Szabó Sámuel

oldal nyomtatása Share

Szabó Sámuel (Brassó, 1908. márc. 28. – 1993. szept. 19. uo.) – helytörténeti író. Középiskoláit szülővárosában, magyar és német gimnáziumokban, valamint a református kereskedelmi iskolában végezte (1926). 1939-ig magáncégeknél volt tisztviselő, a II. világháború alatt Észak-Moldvában munkaszolgálatos. 1949–58 között Brassóban gyári adminisztrátor, 1958-tól nyugdíjazásáig a Könyvterjesztő Vállalatnál, ill. a Brassó Tartományi Szövetkezeti Központban hivatalfőnök.

Első írása 1927-ben a *Brassói Lapokban jelent meg, már tanuló korában *Ifjúság címmel kőnyomatos újságot szerkesztett. 1929-ben *Balázs Ferenc meghívta a Kévekötés társszerkesztőjének, a lapot 1931–33 között Brassóban önállóan szerkesztette. 1935–37 között a Halász Gyula alapította *Brassói Napló riportere, Igric néven pedig karcolatírója volt. 1941–42-ben a temesvári *Déli Hírlap brassói tudósítója; szórványosan más lapoknak (a kolozsvári Magyar Újságnak, a nagyváradi Néplapnak és Magyar Lapoknak, a Székely Népnek, a Szabadkai Naplónak, a Kron­städter Zeitungnak) is dolgozott. 1968-ban a brassói *Új Idő c. hetilapban más közleményei mellett A régi Brassó c. cikksorozata mutatta be a 20. század eleji várost. Megírta a volt brassói római katolikus főgimnázium, az itteni unitáriusok és zsidók történetét. 1972-ben társszerzője volt a Cărturari braşoveni c. bibliográfiai kiadványnak. A *Brassói Lapok III. sorozatában 1970-ben közölte folytatásokban A brassói labdarúgás történetét, ugyanitt jelent meg cikksorozatban 1973-ban Brassó egykor címmel a 18. századi városképe. 1976-ban elindította a Brassói regék, mondák c. sorozatát, amelyből a kolozsvári *rádió és a bukaresti *televízió magyar adása is vett át szemelvényeket. Ugyancsak a *Brassói Lapok közölte Elődök – kortársak c. sorozatában brassói magyar írók életrajzait. Állandó munkatársa volt a Keresztény Magvetőnek, brassói szerkesztője az RMIL-nek; tagja a brassói Petőfi Sándor Irodalmi Körnek, ahol gyakran tartott előadást városa múltjáról, nagyjairól. A Brassói Füzetekben sorozatban közölte feledésre ítélt adatokban gazdag helytörténeti írásait: A brassói Római Katolikus Főgimnázium története 1837–1960 között (Brassói Füzetek, 1990); A brassói zsidóság története (uo. 1991/3); „Vár állott, most kőhalom”. A brassói reformátusokról (uo. 1992/4); A szabadkőművesekről (1993/5); A brassói unitáriusok (1994/6); Brassói emlékeztető. Társadalmi korrajz a két világháború közötti időből (uo. 1995/7).

Halála után hagyatéka részben a brassói unitárius egyházra maradt, részben a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárába került.

Álneve: Igric.

Szenyei Sándor: Szülőföld. *Brassói Lapok 1990. jan. 19. – Krajnik-Nagy Károly: Samu bácsi. *Brassói Lapok 2003. okt. 3.

(Sz. S.)