Szabó Mária, Szentmihályiné

oldal nyomtatása Share

Szabó Mária, Szentmihályiné (Ottomány, 1888. okt. 3. – 1982. jún. 24. Leányfalu) – elbeszélő. Középiskoláit a debreceni református Dóczi Leánygimnáziumban kezdte, négy osztály után azonban tanulmányait anyagi okok miatt abba kellett hagynia; széles körű műveltségét, történelmi tájékozódottságát, nyelvismeretét autodidakta módon szerezte. Előbb Érmihályfalván, majd Kolozsváron lakott; itt kezdte újságírói pályáját: cikkeit az *Ellenzék és az Újság közölte. Strindberg Egy házasság története és Höcker Júlia tanárnő c. regényének fordítását 1919-ben, illetve 1920-ban Budapesten, ill. Debrecenben adták ki.

Első írását, Muszkamenyecskék c. novelláját álnéven *jelentette meg az Új Idők (1918/27), a továbbiakat 1920–25 között a Brassói Lapok, *Ellenzék, *Pásztortűz, Ifjú Erdély, Nagyvárad, az Újság közölte. A nagyváradi *Szigligeti Társaság 1925-ben, az Erdélyi *Irodalmi Társaság 1926-ban tagjává választotta; *jelen volt a Helikon íróinak első marosvécsi találkozóin is.

Első regénye (Felfelé. Bp. 1925) önéletrajzi ihletésű: életének azt a küzdelmes szakaszát eleveníti meg, amikor édesapjuk halála után, Érmi­hályfalvára költözve, a magukra maradt lányoknak kell fenntartaniuk a gazdaságot. „Iszonyú harcot vívtunk a földért és a földdel” – mondja a romantikus lelkületű hősnő, Horváth Ágica. Ugyancsak egy erős lelkű lány a főhőse második regényének (Appas­sionata. Kv. 1926) is. Ezekben éppúgy, mint Magamtól másokig c. kötetének (Kv. 1926 = *Pásztortűz könyvtár) elbeszéléseiben s későbbi regényei legnagyobb részében női szereplőket állít a középpontba. Az önfeláldozás, a másokról való gondoskodás, az evangéliumi emberszeretet, a társadalom erkölcsi és szociális sebei, a szétszaggatott magyarság problémái iránti érzékenység jellemzi ezeket a finom vonásokkal rajzolt asszonyhősöket. „Szüleim példaadó élete – nyilatkozta évtizedekkel később, 1963-ban – felvértezett a megpróbáltatások ellen. Még ma is véd, ma is oltalmaz. Emlékeken át erősítgeti a boldogság tőlük kapott titkát. Ha a boldogságot szavakba akarom foglalni, ma sem tudok jobbat kívánni magamnak és családomnak, mint édesapánk hitét, édesanyánk örömös munkáját, kettőjük bánatenyhítő lelkének jóságát.” Pintyőke címmel színdarabot is írt (Kv. 1927).

Magyarországra áttelepülve, még leánykori nevén *jelent meg két elbeszéléskötete (Sorsok és akarások. Debrecen 1928 = Csokonai könyvtár és Tót István levele. Bp. 1928 = Koszorú. A Magyar Prot. *Irodalmi Társaság népies kiadványai), később Kolozsváron Háztűznézőben c. regénye (1930) is, majd férjhez menve ~ néven vált a középosztály népszerű írójává, főképp asszonyhősöket a cselekmény középpontjába állító társadalmi és részletgazdag korhűséggel megírt történelmi és életrajzi regényei révén. Ebben az időszakban megjelent kötetei: Éva (regény, Bp. 1934 = A magyar asszonyok könyve); Irén évei (regény, uo. 1934); Emberé a munka (uo. 1935); Istené az áldás (uo. 1936); Lorántffy Zsuzsanna (uo. 1938); Örök társak (uo. 1939); Zrínyi Ilona (uo. 1939); Szabad hazában (Jósika Miklós életregénye, uo. 1940); Az élet muzsikája (regény, uo. 1940); Magvetők – Érik a vetés – Aratás (uo. 1941–43).

1944-ben, az ostrom alatt budapesti lakásuk megsemmisült, s ő férjével vidékre, Kékedre költözött, ahol szűkös anyagi körülmények közt éltek. 1969-ben a leányfalusi ref. szeretetotthon fogadta be, s ennek lakója volt haláláig. Életének ebben a – közel fél évszázadot átfogó – szakaszában egyetlen műve született: Ember születik c. önéletrajzi regénye (Bp. 1947).

Több regénye angol, német, flamand nyelven is megjelent.

Álneve: Visontai Mária; írói neve 1930-tól Szentmihályiné Szabó Mária.

Kovács Dezső: Felfelé. *Pásztortűz 1926. – Walter Gyula: Sz. M.: Felfelé. *Pásztortűz 1927. 94–95. – Karácsony Sándor: Sz. M. Protestáns *Szemle 1928/5. 335–339. – Bisztray Gyula: Írónők a tükör előtt. Magyar *Szemle 1932. 15. köt. 58–68. – Alszeghy Zsolt: Sz. M.: Irén évei. Katholikus *Szemle 1934. 763. – Gulácsy Irén: Emberé a munka… Új Idők 1935. I. 493. – Lám Béla: Istené az áldás. Sz. Sz. M. regénye. *Pásztortűz 1936. 275–276. – Alszeghy Zsolt: Istené az áldás. Katholikus *Szemle 1936. 531. – Szegedi István: Sz. M.: Emberé a munka… Nyugat 1936. I. 317–318. – Szinnyei Ferenc: Istené az áldás. *Napkelet 1936. 322–324. – Rónay Mária: Egy élet regénye. Sz. Sz. M. életútja. Új Idők 1937. 718–719. – Thurzó Gábor: Sz. M.: Lorántffy Zsuzsanna. Katholikus *Szemle 1937. 752. – Tavaszy Sándor: Lorántffy Zsuzsanna. *Pásztortűz 1938. 505–506; uő: Magvetők. *Szemle">*Református *Szemle 1942. 156. – Bánhegyi Jób: Magyar női írók. Bp. 1939. 151–158. – Sz. Sz. M.: Első regényem születése. Új Idők 1939. 396. – Benedek Marcell: Szabad hazában. Új Idők 1940. II. 729. – Szentmihályi András: Sz. M. *Reformátusok Lapja (Ohio) 1963/6. – Csiszér Alajos: Látogatás Sz. M.-nál. Magyar Nemzet 1980. dec. 2.; uő: A jóság epikusa. *Reformátusok Lapja 1988/43. – Sz. Sz. M. szobrának leleplezése. Magyar Nemzet 1983. okt. 25. – Pomogáts Béla: Szoboravatás a Ráday Könyvtárban. Élet és Irodalom 1983/37. – Szentimrei Mihályné: Sz. Sz. M. In: A Tiszáninneni Református Egyházkerület tudományos gyűjteményeinek Évkönyve. Bp. 1991. 219–221.

(Cs. A. – T. E.)