Szalay Mátyás

oldal nyomtatása Share

Szalay Mátyás (Újhartyán, 1889. szept. 6. – 1957. jún. 24. Zebegény) – költő, közíró. Az innsbrucki római katolikus teológián folytatta tanulmányait, ezt követően szentelték pappá (1914). Pályáját gyulafehérvári segédlelkészként kezdte, innen Brádra, majd Sepsiszentgyörgyre (1928) helyezték. 1943-ban lemondott a plébánia vezetéséről és Zebegényben telepedett le.

A harmincas években, az Erdélyi Római Katolikus Akadémia elnökeként is, jelentős szerepe volt az erdélyi római katolikus szellemiségű irodalom megszervezésében. Vallásos szellemű verseskönyvei és színművei mellett számos hitbuzgalmi munkát is megjelentetett; kritikákat és recenziókat is írt.

Költői indulása 1909-ben a modern katolikus irodalom híveinek az Élet c. folyóirat köré csoportosult munkatársai törekvéseihez kapcsolódott, s így költészete mind a modern francia katolikus lírával, mind pedig a Nyugat költőinek verselési technikájával rokon. Verseit a társadalmi problematika iránti érzékenységgel párosult műgond jellemzi.

Kötetei: Tűzkereszt (versek, Bp. 1911); Hunnia Nagyhete (versek, uo. 1914); Szeretet, szüless meg (karácsonyi beszéd, uo. 1921); A jóság sorsa (versek, Brassó 1926); Noémi (bibliai színmű, uo. 1926); Albiász vagy a nagy diákháború (vidám diákeposz Homérosz újabb kézirataiból. Kv. 1927); Isten sípjai (versek, Nv. 1933); Lelki könyv (Arad 1936).

Krisztus hét szava címmel Haydn oratóriumára írt verses szöveget, amelyet 1918–21 között többször is előadtak Budapesten; Válaszút c. színképét Resch György megzenésítésében ugyancsak bemutatták; Vegyen el valaki c. egyfelvonásosát 1930-ban Sepsiszentgyörgyön adták elő.

[id.] Kántor Lajos: Noémi. Sz. M. háromfelvonásos színműve. *Pásztortűz 1926/22. – Rass Károly: A jóság sorsa. Sz. M. verskötete. *Pásztortűz 1924/2; uő: Albiász. Sz. M. komikus eposza. *Pásztortűz 1928/5. – R. S. [Reményik Sándor]: A jóság sorsa. *Pásztortűz 1924. II. 58. – Látogatás Sz. M.-nál. *Erdélyi Tudósító 1928/35. – Walter Gyula: Isten sípjai. Sz. M. versei. *Erdélyi Tudósító 1934/1. – Sz. M. nyugalomba vonult. Székely Nép 1943. jún. 20.

(B. Z. – K. K.)