Szegő György

oldal nyomtatása Share

Szegő György (Kv., 1919. nov. 17. – 2007. szeptember 11. uo.) – műfordító. ~ Júlia fia, ~ Katalin férje. Középiskoláit Kolozsváron végezte (1938); a *Ferenc József Tudományegyetemen vegyész oklevelet (1942), a Bolyai Tudományegyetemen orosz nyelv- és irodalom szakos tanári képesítést (1950), majd a BBTE-n angol–magyar nyelv- és irodalom szakos tanári diplomát (1971) szerzett. 1944–49 között vegyészként dolgozott a kolozsvári Dermata Bőr- és Cipőgyárban, 1948–50 között orosz lektor a Magyar Művészeti Intézetben; 1950–59 között a Bolyai Tudományegyetemen, 1959–79 között helybeli középiskolákban tanított.

Első írását a *Korunk közölte 1935-ben, cikkei, műfordításai ugyanitt, valamint az Utunk, Élet és Irodalom, *Igazság hasábjain jelentek meg. Egy, az óorosz és ógermán népi verselés közötti lehetséges összefüggésről írott nagyobb tanulmányát a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem szlavisztikai évkönyvében tette közzé 1974-ben.

Műfordítás-kötetei: Puskin: Polta­va (Buk. 1949); uő: Ruszlán és Ludmilla (uo. 1950); Bezimenszkij: A harag versei (uo. 1951); Nyek­raszov: Topogó tábornok (uo. 1957); uő: Ki él boldogan Oroszhonban? (uo. 1959); A bűvös köcsög. Kína népeinek meséiből (uo. 1960); Csang Tien-Ji: A bűvös tök (uo. 1961); Csingiz Ajtmatov: Piroskendős jegenyécském (elbeszélések, Tarisznyás Györggyel, uo. 1962); Polescsuk: A pergamen titka (Bp. 1962); Bikov: A harmadik rakéta (uo. 1964); Szemjonov: Veszélyes játék (uo. 1965); uő: A boldog herceg (Buk. 1968); E. T. A. Hoff­mann: Aranycserép (Buk. 1972); Antelme: Emberi nemünk (Bp. 1972); Victor Ion Popa: Uram, irgalmazz! (Buk. 1973); A sellő hatalmában (német klasszikus mesék, uo. 1977); Walter Scott: A lovag (Bp. 1978); Defoe: Jack ezredes (uo. 1982); Verne: Fekete Indiák (Buk. 1983); Szungyata, az oroszlán fia (mandinka hősének, Bp. 1983); Drewe: A *gyilkos varjak (uo. 1987); Emily Brontë verseiből (uo. 1988). Kisebb műfordításaival 14 antológiában szerepelt.

(K. N.)