Szántai János

oldal nyomtatása Share

Szántai János (Kv., 1969. márc. 5.) – költő. *Szántay János (1922) fia. Középiskoláit szülővárosában végezte (1987), majd a kolozsvári OGYI-n szerzett orvosi diplomát (1995). Gyakorló orvosként mindössze egy évet dolgozott Bukarestben, aztán 1999–2001 között Sepsiszentgyörgyön a *Cimbora c. *gyermeklap főszerkesztője, 2003–2007 között a *Korunk filmművészeti rovatának szerkesztője. 2005-ben Lakatos Róberttel és Fábián Zoltánnal együtt megalapítja az ARGO Audiovizuális Egyesületet, amelynek ő a filmforgatókönyveket írja. A kolozsvári tv magyar nyelvű adásában rendszeresített rovatban foglalkozik a hazai magyar művészeti és irodalmi élettel. Az Insomnia Kávéházban előbb irodalmi est-sorozat szervezője (Thoreau unokája címmel), majd Ştefan Manasiával, a Tribuna folyóirat szerkesztőjével elindítja a Tra-ford tér címet viselő román–magyar műfordítói kört.

1990-ben jelent meg első verse a Helikonban, majd gyermekversekkel a Napsugárban is jelentkezett. Hosszabb szünet után, 1998-ban, a folyóirat *Serény Múmia című oldalain tért vissza a laphoz rendszeresen versekkel, elbeszélésekkel, 2004-től filmkritikával is. Harmadik kötetéről írta Csala Károly: ezek a versek „…a gyermekvilág látszatával szólnak a felnőttvilágról. És néha fordítva is: a felnőttvilág látszatával a gyermekvilágról… Másról sem igen szólnak Szántai versei, mint a látszat mögé férkőzés, bekukkantás nehézségéről és persze elkerülhetetlenségéről.” Első „felnőtt”-kötetéhez írott ajánlásában pedig így közelíti meg költészetét Szőcs Géza: „A magyar líra térképén van egy hely, ahol az elefántok találkoznak a macskakővé vált Akhilleusszal…, s ahol Isten kockázik egy kisváros főterén. Ahol Witt­genstein ottfelejtette a kalapját, s ahol a vízivárost elfedi vagy átfedi a távoli és a talált város. Ezen a helyen – ott, a mai magyar líra térképén – négylábú, háromlábú, két- és egylábú őzek vágtatnak…, és a távolból éberen és tépelődve figyelik magukban a megérkezőt. Ez a hely – a magyar líra térképén – itt van, ebben a könyvben.”

Könyvszemlecikkeket, kritikákat A Hétben is közölt.

Második gyermekverskötetéért 1999-ben megkapta a Kolozsvári Írók Társasága díját.

Kötetei: Kis csigák s nagyok (gyermekversek, Kv. 1997); Az igazi és a márványelefánt (gyermekversek, uo. 1998); Utazások az elefánttal (gyermekversek, Bp. 1999); Beszélyek (versek, Kv. 2000); Sziszüphosz továbblép (Kv.–Bp. 2005).

Bábdarabjai: A világszép nádszálkisasszony (bem. Kv. 1999); A kis hableány (bem. Győr 2000); A táltos kecske (bem. Kecskemét 2001).

Csala Károly: Az elefánt is ember, avagy az ember is elefánt. Ezredvég 1999. márc. – Balázs Imre József: Újraolvasónapló. 2005. szeptember 2. *Korunk 2005/11.

(B. K.)