Szilágyi M. Dózsa

oldal nyomtatása Share

Szilágyi M. Dózsa (Győr, 1879. aug. 4. – 1949. okt. 23. Nv.) – római katolikus egyházi író. Teológiai és orvosi tanulmányait Budapesten, Genfben és Londonban végezte. Pappá szentelték 1902-ben. A budapesti Moravcsik Klinikán és az élettani intézetben agybiológiai kutatásokat is folytatott. 1903–23 között tanár a nagyváradi Premontrei Főgimnáziumban, majd tanulmányúton volt Ausztriában, Németországban, Hollandiában és Belgiumban. Hazatérve, 1925-től a Katolikus Népszövetség igazgatója. 1929–30-ban újabb tanulmányutakra küldik az Egyesült Államokba, Franciaországba, majd újra Németországba és Ausztriába. 1931–33 között a premontreiek házfőnöke, 1933–37 között alperjel Nagyváradon. 1937-től a premontrei rend romániai tartományfőnöke. 1940-ben munkássága elismeréséül megkapja a Corvin-koszorút. 1944–48 között a Premontrei Főgimnázium igazgatója, majd tanára, iskolája államosítása után pasztorációs tevékenységet folytat.

Kötetei: Örök igazságok a XX. században (egyházi beszédek, Arad 1924); Szent keresztúti imakönyvecske (Nv. 1925; további kiadásai: 1926, 1933); Vezérfonal a társadalom- és közgazdaságtanhoz (L. Dardano és W. Mcbourghlin alapján, Arad 1925); Az újjászületés útja (uo. 1926 = Vasárnapi Könyvek VI.); A tusnádi fenyvesek közt (uo. 1926).

Vesselényi Tibor: Sz. M. D. A Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének Hírlevele. 2003/1; uő: Sz. M. D. In: A nagyváradi római katolikus középiskolai oktatás és a Premontrei Főgimnázium története, 1718–1948. Szerk. Pásztori Ottó és Hutyra Grám János. Nv. 2005. 171–172.

(D. Gy.)