Bónis György

oldal nyomtatása Share

Bónis György (Budapest, 1914. jan. 5. – 1985. nov. 6., Budapest) – jogtörténész. Tanulmányait Budapesten végezte, 1936-ban szerzett jogi doktorátust. Londoni tanulmányút, majd rövid könyvtári és minisztériumi szolgálat után 1940-ben Kolozsvárra nevezték ki a magyar jogtörténet tanárának. 1945-től 1947-ig a Bolyai Tudományegyetemen adott elő, 1956-ig a szegedi egyetem tanára, majd a budapesti Fővárosi Levéltár osztályvezetője. Több magyar és nemzetközi tudományos társulat tagja. Tudományos dolgozatai megjelentek a magyaron kívül német, francia, angol, olasz és más nyelveken is.

Kolozsvári tartózkodásához kapcsolódó főbb művei: Magyar jog székely jog (Kv. 1942); Erdélyi perjogi emlékek (Kv. 1942); Magyar jogtörténet I-II. (Kv. 1942); Törvény és szokás a Hármaskönyvben (Kv. 1942); Hagyomány és haladás az erdélyi jog fejlődésében (ETF 183. Kv. 1944); Jacobinus János erdélyi kancellár formuláskönyve, 1602 (Valentiny Antallal, Kv. 1947); Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban (Nagyenyed 1947). A somogyvári formuláskönyv c. tanulmányát egy jogtörténeti jelentőségű, Marosvásárhelyt őrzött kódexről a Kelemen Lajos Emlékkönyv (Kv. 1957) közli.