Szentkláray Jenő

oldal nyomtatása Share

Szentkláray Jenő (Aracs, 1843. jan. 21. – 1925. okt. 12. Tv.) – régész, irodalom- és műtörténész. Középiskoláit Nagybecskereken és Szegeden végezte. 1860-tól a temesvári katolikus papnevelő intézetben folytatott teológiai tanulmányokat. 1866-ban a budapesti egyetemen teológiai, 1875-ben bölcsészdoktori címet is szerzett. 1866-ban szentelték pappá, a következő évben magyarosította nevét. Előbb Stájerlak-Aninán volt káplán, majd 1868-tól Nagykikindán az elemi iskola igazgatója és a reáliskola magyar nyelv- és irodalom, 1869-től Temesváron a főgimnáziumban a bölcselet és a latin nyelv tanára, a város magyarosodó művelődési életének tevékeny résztvevője. 1871-ben Ormós Zsigmond főispánnal együtt megalapítója és első titkára a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulatnak, 1871–74 között Ortvay Tivadarral szerkesztője a Csanád megye hajdana és jelene címmel kiadott történeti adattár-sorozatnak. 1872-ben a törökbecseiek, ahol gyermekéveit töltötte, meghívták a plébánia élére. Ebben az időben munkatársa, majd 1879–80-ban főszerkesztője a nagybecskereki Torontál c. lapnak, amelybe a délvidéki magyarosító kormánypolitikát támogató cikkek sorát írta. 1883-tól a budapesti egyetemen a Magyarország legújabb kori története tárgykör magántanára. 1893-ban csanádi székeskáptalani kanonoknak, 1917-ben a csanádi szé­keskáptalan nagyprépostjának nevezték ki.

Kezdetben a szépirodalom vonzotta, majd bölcseleti tanulmányt írt a tér és idő filozófiájáról, de igazi munkaterévé a történettudomány és a műtörténet vált. Főképp a történelmi Magyarország déli vármegyéinek múltját tárta fel: levéltári kutatásokat végzett a pesti, a bécsi és a karlócai állami és egyházi levéltárakban, régészeti ásatásokat vezetett, s egymás után jelentette meg forrásértékű munkáit. A pozitivista történelemszemlélet alapján állva műveiben tekintélyes mennyiségű dokumentumanyagot vonultatott fel, így nélkülözhetetlen forrásmunkák a Bánság és a Bácska múltját kutatók számára. Tanulmányait a Magyar Történelmi Tár, Századok, Archeológiai Értesítő, a Dél­magyarországi Történelmi és Régészeti Múzeum-társulat Értesítője, a Szépirodalmi és Szépműtani Közlemények, a Katholikus *Szemle közölte, kisebb cikkei a Budapesti Hírlap, Délmagyarországi Közlöny, *Temesvári Hírlap hasábjain is megjelentek.

Az MTA (1882) és a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társulat (1883), a szerb Királyi Tudós Társaság kültagja (1885), az újvidéki Matica Srpska tagja (1910). 1903-ban egyik alapítója és 1909-ig elnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt a temesvári *Arany János Társaságnak, szerkesztője időszaki kiadványsorozatának, a Szépirodalmi és Szépműtani Közleményeknek, valamint Sza­bolcska Mihállyal karöltve az *Arany János Társaság Könyvei c. sorozatnak. Tagja volt a Szent István Akadémiának, 1916-tól díszpolgára szülőfalujának, Aracsnak.

Az I. világháború után a Temesváron indult Egyházi *Szemle munkatársa; tervet dolgozott ki a Bánság műkincseinek összegyűjtésére és megőrzésére; megírta II. Lipót magyar király leányának, Mária Annának az életét.

Művei: Észrevételek Temesvár physionomiájának magyarításához történelmi és régészeti alapon (Tv. 1872); Emlékkönyv (Bp. 1873); A tér és idő phylosophiája (uo. 1875); Torontáli őstelepek a Tisza mentén (Tv. 1877); Nagy-Becskerek tereinek és utcáinak magyarosítása. Vonások a vidék és a város történetéből (Nagy­becskerek 1879); Száz év Dél­magyarország újabb történetéből, 1779-től napjainkig (Tv. 1882); A dunai hajóhadak története (Bp. 1885); Gróf Niczky Kristóf életrajza (Pozsony 1885); A becskereki vár (uo. 1886); Magyarország története (uo. 1889–92); Úti képek a művelt nyugatról (uo. 1890); Oláhok költözködése Dél-Magyarországon a múlt században (uo. 1891); A társadalom nemzeti feladatai Délmagyarorszá­gon (Tv. 1897); Nagy nők a történelemben (uo. 1897); A csanádi egyházmegyei plébániák története. I. (uo. 1898); Krassó vármegye őshajdana (uo. 1900); Brocky Károly festőművész élete (Tv. 1907); A szerb monostoregyházak történeti emlékei Dél-Magyarországon (Bp. 1908); Merczy Claudius Florimund gróf kormányzata a Temesi Bánságban (uo. 1909); Humborg festőművész élete és művei (uo. 1909); Temes vármegye története – Temesvár története (uo. 1911 = Magyarország vármegyéi és városai); Debreczeni Bárány Ágoston élete és munkái (uo. 1914); Újabb részletek a dél­magyarországi török hódoltság történetéből (uo. 1917); Ortvay Tivadar emlékezete (uo. 1922).

Fordításában jelent meg J. Balmes Levelek egy kétkedőhöz c. munkája (Szeged 1863) és Cicero beszéde Manlius törvényjavaslata mellett (Tv. 1870).

Sz. J. beszéde a nagyszentmiklósi Révay-ünnepélyen. Délmagyarországi Közlöny 1893. aug. 29. – A Bánság művészi kincsei. Sz. J. dr. nagyszabású terve. *Temesvári Hírlap 1924. okt. 14. – Draskóczy Ilma: Sz. J. *Temesvári Hírlap 1925. jan. 23. – Sz. J. temetése. *Temesvári Hírlap 1925. okt. 15. – Osztie Andor: Sz. J. dr. Temesvár történettudósának emlékére. *Temesvári Hírlap 1925. okt. 18. – Karácsonyi János: Sz. J. emlékezete. Bp. 1926.

(Sz. J.)