Szabolcska László

oldal nyomtatása Share

Szabolcska László (Marosfelfalu, 1897. nov. 12. – 1957. nov. 11. Bp.) – irodalomtörténész, egyházi író, ~ Mihály fia. Középiskoláit Temesváron végezte, majd Kolozsváron, Debrecenben és Budapesten folytatott református teológiai (utóbbival párhuzamosan az egyetemen bölcsészeti) tanulmányokat, majd Budapesten szerzett bölcsészdoktori diplomát is. Angliában *tett hosszabb tanulmányút után 1923-tól Temesváron előbb másodlelkész, majd apja nyugdíjba vonulása után, 1928-tól parókus lelkész, 1931-től esperes. 1935-ben költözött Magyarországra, ahol haláláig a Buda-hegyvidéki Református Egyházközség lelkipásztora volt.

1929-től az *Arany János Társaság elnöke, az *OMP bánsági tagozata elnöki tanácsának tagja.

Versei, cikkei, tanulmányai jelentek meg különböző bánsági és erdélyi folyóiratokban.

Művei: Gárdonyi Géza élete és költészete (Tv. 1925); Hívogatás (egyházi beszédek, uo. 1928); Utak Betlehem felé (egyházi beszédek, uo. 1931); Szabolcska Mihály (életrajz és méltatás, Ravasz Lászlóval, Debrecen 1943).

Szekernyés János: Temesvár reformátussága. Tv. 2002. – „Az igaz élet a legszebb imádság”. Szabolcskától – Szabolcskáról. Szerk. Szekernyés János. Uo. 2005.

(Sz. J.)