Szilágyi Dezső

oldal nyomtatása Share

Szilágyi Dezső (Erdőd, 1928. febr. 11.) – újságíró, lapszerkesztő. Középiskoláit Szatmárnémetiben végezte, a Kereskedelmi Líceumban érettségizett (1948). Felsőfokú tanulmányait a bukaresti Ştefan Gheorghiu Pártfőiskolán folytatta, ahol 1959-ben szerzett diplomát. Középiskolásként a kommunista irányítású ifjúsági mozgalomban tevékenykedett, a Diákszó c. líceumi lapot szerkesztette. Érettségi után a szatmárnémeti Szabad Élet főszerkesztője (1948–49). Bukarestben teljesített katonai szolgálata idején tisztiiskolát végzett, ezt követően szerkesztőként dolgozott a légi haderő Şoimii Patriei (1950–52), majd a román hadsereg Apărarea Patriei c. központi lapjánál (1952–57). 1957–89 között, több mint 30 éven át a bukaresti országos magyar napilap, az *Előre főszerkesztője. Az 1989. decemberi események után távozott a szerkesztőség éléről és nyugdíjaztatta magát. Nyugdíjasként külső munkatársa volt a kormányzat szélsőségesen konzervatív erői által támogatott Együtt–Împreună és Ordinea c. lapoknak.

1957-ben azzal a feladattal állította *Robotos Imre helyére, az *Előre szerkesztőségének élére a pártközpont, hogy az 1956-os magyarországi forradalmat követő időszakban szerkesszen a pártpropaganda céljainak hangsúlyosan megfelelő lapot, alkalmazzon új munkatársakat, hajtsa végre a tisztogatást a régiek körében. Ezeknek a feladatoknak ő fokozatosan és következetesen eleget tett. Ugyanakkor szakembereket, jó tollú fiatal újságírókat, írókat alkalmazott új munkatársakként. A lap arcélének és tartalmának kialakításában szintén szilárd következetességgel hajtotta végre a pártközpont utasításait. Mereven elutasította minden olyan cikk közlését, amely bármilyen módon eltért az utasítások betűjétől vagy szellemétől. A diktatúra politikai-ideológiai légköre alakulásának függvényében a kötelező tematika mellett teret adott azonban a lap olvasmányosságát növelni hivatott közérdekű publicisztikának, helyzetfelmérő riportnak, irodalmi-művészeti, ismeretterjesztő, külföldi mellékleteknek. Felkarolta a szépirodalmi és ismeretterjesztő munkákat magába foglaló, nagy példányszámban megjelent olcsó könyvsorozat, az *Előre Kiskönyvtára és az *Előre Naptárak kiadását.

Nem volt hírlapíró főszerkesztő. A katonai lapoknál eltöltött idő alatt románul tanult meg újságcikket írni. Anyanyelvén főszerkesztőként sem írt és nem közölt. Megmaradt lapszerkesztőnek, akit felettesei megbízhatónak tartottak mind a szerkesztőség irányításában, mind azon kívüli időleges feladatok teljesítésében.

Pályafutása alatt több közéleti tisztséget is betöltött: az RKP KB tagja, nagynemzetgyűlési képviselő, a Romániai Újságírók Szövetségének alelnöke, a Romániai Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának tagja.

Kötetei: Néma párviadal (társszerző N. Cârlioanţă, Buk. 1955); Három világrész partjain (uo. 1965); Dimi­neţile Coreei (uo. 1967); Útinapló. Montevideo, Santiago, Phenjan (uo. 1969). Fordításában jelent meg Ber­kesi András Szerelem három tételben c. regénye (Iubire şi trădare. 1985).

(B. I.)