami Erasmus: A balgaság dicsérete (1960); Aiszóposz meséi (1970); Richard de Bury: Philobiblon. A könyvek szeretete (Jakó Zsigmond bevezetőjével, Téka 1971); Erasmus világa (Dankanits Ádámmal és Trencsényi-Waldapfel Imrével, Téka 1972); Kőrösi Csoma Sándor: Buddha élete és tanításai (Téka 1972); Francis Bacon: Új Atlantisz (Téka 1976).

Írói álneve: Szováti Endre.