Bodor Pál

oldal nyomtatása Share

Bodor Pál (Budapest, 1930. júl. 28.) – szerkesztő, költő, közíró, műfordító. ~ Klára fia. Temesváron a piarista líceumban érettségizett 1948-ban. Egyetemi tanulmányait a filozófia-lélektan karon kezdte meg Bukarestben, majd a Bolyai Tudományegyetemen folytatta.

Első írása 1946-ban a temesvári Szabad Szóban jelent meg. 1946 és 1948 között a temesvári Gaudeamus c. diáklap szerkesztője. Előbb a Romániai Magyar Szó, majd a kolozsvári Igazság szerkesztőségében dolgozott (1948–51), 1951 novemberétől az Utunk rovatvezetője, majd 1967 februárjáig szerkesztőségi főtitkára. Közben a Gaál Gábor Irodalmi Kör irányítójaként a második Forrás-nemzedék új törekvéseit támogatta. 1967-től 1970-ig az Irodalmi Könyvkiadó nemzetiségi részlegét, majd a Kriterion Könyvkiadó magyar szerkesztőségét vezette; nevéhez fűződik ebben az időszakban a Magyar Klasszikusok, a Téka és a Fehér Könyvek sorozat, számos folklórkötet megjelentetése, nyelvészeti és művelődéstörténeti sorozatok megindítása s hazai műfordítók bevonása a Horizont c. világirodalmi sorozatba. 1970-től 1979-ig a Román Rádió és Televízió nemzetiségi műsorainak főszerkesztője. Ebben a munkakörben új területre talál sokoldalú és fáradhatatlan szervezőképessége (televízió és irodalom); az ő nevéhez fűződik a TV magyar adása sajátos műfajainak és mai munkatársi gárdájának kialakítása. Ma az Előre főmunkatársa.

Az 50-es években állandó publicisztikai rovata volt az Igazságban (Ablak), majd az Utunkban (Lírai röplapok, később Fanyar röplapok), a Brassói Lapokban, a Dolgozó Nőben és a kolozsvári rádióstúdió adásaiban. Egyéni műfajt teremtett „lírai röplapok”-nak nevezett glosszáival, pamfletjeivel, amelyekben társadalmi elkötelezettséggel jórészt az éppen időszerű politikai kérdésekhez szólt hozzá. Nagy kritikai visszhangot kiváltó első kötetébe (Két arasszal az ég alatt. 1961) két ciklusba osztva hetvenet vett föl irodalmi miniatűrjeiből, melyekben váltakozva keverednek finom és eredeti képzettársításai pátosszal, iróniája lendületes tirádákkal. Közírói munkásságából ad ízelítőt Tengerpart az udvaron (1964) c. riportgyűjteménye. Itt közölt írásai az irodalmi riport igényével készültek, sajátos agitátori szenvedélyességtől fűtött lírai hangvétel teszi őket vonzóvá. A közéletet erkölcsileg mérlegelve emberi kapcsolatok ferdeségeit jellemzi a hétköznapok realizmusával Monológ zárójelben c. „röplap”-gyűjteménye (1971). Sajátos „intarzia-kötet”-e a maga és mások verseiből, azaz műfordításokból, parafrázisokból, lírai és prózai kommentárokból áll (Add magad hozzá a világhoz, Kv. 1975). „Túlvilági röplapok versben és prózában” alcímmel megjelentetett, Apám könyve c. művében (1980) a halálfélelem problémája foglalkoztatja.

Lírai termését az Égetett agyag (1963) és az Írószövetség országos díját elnyert A meztelen lány (1969) c. kötetben adta közre. Sokoldalú költő, tudatos formaművész; bár költeményei többségben szabad versek, kedveli a kötött formákat is. Legjobban sikerült verseinek sallangtalan egyszerűség az erénye. A lírától, sőt a szabadvers-formáktól az utóbbi években közölt publicisztikával és esszével ötvözött kisregényeiben sem szakad el (A lány, aki nincs, 1975), jellemkutató visszajátszásukban a történelmi kiforrás sok fájdalmas emléke zúdul fel. Legújabb regénye (Kék folt, 1979) gyermekkori sebeket idéz fel egy tragikus nősors kapcsán. Szerepelt a Hazánk magyar költői (1953), a Pellengér (1955), Egy nap történelem (1962) c. antológiákban.

Prózafordításai között Cezar Petrescu, Teodor Mazilu, Alexandru Mirodan, Remus Luca, Pop Simion, Laurenţiu Fulga, D. Săraru és Isac Peltz művei szerepelnek, magyarul tolmácsolta Geo Dumitrescu verseit.

Több versét Birtalan József és Csíky Boldizsár zenésítette meg.

Írói álnevei: Tóth Balázs, Zaláni János, Bóra Gábor.

(K. Á.)

Majtényi Erik: Hibás úton. Utunk 1956/8. Bálint Tibor: A röplapok líraiságáról. Utunk 1962/8. Szilágyi Júlia: Még egyszer a lírai röplapokról. Korunk 1963/3. Lászlóffy Aladár: Szemlélet és hatás. Utunk 1964/25; uő: A meztelen lányról és meztelen problémákról. Igaz Szó 1970/11. Baróti Pál: B. P.: Égetett agyag. Igaz Szó 1964/9. Láng Gusztáv: A tények költészete. Utunk 1964/49. Csiki László: Az ember, aki megtalálta magát. Utunk 1970/18; uő: A barátság (fordítása, parafrázisa és kommentárja). A Hét 1976/35. Soltész József: Líra ökölbe szorítva. Utunk 1972/7. Szekernyés János: B. P. színes írásai. Korunk 1972/12. Beke György: Gyötrelmes emberszeretet. A Hét 1973/15; uő: Rendhagyó tévékrónika. Igazság 1979. szept. 5. Markó Béla: Két kisregény. Igaz Szó 1976/4. Mózes Attila: Játék az ötletekkel különböző szinten. Korunk 1976/6. Ágoston Vilmos: Egy fél élet és a többi. A Hét 1976/47. Beszélgetés B. P.-lal. Kérdez: Forró László. Utunk 1977/40. B. P. műhelyében. Igaz Szó 1980/7.

ASZT: Versek, riportok, tabletták. LM 12, 751, 885, 1090.