székelyudvarhelyi Népszínház

oldal nyomtatása Share

székelyudvarhelyi *Népszínház – Székelyudvarhely művelődési életében a 19. század fordulójára visszatekintő hagyománya van a színjátszásnak. Előbb az iskolai színjátszó csoportok vonták magukra a város közönségének érdeklődését, majd a műkedvelő – főképp az értelmiségi és iparos társadalomból verbuválódott – alkalmi együttesek mutattak be a városba látogató színtársulatok mellett is közönségérdeklődést kiváltó előadásokat. 1947-től ez utóbbi hagyomány folytatódott a dr. *Balogh József vezette műkedvelő színjátszó csoporttal, amelynek az 1959-ben épült, megfelelő színpaddal és előadóteremmel is rendelkező városi Művelődési Ház adott új lendületet: a ~ megalakulásáig eltelt 28 esztendőben összesen 42 darab bemutatására került sor, amelyekkel a műkedvelő együttes vidéki kiszállásokat is vállalt, s távolabbi országrészekbe is eljutva, összesen 55 helységben 749 előadást tartott.

Az akkor már municípiummá előlépett Székelyudvarhely Művelődési Háza keretében a műkedvelő együttes 1977. máj. 7-én kelt rendelet alapján alakult át hivatalosan *Népszínházzá, amely az ország 27., egyben első magyar nyelvű *népszínháza volt. Az első előadást e minőségben *Huszár Sándor Jött egy lány… című színpadi művével tartották, Kovács Levente, a marosvásárhelyi Színművészeti Főiskola rendező-tanára vendégrendezésében.

A ~ vezetője – a Művelődési Ház alkalmazottja minőségben – 1978-tól Szász M. Attila, majd 1989-től Tárkányi János volt.

A ~ – továbbra is önkéntesekből toborzódott – társulata „évi 3–4 bemutatóra, 15–20 kiszállásra és 20–25 helyi előadásra volt képes – írja Szász-Mihálykó Mária. – Ami pedig nem kis teljesítmény, figyelembe véve, hogy minden egyes tagja dolgozott vagy tanult. Tehát nem ez volt az elsődleges az életében” (Az én *népszínházam. 11). 1989-ig összesen 24 felnőtt- és 3 gyermekbemutatót tartottak, s 10 évadban iktattak a műsorba kabaré- vagy varieté-előadást. A hazai szerzők sorában Bajor Andort, Bán Miklóst, Bogdán Kálmánt, Bokor Ferencet, Flórián Lászlót, *Huszár Sándort, Kocsis Istvánt, Marton Lilit, Mihály Imrét, Méhes Györgyöt, Salamon Andrást, *Tomcsa Sándort és Zágoni Attilát említi a színház történetének írója. A magyar dráma klasszikus repertoárjából Vörösmarty–Görgey A fátyol titka, Szigligeti Ede Liliomfi, Móricz Zsigmond Sári bíró, Bródy Sándor A tanítónő, Kodály Zoltán – Balázs Béla: Cinka Panna, Nóti Károly Szeressük egymást c. darabjai szerepeltek, a kortárs román irodalomból Ion Băieşu, Viorel Cacoveanu, Horia Lovinescu, Romulus Vulpescu, a világirodalomból Harold Pinter, Leonyid Zorin.

A székelyudvarhelyi színjátszás *népszínházi időszakában az együttes *művészeti irányításában igen fontos volt a vendégrendezők *jelenléte. Elsősorban a Kovács Leventéé, aki egymaga nyolc darabot rendezett. De szerepet játszott arculatának kialakításában Szász M. Attila és részben Csiszár Antal. Vendégrendező volt még Gergely Géza, Hunyadi András, *Varga Vilmos és Visky András, illetve Leonard Popovici is. Mindnyájuk együttes munkájának eredménye, hogy a kispolgári közönségízléshez alkalmazkodó korábbi műkedvelést az ízlésformáló művészi teljesítmények időszaka követte. Az előadások nagyszámú, a színpadhoz vonzódó fiatal és idősebb műkedvelőt vontak be a munkába (Szász-Mihálykó Mária adatai szerint közel 250 személyt), akiknek egy része a Színművészeti Főiskola vendégtanáraitól (Balázs Éva, Gergely Géza, Peris Teréz) a helyi Népi *Művészeti Iskola keretén belül a *művészet mesterségéből is sokat elsajátított, sőt néhányan (Balázs Attila, Kali Andrea, Katona László, Koncz István, Osváth Noémi) innen, a ~ színpadáról indultak el a színészi pályára.

A ~ keretében – illetve annak felkínált lehetőségeivel élve – külön színt *jelentett Székelyudvarhely színházi életében a gyermek-, illetve a diákszínjátszás. Előbbi Szász-Mihálykó Mária és Csiszár Antal emlékezetes rendezéseivel (A kis herceg, A Pál utcai fiúk, Bán Miklós Tündér Ilona c. gyermekoperája), utóbbi *Hermann Gusztáv tanár diákszínjátszóinak emlékezetes Tamási-sorozatával (1979–83 között az Énekes madár, a Vitéz lélek és a Rezgő nyárfalevél) s mellette Méhes Györgytől a 33 névtelen levél előadásával nyújtottak élményt a színházkedvelő udvarhelyi közönségnek.

Az együttes rendszeresen kereste fel a szomszéd városokat és a környező településeket: összesen 55 településen léptek fel, a szereplők száma, a ~ fennállásának egész időszakát tekintve, 248 volt. Csak az 1977–79 közötti adatokat idézzük: e két évadban összesen 106 előadást tartottak, közel 38 000 nézőszámmal. Számos bemutatójukról készült rádió- vagy tévéfelvétel, amelyeket a marosvásárhelyi rádió, illetve a bukaresti tv magyar adása sugárzott.

A helyi közönség egy részének elvárásaihoz alkalmazkodó, évenkénti kabaré- és varietéműsorok mellett a ~ művészei (Balázs Attila, Bartha Levente, Sinka Erzsébet, Tamás Mária) 6 versműsorral (többek között Ady Endre, Kányádi Sándor, Király László, Ferenczes István, Szőcs Kálmán, Tamkó Sirató Károly verseivel) s a Fernengel Éva irányította *Irodalmi Színpad keretében 11 előadással léptek a közönség elé.

A számszerű adatokon túl a ~ számottevő művészi sikereket is aratott: már a megalakulás évében meghívást kapott a sepsiszentgyörgyi Színházi Kollokviumra, ahol a bemutatott darabot (*Huszár Sándor: Jött egy lány…) a zsűri felállva nyíltszíni tapssal jutalmazta. Az Arad megyei Mácsán 1983-ban megrendezett Szatíra- és Humorfesztiválon az együttes elnyerte az aradi magyar napilap, a Vörös Lobogó díját. A 80-as évek második felében a ~ra is teljes súlyával nehezedett a politikai beavatkozás: előadások mentek át a többszörös „vizionálás” kálváriáin, kényszerű szöveg- és címváltoztatásokat kellett vállalniuk, s akadt olyan darab, amelynek bemutatását végképp betiltották.

Az 1989-es fordulat után néhány ígéretes sikert jegyez fel a színház történetének írója: már 1990-ben a Cinka Pannával Békéscsabára is meghívást kapnak, 1992-ben pedig *jelen vannak a kisvárdai Kisebbségi Színházak fesztiválján. Ugyanabban az évben az együttes felveszi *Tomcsa Sándor nevét. „A vadonatúj vadkapitalizmus azonban – írja Szász-Mihálykó Mária – nem kedvez az amatőr mozgalomnak” (i. m. 39). Ezután „négy évig csend veszi körül a *Népszínházat” (i. m. 63). Végül egy-két időközi kísérlet után 1998-ban megalakul a hivatásos *Tomcsa Sándor Színház.

Katona Ádám: Népszínház Székely­udvarhelyen. *A Hét 1977/25; uő: A fátyol titkai Udvarhelyen. *Új Élet 1978/8. – Zsehránszky István: Újra itt a nagy csapat. *Ifjúmunkás 1977. okt. 23. – Gergely Péter: A székelyudvar­helyi *Népszínház. *Új Élet 1978/8. – Szász M. Attila: A műkedvelő színjátszás új formája. *Előre 1979. máj. 13. – Szász László: Hangok a *Népszínház környékéről. *Igaz Szó 1981/9. – Bálint András: Népszínházi napok. *A Hét 1983. dec. 9. – Szász-Mihálykó Mária: Az én *népszínházam. Székelyudvarhely 2002.

(D. Gy. – P. B. Á.)