Szentimrei Jenő

oldal nyomtatása Share

Szentimrei Jenő (Arad, 1891. dec. 14. – 1959. szept. 2. Kv.) – költő, prózaíró, publicista. Katonaiskolát végzett, ahonnan hadnagyként került az I. világháborúba. 1916-ban súlyosan megsebesült, s már századosi rangban le kellett szerelnie. Itt kezdődött újságírói pályája, amely mellett – akárcsak a szépirodalom mellett – hűségesen kitartott. 1918 elején *Új Erdély címmel Kolozsvárt irodalmi lapot alapított, amelynek jelentősége, hogy ebben hirdette meg elsőnek (még az összeomlás előtt, s az akkor még túlzott Budapest-centrikussággal szemben) az erdélyi magyar irodalom önállósodási igényét. 1919-től a *Keleti Újság, a Haladás, a *Szatmári Hírlap munkatársa, 1920–22 között a *Napkelet segédszerkesztője, 1921–23 között a *Vasárnap szerkesztője. 1923–25 között a lap jogutódját, a *Vasárnapi Újságot jegyzi felelős szerkesztőként. Belső munkatársa 1925-től Az Újságnak, állandó munkatársa 1929-től a *Brassói Lapoknak, 1929–35 között szerkesztője, majd felelős szerkesztője az *Ellenzéknek. 1946–48 között a marosvásárhelyi *Szabad Szó főmunkatársa. 1957–59 között a *Korunk szerkesztőbizottságának tagja.

Írói-költői pályája az I. világháború előtt kezdődik: első versét 1906-ban a Nemzetőr közölte, de csak 1911-től jelentkezett rendszeresen *A Hét, majd a Székely *Napló hasábjain. Első verskötetét (Azoknak a keveseknek. 1912) azonban egy színpadi mű (Petőfi visszajön. 1915) követte, s csak ezután tért vissza a költészethez (Erdély felől. 1916). Egyenest, támadás! című, ugyancsak 1916-os könyve sajátos műfajt képvisel: méltatói egyaránt nevezik „filozofikus lírai önvallomás”-nak, illetve „katonai műszavak mögé bújtatott hitvallás”-nak. A fiatal katonatiszt mintegy rávetíti az életre mindazokat a törvényszerűségeket, amelyeket a harctéri tapasztalatok hatására körvonalazott önmaga számára.

Első verseskötetei a századfordulós dalköltészet hatását mutatják, szerelmes versek, népies dalok és retorikus háborús költemények olvashatók bennük. Jelentős költővé a háborús időszak utáni szabadversei által válik. 1927-es Új költők, új formák, új élet című programatikus cikkében a több nemzedéktársára is jellemző hangváltást a háború alapélményéhez kapcsolja majd. Az új élmények, a társadalmi, politikai, világszemléleti változások nyomán – érvel – egy újfajta, Ady Endre költészeti újításain is túllépő versnyelvre volt szükség. E költői törekvések megvalósításában elsősorban Bartalis Jánost tekintette társának. A szabadvers-poétika a meghatározó 1924-es és 1930-as verseskönyveiben, amelyek költészete csúcsát jelentik.

Szemléletileg műveiben expresszionista hatás érzékelhető, különösen a nagy, organikus világegészben való gondolkodás, az életigenlés, a felnövesztett lírai én himnikus beszédmódja tekinthetők expresszionista jellegűnek. Tárcanovellákat tartalmazó 1925-ös kötetében is felbukkannak olyan történetek, amelyeknek nem annyira személyek, inkább tájelemek, illetve az expresszionista drámákból és versekből ismerős megszemélyesített princípiumok a hősei (Utak az erdőben, Nagy idő). Szerkesztői, irodalomszervezői munkásságában is tetten érhető az avantgárd irányzatokkal való rokonszenvezés: a *Napkelet, a *Vasárnap és a *Vasárnapi Újság hasábjain fiatal, tehetséges – avantgárd, illetve a Tizenegyek körébe tartozó – szerzőknek biztosított közlési lehetőséget, 1927-ben pedig Becsky Andorral és *Hajnal Jenővel megalapították a *Stúdió nevű, főként munkásokból toborzott szavalókórust, amely többek között Walt Whitman és Majakovszkij verseit adta elő. Saját szövegeiben (Szimfónia szavakból, Oratórium stb.) ugyancsak felbukkan a többszólamúság, a nagykompozíció igénye. A harmincas években más vonatkozásban is kapcsolatba került a színházzal: kalotaszegi népballadákból és szokásokból felépített színpadi műve, a Csáki bíró lánya (1936) a színpadi nyelv megújításának kísérleteként értékelt *kék madár-irányzathoz tartozik.

1927 és 1929 között több irodalmi körúton vett részt az úgynevezett „székely írók” csoportjával (Tamási Áronnal, Kacsó Sándorral, Nyírő Józseffel és másokkal). A csoportosulást *Benedek Elek szervezte meg, és a helikoni íróközösség egyfajta belső *ellenzékének számított. A harmincas évektől kezdődően egyre inkább előtérbe került ~ közösségszervezői, ismeretterjesztő és publicista tevékenysége. Egy 1932-es versében írta: „Másokból költő lett, belőlem újságíró.”

1939-ben jelentette meg Ferenc tekintetes úr című regényét Kölcsey Ferenc életéről – a könyv több kiadást is megért, és a fiatalabb generációk számára is ismertté tette nevét.

1944 után tanulmányai és cikkei egyre hangsúlyosabban színházi tárgyúak: ebben az időszakban a kolozsvári magyar színház igazgatója, illetve előadó a Kolozsvárt létrehozott Magyar Művészeti Intézet színművészeti tagozatán. Legjelentősebb munkái ezekben az években a Szent­györgyi Istvánról szóló könyv 1955-ben, ill. a marosvásárhelyi színjátszás történetéről szóló összefoglalója 1957-ben.

Élete utolsó éveiben önéletrajzi regénycikluson dolgozott. Ennek csupán első könyvét sikerült befejeznie, amely Városok, emberek címmel jelent meg, jóval halála után, 1973-ban. A könyv személyes hangnemben, Bálint unokájának címezve beszél a család három helységhez kötődő történeteiről: Nagyenyedhez, Sopronhoz és Alvinchez kapcsolódó eseményekről. A folytatás töredékben, kéziratban maradt.

Súly alatt a pálma című kötetében *Ligeti Ernő ~ sokoldalúságát és hatalmas munkabírását méltatta, amely a kultúra legkülönfélébb területein nyilvánult meg. A két világháború között, írta Ligeti, „nem volt egyetlen komolyabb kulturális vagy politikai megmozdulás, amelyben ne vállalt volna derekas és igen sokszor hálátlan szerepet”.

Pályája elején írói névként családi nevét is használva Szentimrei Kováts Jenő, időnként Szentimrey Jenő néven jegyezte írásait.

Önálló kötetei: Egyenest, támadás. Oktatás a harcról, minden harcban állók számára (Bp. 1916); Nyári délután Egeresen (versek, Kv. 1924); Városunk és más elbeszélések (Mv. 1925); Verses magyar krónika (Kv. 1928; újrakiadás Sepsiszentgyörgy 1991); Ki kell mondani (versek, uo. 1930); Siratóban. Falusi *komédia (uo. 1930); Csáki bíró lánya. Kalotaszegi *ballada (uo. 1936); Verses magyar história (uo. 1937); A fejedelemasszony halála (Nv. [1937] = Református Könyvtár); Ferenc tekintetes úr. Kölcsey Ferenc életregénye (uo. 1939; újrakiadás Buk. 1957, uo. 1971; Debrecen 1990; Sepsi­szent­györgy–Kv. 2000); Kölcsey. Írói arcképvázlat (Kv. 1940); Nyersmérleg. Válogatott versek, 1912–42 (uo. 1943; 2. kiadás uo. 1945); Hegylakók dala (versek, uo. 1946); Szentgyörgyi István élete és művészete (Buk. 1955; 2. kiadás uo. 1957); Vallomások. Tanulmányok, bírálatok, megemlékezések (Mv. 1956); Harc az állandó színházért Marosvásárhelyen, 1780–1945 (uo. 1957; 2. kiadása Hajlékot kereső Thália címmel uo. 1996); Versek (Gálfalvi Zsolt bevezető tanulmányával, Buk. 1963 = Romániai Magyar Írók); Sablon helyett csillag (cikkek, tanulmányok, *Balogh Edgár előszavával, uo. 1968 = Romániai Magyar Írók); Városok, emberek (visszaemlékezések, uo. 1973); Zárszámadás helyett (Összegyűjtött versek Balázs Imre József bevezető tanulmányával, *Szabó Zsolt szerkesztésében. Kv. 2007).

Fordításai: L. Nyikulin: Oroszország hű fiai (Buk. 1954. Dénes Ferenccel); I. Popov: Az éjszaka véget ér (Buk. 1954. Makfalvi Ellával); K. Fegyin: Városok és évek (uo. 1955. Miklós Istvánnal).

Bevezető tanulmányával jelent meg Ady Endre: Földrengés előtt. Válogatott kiadatlan novellák. Sajtó alá rendezte Bustya Endre. Buk. 1951 = Haladó Hagyományaink; előszavával Heltai Jenő: Tündérlaki lányok (műsorfüzet, Mv. 1958). Szerkesztésében: Kaláka *Kalendárium az 1925. esztendőre (Kós Károllyal, Kv. 1925; újrakiadása: Sztána–Kv. 1998); Versekben tündöklő Erdély (Kv. 1941; bővített újrakiadása két kötetben: Sepsiszentgyörgy 1996).

K. E. [Kázmér Ernő]: Azoknak a keveseknek. Kultúra 1913. 114–115. – Barta Lajos: A kritikáról. Két erdélyi könyv. *Tűz 1922/4. – Walter Gyula: Négy könyv [köztük Sz. J.: Mikroszkóp]. *Pásztortűz 1922. I. 57–59. – Benedek Marcell: Nyári délután Egeresen. *Keleti Újság 1924/159. – Molter Károly: Nyári délután Egeresen. *Pásztortűz 1924. II. 119. – uő: Sz. J.: Ki kell mondani. *Pásztortűz 1930/16; uő: A kiigazított Kölcsey-arckép. *Utunk 1957/33. – Kiss Ernő: Az Erdélyi Könyvbará­tok Társaságának könyvei [Sz. J.: Városunk]. *Pásztortűz 1925/15. – Ferenczi György: Sz. J. verses magyar krónikája. Híd 1928/3–4. – Jancsó Elemér: Sz. J. verses magyar krónikája. *Pásztortűz 1928/1; uő: Az erdélyi magyar líra tizenöt éve. Kv. 1934. 68; uő: Harc a színhá­zért. *Utunk 1958/26; uő: Egy élet adatai. *Utunk 1959/36. – Sárközi György: Ki kell mondani. Nyugat 1930. I. 554–555. – Sp: Ki kell mondani. Sz. J. új verseskötete. *Ellenzék 1930/177. – Szántó György: Ki kell mondani. *Erdélyi Helikon 1930/4. – Tamási Áron: Siratóban. Sz. J. egyfelvonásos parasztkomédiája… *Erdélyi Helikon 1930/9. – Melius N. József: Újságírók a baloldalon. *Korunk 1933/2; uő: Az utolsó verssorok. *Előre 1959. szept. 12. – L. D. [László Dezső]: Csáki bíró lánya. *Erdélyi Fiatalok 1935. 124. – Kemény János: Kalotaszeg a színpadon. *Erdélyi Helikon 1936/2; uő: Találkozások Sz. J.-vel. *Igaz Szó 1963/5. – Kovács László: Csáki bíró lánya. *Pásztortűz 1936/2–3. – Kovács Katona Jenő: Sz. J. verses magyar krónikája. *Korunk 1938/7–8. – Finta Zoltán: Ferenc tekintetes úr. *Keleti Újság 1939. okt. 16. – Holló Ernő: Ferenc tekintetes úr. Erdélyi *Szemle 1939/6–7. – Kacsó Sándor: Ferenc tekintetes úr. *Brassói Lapok 1939/184; uő: Emlékezés – emlékeztetés. *Utunk 1966. dec. 16.; uő: A közírás az irodalomban. *Korunk 1969/5. – *Pap Gábor [Becsky Andor]: Ferenc tekintetes úr. *Korunk 1939/10. – Szenczei László: Két könyv Kölcseyről. *Erdélyi Helikon 1939/7. – Vita Zsigmond: Sz. J. könyve: Ferenc tekintetes úr. *Ellenzék 1939/268; uő: Elfelejtett adat összefüggéseiben. *Utunk 1970/43; uő: Sz. J. *Művelődés 1998/2. – Vajda Endre: Ferenc tekintetes úr. Protestáns *Szemle 1939/12; uő: Nyersmérleg. Vigília 1943. 356. – Zimándi Pius: Ferenc tekintetes úr. Vigília 1939. 562. – Járosi Andor: Ferenc tekintetes úr. *Pásztortűz 1940/1. – Erdélyi [Jordáky] Lajos: Nyersmérleg. Népszava 1943. febr. 25. – Rónay György: Nyersmérleg. Magyar Csillag 1943/1. – Kóródi József: Csáki bíró lánya. *Szabad Szó (Mv.) 1946. ápr. 17. – Szabó Lajos: Gondolatok egy könyv olvasása közben. *Igaz Szó 1955/11. – Huszár Sándor: Ötven év az irodalom szolgálatában. *Utunk 1956/15 (újraközölve: Az író asztalánál. Buk. 1969). – Ficzay Dénes: Ferenc tekintetes úr. *Igaz Szó 1957. II. 470–471. – Kéri [Spielmann] József: Vallomások. *Utunk 1957/18. – Nagy Pál: Az emlékezés költészete. *Igaz Szó 1957. 633. – Oláh Tibor: Vallomások. *Igaz Szó 1957. I. 461–464.– Bajor Andor: Sz. J.: Versek. *Utunk 1964. febr. 7. – Becsky Andor: Mérleg. Sz. J. verseiről. Magyar Nemzet 1964. máj. 20. – Sőni Pál: Modernség tegnap és ma. *Utunk 1967/49. – Baróti Pál: Sz. redivivus. *Utunk 1969/19. – Szász István: A Csáki bíró lánya tündöklése és kálváriája. *Utunk 1969/16. – Kötő József: Műfaji igény? Sz. J.: Csáki bíró lánya. *Utunk 1970/13. – *Balogh Edgár: „holnap is élő leszek s fiatal”. *Utunk 1971/51; uő: Sz. J.-ről, nemzedékek láncolatában. *Utunk 1975/1; uő: Mit üzen a százéves Sz. J.? *Művelődés 1991/11–12. – Katona Ádám: „Nem lehetek kímélettel sem jómagam, sem mások iránt”. *Korunk 1973/9. – Mikó Imre: Szerkesztői gondok egy elfekvő emlékirattal. *Utunk 1973/38. – Pomogáts Béla: Sz. J.: Városok, emberek. Tiszatáj 1974/3; uő: Az utolsó jakobinus. *A Hét 2001/35. – *Szabó Zsolt: Sz. J. élete és költészete. Kv. 2000 (Kézirat). – Kovács Ferenc: Nyersmérleg Sz. J.-ről. *Művelődés 2001/12. – Balázs Imre József: Örök organikusság. Sz. J. költészete. *Forrás 2004/9. – Szentimrei Judit: Sztánai emlék. *Művelődés 2004/5. – *Szabó Zsolt: Intézményteremtő törekvések Erdélyben a 20. század első felében. Sz. J. irodalomszervező tevékenysége. Kv.–Sztána 2006.

(B. I. J.)