Székelykeresztúr magyar irodalmi és művelődési élete

oldal nyomtatása Share

Székelykeresztúr magyar irodalmi és művelődési élete – A város első okleveles említése 1333-ból való: a pápai tizedjegyzékben szereplő „Santa Cruce” papja akkor a környéken a legnagyobb pápai tizedet fizette, tehát már jelentős plébániával rendelkezett. Mezővárosként egy 1459-ből való oklevél említi, s ezt a rangját egészen 1886-ig megőrizte. Plébániatemploma késő gótikus építészeti emlék, csúcsíves szentélyében az egyik zárókövön 1458-as évszám van befaragva. A hatvanas évek végén végzett régészeti ásatások azonban a templomfalon kívül 11–12. századi sírokat tártak fel. Unitárius temploma 1781–92-ben, mai református temploma (az ugyanott álló, 1632–44 közötti régi templom helyére) 1822–34-ben épült. A város a Nagy-Küküllő, a Nyikó és a Gagyvize találkozásánál terül el, s ez a földrajzi helyzete is befolyásolta mind gazdasági, mind művelődési életének alakulását. Lakosságának legnagyobb része földműves és kisiparos volt; ez utóbbiak a várost az egész vidék kisipari központjává *tették.

Helyi szellemi igényeit egészen a 18. század végéig a felekezeti iskolák elégítették ki. Ez azonban a 18. század végére elégtelennek bizonyult: 1793-ban, a helybeli és a vidéki lakosság sürgetésére, egyöntetű összefogás nyomán létrejött az unitárius *gimnázium, amely az első időben a kolozsvári főgimnázium partikulájaként működött. Tanárai közül a 19. században számottevő szerepet játszott az erdélyi magyar művelődési életben abrudbányai *Szabó Sámuel (műfordító, Kazinczy barátja), Koronka József (nyelvész, egyházi író), Kozma Ferenc (történész, közgazdász), *Sándor János (történész), *Péter Lajos (helytörténész) és mások. Az iskola nevelési szelleme sok tanítványban ültette el a tudományok és az irodalom művelése iránti lelkesedést. Olyan jeles diákok indultak innen, mint nagyajtai Kovács István történész, *Tiboldi István népköltő, alsórákosi Székely Sándor történész és költő, Kriza János, Jakab Elek, Gyallay-Papp Sándor költő, Márkos Albert zeneszerző, *Szabó Gyula író. Új épületét, Pákei Lajos tervei alapján, 1913–14-ben emelték, bejáratánál Orbán Balázs és Berde Mózsa Demeter István készítette szobra látható.

A másik oktatási intézmény, amely hatással volt a város szellemi fejlődésére, az 1870-ben létesített Állami Tanítóképző, amelynek legkiemelkedőbb, tudományos eredményeket is felmutató tanárai voltak Sándor Domokos, Kozma Ferenc, Bányai János. Az 1950-es évek elején ipari szakiskola, 1955 után állami árvagyermekotthon működött az épületben. Az intézmény 1989 után felvette Zeyk Domokos honvédszázados, a 48-as szabadságharc hőse nevét.

A 19. század második felében sorra alakultak a város művelődési, szakmai és jótékonysági egyesületei: 1867-ben a Székelykeresztúri Olvasó- és Társaskör, amely 1894-től Kaszinóként működött, 1876-ban a Jótékony Nőegylet, 1891-ben az Ipartestület, 1894-ben a helyi fúvószenekar, 1895-ben a Jótékony Polgári Társaskör, 1907-ben a Filharmonikus Társaság.

Székelykeresztúr lakóinak az irodalom iránti érdeklődését sajátosan határozta meg a helyi Petőfi-hagyomány, amely szerint a költő nem esett el a fehéregyházi csatában, hanem sebesülten eljutott Keresztúrra, ahol egy csűrben húzta meg magát és ott halt meg, a bennvaló gazdája pedig, a szabadságharc leverését követő Haynau-féle rémuralom idején megtorlástól félve, ott temette el a csűrben. A 19. század végén – a gazda vallomása alapján – kihantolták a földi maradványokat, s bár az antropológus szakértők egyértelműen megállapították, hogy nem Petőfiről van szó, az ünnepélyes újratemetés után, a timafalvi temetőben „Petőfi Sándor. 1849–1902” feliratú sírkövet helyeztek el a hamvak fölött. Ez a sír ma is a helyi Petőfi-kultusz kegyhelye.

Az I. világháború után a háborús években időlegesen megszakított irodalmi-művelődési tevékenység új lendületet kapott. 1921-ben megszervezték a Színjátszó Társulatot, 1922-ben megnyitotta kapuit az Iparos Otthon, amely több száz kötetes szak- és szépirodalmi könyvtárával s egészen a II. világháború végéig rendezvényeivel a polgárság kulturális életének központja volt. 1927-ben a Kaszinó is újraszervezte és kibővítette könyvtárát. Újjászerveződött a fúvószenekar, s színjátszó csoportok működtek a két jótékonysági egyesület keretében is.

A város életében eseményszámba mentek az 1928-tól több ízben megszervezett Petőfi-ünnepségek (ezek közül kiemelkedett az 1929-es, amikor a Gyárfás-kúrián, ahol Petőfi Sándor a fehéregyházi csata előtti utolsó éjszakát töltötte, emléktáblát helyeztek el). 1969 óta ugyancsak emléktábla áll (*Kányádi Sándor verséből vett idézettel) az udvaron lévő körtefa alatt, amelynek asztalánál Petőfi a hagyomány szerint utolsó versét írta.

A Kaszinóban 1936–43 között több Orbán Balázs-emlékünnepséget is rendeztek. Ünnepélyes keretek között ülték meg 1943-ban az Unitárius *Gimnázium fennállásának 150. évfordulóját is.

A két világháború közötti erdélyi magyar irodalom jelesei is többször látogattak el a városba: járt itt „fiai”-val, a „székely írókkal” Benedek Elek, rendezett irodalmi felolvasóestet az Erdélyi Helikon, s látogatást *tett 1941-ben Móricz Zsigmond is, amikor Bözödi György társaságában felkereste a bözödújfalusi szombatos székelyeket. A tudományos élettel való kapcsolatot az *Erdélyi Múzeum-Egyesület rendezvényei jelentették. A helyben élő tudományos érdeklődésű emberek közül Szentmártoni Kálmán, Szolga Ferenc, Bányai János, Orbán János tartottak előadásokat a Kaszinó és a Társaskör rendezvényein.

A helyi képzőművészeti életet Ipó László mellett a rövidebb-hosszabb ideig itt élő és alkotó Bene József, Daday Gerő, *Szolnay Sándor munkássága is színesítette.

Székelykeresztúr járási székhelyként a vidék közéletének is központja volt. Természetes, hogy a 20. század legelején több kísérlet történt arra, hogy a városnak és a vidéknek saját lapja legyen. A kezdeményezés Szabó Kálmán helyi nyomdatulajdonos nevéhez fűződik, aki 1904-ben Székely Hírnök címmel indított rövid életű lapot, amelyet még abban az évben a jóval tovább megjelenő Székelykeresztúr c. társadalmi és közigazgatási hetilap követett. Tulajdonosa ennek is a Szabó testvérek által 1910-ben alapított nyomda volt, főszerkesztői leginkább a helyi ügyvédek közül kerültek ki, munkatársai közé tartozott Papp Mózes, az Unitárius *Gimnázium tanára, Jaeger József gyógyszerész, Szentannai Sámuel gazdasági szaktanár, *Elekes Dénes ügyvéd (1916–17-ben főszerkesztő), Czimeres Bálint, Grois Ottó, Janko­vich Pál, Orbán János, Osváth Árpád (1910–11-ben főszerkesztő is). A lap 1919 decemberében szűnt meg, később – unitárius kollégiumi nevelő korában – *Balázs Ferenc itt adta ki lapját, a *Kévekötést (1930). Ezután azonban egy 1968-ban indított, összesen két számot megért kétnyelvű iskolai lapot (Muguri–Rügyek) leszámítva évtizedeken át nem volt önálló lapja a városnak. Csak 1997-ben indított helyi lapot az önkormányzat, ez Kisváros címmel kéthetente jelent meg, s „közéleti lap”-ként határozta meg magát. Felelős szerkesztője 2002-ig Dávid Tünde, utána 2004-ig Koncz Béla, azóta Szente B. Levente.

A Szabó testvérek nyomdájából több helyi kiadvány került ki: a Székely Gazdák Naptára (1911–12), 1904–44 között az Unitárius *Gimnázium, illetve az Állami Tanítóképző Évkönyvei, az Unitárius Egyház c. folyóirat és más gazdasági és vallásos jellegű nyomtatványok.

A II. világháború utáni időszakban a legtöbb kulturális tevékenység a Népi Athenaeum, majd 1954-től a Városi Művelődési Ház keretében zajlott. Itt, valamint a bábszínházban egyesítették az 1948-ban törvénnyel felszámolt egyesületekben korábban folyt közművelődési tevékenységeket: a műkedvelő színjátszást és a tánccsoportokat. Ugyancsak a Művelődési Ház szervezte a helyben és a vidéken tartott különböző népművelési és tudományos előadásokat is. A megszüntetett Kaszinó és az Iparos Otthon könyvtárát az ugyancsak 1954-ben létrehozott Városi Könyvtár vette át, amely akkor már 17 000 kötettel rendelkezett. A jelenkor irodalma iránti érdeklődésként az Igaz Szó, a *Korunk és az *Utunk íróinak, a Kriterion Könyvkiadó szerzőinek irodalmi estjeit, könyvbemutatóit ezekben a keretekben szervezték. Különösen szívesen látogatott ebben az időszakban a városba *Kányádi Sándor és *Szabó Gyula, akik a *gimnázium növendékei voltak.

Az 1968-as romániai közigazgatási átalakítás után a város jelentősége ismét nőtt. A *Líceum ekkor indította kétnyelvű iskolai folyóiratát (Mu­guri–Rügyek), ezt Szávai Géza, az iskola akkori tanulója szerkesztette.

Nagyszabású ünnepségre került sor 1973-ban, amikor Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója alkalmából a főtéren felavatták Márkos András egész alakos Petőfi-szobrát, s ez alkalommal bemutatásra került *Dávid Gyula és *Mikó Imre Petőfi Erdélyben c. könyve is. Az avatást követő ünnepség vendége volt Avram P. Todor román Petőfi-kutató, aki lefordította románra Petőfi Sándor összes verseit.

Jelentős intézménye a városnak az 1946-ban *Molnár István által alapított múzeum, amely 1960-ban került a régi Kaszinó felújított és kibővített épületébe. Igazgatója 1977–2007 között Fülöp Lajos volt, ma Körösfői Zsolt. Több mint 16 000 darabot számláló régészeti, helytörténeti, levéltári anyagával, természettudományi (ásvány-, állat- és növénytani) gyűjteményével, képtárával és a vidék népművészetét bemutató – szabadtéri részleggel is rendelkező – nagy gyűjteményével nem csak a város és a vidék művelődését szolgálja, de munkatársai egyúttal értékes tudományos munkát is végeznek. A múzeum – amely ma alapítója, *Molnár István nevét viseli – volt a háttér-intézménye a városban és az egykori Keresztúr-fiúszék területén folyt régészeti kutatásoknak (Rugonfalva – Körösfői Zsolt, Kányád – Derzsi Csongor) vagy a székelykeresztúri római katolikus templom körüli ásatásoknak, amelyek értékes adatokat hoztak felszínre, s amelyeknek eredményeiből időközi kiállítások is nyíltak. De rendeztek időszaki kiállításokat az egykori Szitás-Keresztúr iparának és kereskedelmének, fotótörténetének múltjából is.

Értékes a *Molnár István Múzeum képzőművészeti anyaga is, amelyből harmincnál több képzőművészeti kiállítást rendeztek (Gy. Szabó Béla, Szervátiusz Jenő, a helyi képzőművészek közül Ipó László, továbbá Kiss László, L. Nagy Erzsébet, Nagy Péter, Ughy István, továbbá az innen származott *Szécsi András és helytörténeti értékű fotóival Nagy Béla). A múzeum keretében dolgozók tudományos munkásságának eredményeit jelzik az itt muzeográfusként dolgozó Benkő Elek (részben társszerzőkkel írt) olyan munkái, mint a Székely­keresztúri kályhacsempék (Ughy Istvánnal, Buk. 1984); A középkori Keresztúr-szék régészeti topográfiája (Bp. 1992); Középkori mezőváros a Székelyföldön (Demeter Istvánnal és Székely Attilával, Kv. 1997); Középkori udvarház és nemesség a Székelyföldön (Székely Attilával, Bp. 2008), továbbá Demeter-Zsigmond Ibolya – Zsigmond Attila Útravaló. Adatok Szentábrahám falu- és iskolatörténetéhez (Székelyudvar­hely 2000), Kin­csesné Bokor Anna Bátorság próbája. Keresztúr környéki mondák (uo. 2003) című könyvei. A múzeumban őrzött anyagot is hasznosította Vof­kori György Székely­keresztúr képes története című, gazdag helytörténeti fotóanyaggal illusztrált könyvében (Kv. 2004).

Az 1989-es változás után újraindult irodalmi-művelődési élet eseményei kötődnek az olyan egyesületekhez-együttesekhez, mint az 1987-ben alapított, de 1992-ben önállósult Pipacsok néptáncegyüttes (művészeti vezetője László Csaba), a jelenleg Borbély Csaba irányítása alatt álló Városi Művelődési Központ kötelékében működő Szitás néptánccsoport (vezetője Józsa Levente), az 1989 után újraalakult Polgári Fúvószenekar (művészeti vezetője Borbély Csaba), a Zene Ház Alapítvány (Simó Margit). Az 1954-ben kialakított Városi Könyvtár (vezetője Czerjék Piroska) mellett az olvasóközönség rendelkezésére áll gazdag gyűjteményével az Orbán Balázs *Gimnázium Könyvtára (vezetője Hatos Melinda), a verskedvelők számára pedig a Magyar Versért Egyesület (vezetője Illyés Izabella). Az 1992 óta újra Orbán Balázs nevét viselő *Líceum keretében az iskolai folyóirat-hagyomány újraélesztésére is kísérlet történt: 1993-ban Rügyek, 1994–97 között Oázis címmel (főszerkesztője Zsidó Ferenc). 1996-ban megjelent egy másik iskolai folyóirat is, Iskolai Híradó címmel.

A város változatlanul egyik szálláshelye a Petőfi-emlékezetnek: a költő halála évfordulóján évről évre idézik emlékét, költészetét. 1995-ben a nevét viselő általános iskola előtt felállították Márkos Andrásnak a főtéri egész alakos szoborhoz tanulmányként készült Petőfi-mellszobrát. Egyik helyszíne volt a város a Petőfi halála 150. évfordulójára rendezett 1999-es nemzetközi ünnepségeknek, amikor a Magyar, a Román és a Romániai Magyar Pen Klub szervezte irodalmi esten a világ számos országából jött költők, írók, műfordítók idézték a költő emlékét.

Szigethi Gyula Mihály: Nemes Udvarhely szék statisztikai leírása. Nemzeti Társalkodó 1831. – Fogarasi János: Utazás a Nagy-Küküllő mellett. Nemzeti Társalkodó 1836. II. félév. – Kozma Ferenc: A Székelyföld közgazdasági és közművelődési állapota. Bp. 1879. – *Sándor János: Visszatekintés a székelykeresztúri *Gimnázium száz évére. *Keresztény Magvető 1894/4. – *Sándor János: A székelykeresztúri Unitárius Gymnasium története. Székely­keresztúr 1896. – Borbély Sándor: A székely­keresztúri tanítóképző intézet 25 éves története. Székely­udvarhely 1896. – Jakab Elek – Szádeczky Lajos: Udvarhely vármegye története. Bp. 1901. – Keresztúri véndiák album. Szerk. *Péter Lajos. Székelykeresztúr 1926. – Gálfalvi Sándor: Visszapillantás a székely­keresztúri unitárius *gimnázium 140 éves múltjára. Székelyudvarhely 1934. – Orbán János: Székelykeresztúr története. Uo. 1943. – A székelykeresztúri br. Orbán Balázs *Gimnázium 150 éve. Szerk. *Péter Lajos és Killyén Imre. Székelykeresztúr 1943. – *Dávid Gyula*Mikó Imre: Petőfi Erdélyben. Buk. 1973. – *Molnár István (szerk.): A székely­keresztúri múzeum emlékkönyve. A múzeum 25 éves évfordulója ünnepi tudományos ülésszakán elhangzott tanulmányok, közlemények (1971 októberében). Csíkszereda 1974. – Veres Ferenc: Mit ér a múzeum egy kisváros életében? *Hargita Népe 2000. febr. 29. – Kristó Tibor: Leletmentő múzeum Székelykeresztúron. *Hargita Népe 2002. jan. 19. – Vofkori György: Székely­keresztúr. Képes várostörténet. Kv. 2004. – Sándor-Zsigmond Ibolya: „Mesélem életem…” A székely­keresztúri iparosság története. Ajka–Székely­keresztúr 2005. – Jakab Judit: Székely­keresztúr. Egy kisvárosi hetilap és funkciója. ÁVD. Kv. 2008. Kézirat.

(F. L.)