Száva Tibor Sándor

oldal nyomtatása Share

Száva Tibor Sándor (Csíkszereda, 1944. jún. 17.) – helytörténész, műszaki szakíró. Az általános iskolát a csíkszeredai főgimnáziumban végezte, a felső tagozatra azonban – apja „egészségtelen származása” miatt – nem iratkozhatott be: esztergályos mesterséget tanult. Csak 1966-ban érettségizhetett, esti tagozaton. 1967–72 között a brassói egyetem gépészmérnöki karának hallgatója, 1972-ben szerzett itt oklevelet. Kolozsváron, a köszörűgépgyárban előbb mint mérnök, majd a gyárhoz tartozó szerszámgépkutató és -tervező intézetben dolgozott. 1977–84 között a Műszaki Egyetem óraadó tanára is, a szerszámgép-szakon. 1985-ben Nyugatra távozott, Bécsben él. Előbb Stocke­nauban a Heid Szerszámgépgyárban, majd a Georg Fischer AG járműtechnikai gyárában dolgozott különböző mérnöki beosztásokban; jelenleg önálló technikai tanácsadó. 2003-tól az MTA köztestületi tagja.

Első írásait egyetemista korában a *Brassói Lapok közölte; műszaki jellegű publikációi a Construcţii de Maşini c. folyóiratban jelentek meg. Bécsben az Ausztriai Magyarok Egyesületének lapjában, a Közleményekben közölt, utóbb ennek, már Erdélyi Szemmel címmel, szerkesztője. Írásai jelennek meg a budapesti Erdélyi Örmény Gyökerek és a kolozsvári Armenia hasábjain; Máriacell sziklán és homokban c. írását a stockholmi Erdélyi Könyv-Egylet Kő, bronz, buldózer. Láthatatlan és újra látható emlékműveink című kötete (Stockholm–Bp. 2004) közölte.

Fő érdeklődési köre az erdélyi magyarörmények múltjának kutatása. Nyomtatott és levéltári források mellett ebben a témakörben a családokban élő szájhagyományt is feldolgozva több könyve jelent meg: A csíkszépvízi Száva család (Győr 1995; új, bővített kiadása Csíkszereda 2000); Szépvízi magyarörmények nyomában (Győr 2003); Magyarörmények az I. világháborúban (Budaörs 2004); Erdélyi magyarörmények az I. világháborúban (Csíkszereda 2005); Gyergyói és szépvízi magyarörmények nyomában (uo. 2008).

(D. Gy.)