Szopos Sándor

oldal nyomtatása Share

Szopos Sándor (Csíkszereda, 1881. szept. 8. – 1954. dec. 24. Kv.) – festő, grafikus. Művészeti tanulmányait Csík vármegye ösztöndíjával a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte (1900–1904). Előbb Ditróban (1905–10), majd Gyergyószent­miklóson rajztanár. Innen 1915-ben a dési állami főgimnáziumhoz nevezték ki, ahol a közhatalomváltozásig taníthatott. Mint elkötelezett művészpedagógus előbb gimnáziumi rajzkurzust szervezett, majd 1920-tól festészeti szabadiskolát nyitott Désen. A városvezetés támogatásával iskolája külön épületrészhez jutott és költségvetési támogatásban részesült. Növendékei közé tartozott Dési Huber István, Modok Mária, Katz Márton, Piskolti Gábor, Kunovits András. 1934-ben Kolozsvárra költözött, ahol ismét tanári katedrához jutott. 1935-től Tóth Istvánnal társulva nyitott szabadiskolát, amely az Unitárius Kollégiumban működött a háborús évek kezdetéig. 1940-ben Corvin-koszorúval tüntették ki. 1941-ben az ő hat nagyméretű falképével díszítették a kolozsvári Honvéd Hadtestparancsnokság Árpád-úti épületét. 1952-ben Nagy Alberttel és Fülöp Antal Andorral az újra megnyíló kolozsvári képtár festményeit restaurálta.

Gyűjteményes emlékkiállítását Marosvásárhelyen (1970), Kolozsváron (1972) és Csíkszeredában (2006) rendezték meg. Számos írása jelent meg a két világháború között folyóiratokban és napilapokban, többek között dési tartózkodása alatt a *Szamosvölgyi Heti Hírekben és a *Szamosvölgyi Naplóban is. Behatóan foglalkozott művészetelméleti kérdésekkel (Kolozsvári *Szemle 1943/4), az erdélyi képzőművészet problémáival (in: György Lajos: Erdélyi Almanach. Bp. 1925); vitacikkeit és tárlatkritikáit A Hírnök, Pásztortűz, Szép­halom közölte. Konzervatív nézetei miatt szemben állott a *Barabás Miklós Céh vezetőségével, gyakran került támadások kereszttüzébe.

Huber András: Akikhez a múzsák bekopogtak. *Szamosvölgyi írástudók. Kv. 2004. 302. – Murádin Jenő: Sz. S. (Monográfia). Bp. 2006.

(M. J.)