Szabó Lajos

oldal nyomtatása Share

Szabó Lajos – (Alsóbölkény, 1912. szept. 21. – 1983. aug. 13. Mv.) – drámaíró. Középiskoláit a marosvásárhelyi Református Kollégiumban végezte, majd az I. Ferdinand Egyetemen kapott jogi diplomát (1937). A budapesti Nemzeti Színházban Németh Antal mellett szerzett dramaturgiai tapasztalatokkal 1941-től a kolozsvári Nemzeti Színház dramaturgja volt. 1945-től a konzervatórium, majd folytatólag 1948-tól a Magyar Művészeti Intézet, illetve a Szent­györgyi István Színművészeti Főiskola színháztörténet tanára, a magyar tagozat igazgatója. 1954-ben a Főiskolával együtt költözött Marosvásárhelyre, ahol 1976-ig a főiskola rektora is volt.

„Mint színészpedagógust, a II. világháború utáni nagy erdélyi színésznemzedékek nevelőjeként kifinomult műveltség, belső harmónia és felelősségtudat jellemezte, egész lelkét, egész életét színházi kultúránk gyarapítására tette fel” (Jánosházy György, 1983).

Színháztörténeti és -elméleti írásait, olykor egy-egy drámabírálatát (Kiss Jenő: Három nap egy esztendő. *Igaz Szó 1955/9) az *Igaz Szó és az *Utunk közölte.

Fiatalkori drámája, a Kolozsvárt bemutatott Viharlámpás (1943. nov. 13.) után, amely egy Mezőség-széli falusi tanító sorsán keresztül a kisebbségi szórványsorsba kínál betekintést, több mint két évtizedet kellett várnia, míg legismertebb drámája, a még 1950-ben íródott Misztótfalusi-dráma, a Mentség színpadra került. A szerző – egyes kritikusai szerint – „jó mesterségbeli tudással sűrítette realista drámába a hiteles kordokumentumokból kiböngészett életrajzi adatokat” (Oláh Tibor), s bár mások a darab „meglehetősen epikus formáját” (Kántor Lajos) rótták fel, az erdélyi múlt egy darabját idéző történelmi hitelesség joggal nyerte meg a közönséget. A kortárs világban lejátszódó darabjaira viszont már az irodalompolitikai elvárások súlya nehezedett (Családi fészek).

Drámaíróként a marosvásárhelyi színház „házi szerzőjé”-nek is tekinthető: a Székely Színház elsőnek az 1956/57-es évadban mutatta be a Menekülést, majd a magyar tagozaton következett a Családi fészek (1964/65), Az otthon szigetén (1968/69), a Mentség (1971/72) és a Hűség (1976/77); a Menekülést a nagyváradi (1957/58), a Mentséget (1969/70) és a Hűséget (1976/77) a temesvári *Állami Magyar Színház is műsorára tűzte.

Önálló kötetei: Misztótfalusi Kis Miklós (dráma, Buk. 1949); Mentség (színmű, uo. 1956; újrakiadása uo. 1972); Menekülés (színmű, uo. 1965); Hűség (dráma, Mv. 1977).

Jánosházy György: Megjegyzések Sz. L. színművéről. *Igaz Szó 1955/7. 100–104; uő: Sz. L. halálára. *Igaz Szó 1983/8. 157–158. – Marosi Péter: Családi fészek. *Utunk 1964/51. – -s -ó [Földes László]: Sz. L.: Menekülés. *Utunk 1965/17. – K. Jakab Antal: A tematikától – a mondanivalóig (Családi fészek). *Igaz Szó 1965/2. 288–292. – Szőcs István: Családi fészek. *Utunk 1965/35. – Kacsir Mária: Mentség. *Előre 1970. júl. 18. – Wagner István: Sz. L.: Mentség. *Utunk 1970/31. – Veress Zoltán: Az otthon szigete. *Utunk 1970/11. – Gagyi László: Sz. L. hatvanéves. *Igaz Szó 1972/9. – Oláh Tibor: Mentség (1971). In: Thália vonzásában. Mv. 1996. 49–51.

(D. Gy.)