Szőcs Géza (Mv., 1953. aug. 21.)

oldal nyomtatása Share

Szőcs Géza (Mv., 1953. aug. 21.) – költő. ~ István és ~ Ráchel fia. Középiskoláit a kolozsvári 3. sz. Elméleti Líceumban végezte (1972), majd a BBTE-n szerzett magyar–orosz szakos tanári diplomát (1978). 1975–78 között Egyed Péterrel az *Echinox magyar oldalainak szerkesztője; a lap szerkesztésük idején vált a romániai magyar kultúra figyelemre méltó *fórumává: nemcsak az elmélet perspektívájának térhódítása vagy a nyugati és kelet-közép-európai irodalmi fejlődés (pl. az Új Symposion képviselte értékek) irányában mutatkozó nyitottság jellemezte, hanem elsősorban a szövegek és a műfajok reflexivitása, az önmagára rákérdező, önmaga számára is problémává váló szöveg. Eszmei kapcsolódásuk Bretter György társadalomfilozófiai érdeklődésű, a radikális utópiát a filozófia nyelvén kifejező tanítványaival természetszerű.

1977-től a kolozsvári *Igazság szerkesztője lett, s a megyei pártlap *Fellegvár c. szombati ifjúsági mellékletét az *Echinox-beli irányzat *fórumává tette, ezúttal népesebb és heterogénebb közönséghez fordulva. Alapító tagja volt a *Gaál Gábor Irodalmi Körnek és a filozófushallgatók Diotima Körének. 1979–80-ban a Sütő Andrásnak ítélt Herder-díj ösztöndíjasaként Bécsben folytatta tanulmányait.

1979-ben eltávolították az *Igazságtól, s a 3. sz. Matematika–Fizika Líceumban tanított, majd rövid ideig (1985–86) a Román Akadémia kolozsvári Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének volt a munkatársa.

1981 őszétől az Ellenpontok c. *szamizdat folyóirat egyik szerkesztője; az ott megjelent írások nyíltan leleplezték a Ceauşescu-rendszer ember- és magyarellenes politikai gyakorlatát. A lap körül szerveződött csoport tagjait azonban 1982. nov. 7-én letartóztatták, majd több hónapon át tartó vizsgálati fogság után kiutasították az országból. 1986-ban Budapestre került, itt a Magyar Irodalomtörténeti Intézet munkatársa, majd még abban az esztendőben Svájcba, ahol folytatta a Ceauşescu-rendszer ellen az Ellenpontokkal megkezdett harcát. 1989–90-ben visszajön Magyarországra, s a Szabad Európa *Rádió budapesti irodájának vezetője. 1990 tavaszán hazatér Erdélybe; az RMDSZ főtitkára, majd alelnöke, a Szövetség radikális irányzatának vezetője, 1990–92 között a román parlamentben szenátor. Az RMDSZ III. Kongresszusa után (1993) visszavonul a politikai porondról.

Még 1990-ben létrehozza az új *Erdélyi Szépmíves Céh kiadót, 1992-ben az Erdélyi Híradó Lap- és Könyvkiadót; ez utóbbi időszakosan megjelenő folyóiratával, az *Előretolt Helyőrséggel együtt a posztmodern irodalmi törekvések erdélyi *fóruma. Közben 1994-ben a *Magyar Kisebbség szerkesztőbizottságának elnöke; 1994–95-ben a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen is előadott; 1996–2000 között az Erdélyi *Napló főszerkesztője; szerkesztőbizottsági tagja a budapesti Magyar Szemlének és a román nyelvű kolozsvári Agora c. lapnak is. Élet- és munkatere ettől fogva felváltva Kolozsvár és Budapest, ahol többek között a Dunánál c. folyóiratnak és kiadójának (2002) alapító-főszerkesztője, a 2000-től működő Qui one Quint Kiadó alapítója. 1993–94-ben tagja annak a csoportnak, amelynek kezdeményezésére létrejött a Duna tv, majd tagja a magyar televíziózást felügyelő *Antenna Hungaria Közalapítvány kuratóriumának; 2004-ben a szegedi egyetem bölcsészkarának meghívott előadója.

Költői indulása 1974-re tehető, ekkor közölte első írásait az *Utunk, s ekkor *jelentkezett a Varázslataink c. antológiában. Forrás-kötete 1976-ban *jelent meg, s Romániából való kényszerű távozásáig azt még két verskötet követte. Befogadásában szinte kizárja egymást az egyéni költői teljesítmény méltatása és a körének (nyilvánosság előtt vállalt szerepének) értetlen elutasítása. Első kötetét az *Utunkban méltatva *Láng Gusztáv máig érvényesen jelölte ki helyét, határozta meg költészetének újszerűségét, míg ugyanabban a számban *Palocsay Zsigmond neki ajánlott verse a költők céhébe való ünnepélyes befogadtatás kifejezője.

Kifejezésformáira a késő nyugatos (Újhold) és az avantgárd hagyomány volt katalizáló hatással. Műfajai széles skálát fognak át a petrarcai szonettől a szürrealizmus écriture automatiqe-jáig, kiaknázva a vizuális-tipográfiai lehetőségeket is. Képanyaga a megjelenítés értékeinek heterogén, látszólag minden rendszert nélkülöző gazdagságára és a szürrealizmus objet-trouvé-technikájára emlékeztet, ebben a szervező elv a motívumok másodlagos/poétikai *jelentése, amely ekképpen csak áttételesen (vagy egyenesen paradox módon, a mítoszokra jellemző szándékolt titokzatossággal) kapcsolódik világképe kulcs-értékeihez.

Költészetének egyik alapmotívuma a halál, a veszélyeztetettség tudata, ami talán a határhelyzetek negatív állandósulásának, a fenyegető Másik *jelenlétének (illetve a Másiknak tulajdonított vagy éppen a *jelenlévőre belülről rávetített fenyegetésnek) kivetítődése. A végesség e tudata ellenére az idő mint szubsztancia, közeg és a mítosz ethoszának hordozója kitüntetett *jelentőségű. Linearitása felfüggesztődik, ehelyett a mítosz, az ünnep pillanata tágul végtelenné, s az idő, mint alkalom, az erkölcsiség hordozója lehet. A nyelv poétikai szerepe szintén az időhöz kapcsolódik, hiszen már egyik esszéjének címe (A költészet szerepe: emlékezés és megismerés) is erre utal. Itt fogalmazza meg: „A vers a nyelv emlékezete… A nyelv a versben önmagára emlékezik, arra az időre, mikor a szó még elemi érintés volt, … a világ őselemeivel szembeszálló ember nyelve.”

Fordításában *jelentek meg Mircea Dinescu, Ana Blandiana, Dinu Adam, Augustin Pop írásai, valamint kortárs német, amerikai, francia költők versei. 2003-ban önálló kötetben tolmácsolta Charles Olson verseit (Semmi egyéb a nemzet, mint költemények…Bp.–Kv. 2003).

Műveit több zeneszerző (Selmeczi György, Orbán György, Vajda János, Demény Attila, Könczey Árpád, Gyöngyösi Levente, Léb Ernő, Mártha István) is feldolgozta.

Munkásságát számos díjjal ismerték el: a Romániai Írók Szövetsége elsőkötetes szerzői díja (1976), Graves-díj (1986), Füst Milán-jutalom (1986), az Örley Kör díja (1987), a Hungarian Human Rights Foundation Emberjogi Díja (1990), József Attila-díj (1991), Déry Tibor-jutalom (1992), Bethlen Gábor-díj (1993), a Kolozsvári Írók Társaságának díja (1997), Salvatore Quasimodo-díj (2000), a Szépirodalmi *Figyelő díja (2005).

Versei, publicisztikai írásai *jelentek meg a következő kötetekben: Ver(s)ziók. Formák és kísérletek a legújabb magyar lírában (szerk. Kulcsár Szabó Ernő és Zalán Tibor, Bp. 1982); Etnikum, kisebbség, szórvány (uo. 1986); Duna (antológia, szerk. Varga Balázs és mások, uo. 1988); Túl sok véletlen? (válogatás az Új *Látóhatárból, uo. 1989); Ötágú síp (a határokon túli magyar irodalom antológiája, uo. 1992); Évről évre (Graves-díjas költők antológiája, uo. 1992); A nyelv a hazám (magyar költők versei a nyelvről, uo. 1997); Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag. A forradalom és a szabadságharc olvasókönyve (uo. 1997); Álmok szállodája (Erdélyi magyar költők. Szerk. Balázs Imre József, Kv. 2000); Psalmus Hungaricus (százharminchárom magyar vers. Szerk. Pomogáts Béla, Bp. 2000); Az ember ott a legfájóbb magyar (versek a csángókról, Csíkszereda 2001); 111 vers Kolozsvárról (szerk. *Katona Éva és Veress Erzsébet, Kv. 2002); Költők könyve (szerk. Kőrössi P. József, Bp. 2003).

Szerkesztésében vagy előszavával *jelent meg A Főkertész elbeszélése c. Csehov-kötet (Buk. 1979) a Kriterion Könyvkiadó Horizont-sorozatában, *Zudor János Romániából jöttem (versek, Bp. 1990) és *Vass László Levente Egyedül az éjszakában (hátrahagyott versek, Székelyudvarhely 1991) című verskötete, a Szőcs Istvánt 80. születésnapja alkalmából köszöntő Album amicorum (Arad 2008).

Kötetei: Te mentél átal a vízen (versek, Buk. 1976 = Forrás); Kilátótorony és környéke (versek, uo. 1977); Párbaj, avagy a huszonharmadik hóhullás (versek, Kv. 1979); Az éjszaka csodái (versek, Bp. 1981 = A magyar irodalom gyöngyszemei); Tamás Anna (művészportré, Buk. 1985 = Kriterion Galéria); A szélnek eresztett bábu (versek, Bp. 1986); Az uniformis látogatása (versek, New York 1986); Kitömött utcák, hegedűk (kisregény, irodalmi levelek, Bp.–Köln 1988); A sirálybőr cipő (versek, Bp. 1989); Históriák a küszöb alól (drámák, uo. 1990); A vendégszerető, avagy Szindbád Marienbadban (versek, Kv. 1992; ua. Bp. 1993); A kisbereki böszörmények (tragikomédia, Kv.–Bp. 1994); Ki cserélte el a népet? Színjáték 15 felvonásban vagy egy felvonásban, 15 *jelenetben vagy 1025 évben, szünet és megszakítás nélkül (Kv. 1996); Passió (Bp. 1999); Az al-legóriás ember avagy mikor a szomszédgyermek a Holdra lép (Arad 2003); A magyar ember és a zombi (drámák, Bp. 2003); Amikor fordul az ezred. Beszélgetőkönyv és dokumentumgyűjtemény (Farkas Wellmann Endrével, uo. 2008).

Csak színpadon bemutatott művei: A szirén (ősbemutató, Luxemburg 1999); Linczigh bíró (Bécs 1999).

Más nyelveken megjelent kötetei: Rănită, sepia (ford. Ana-Maria Pop és Mircea Dinescu, Buk. 1999 = Colecţia 33); Lacht, wie ihr es versteht (ford. Hans-Henning Paetzke, Frankfurt 1999).

Láng Gusztáv: Mítoszkereső. *Utunk 1976/5; uő: Egy költő paradoxonai. Életünk 1988/3. – Egyed Péter: A *világosság erkélye és látványai. *Korunk 1976/5; uő: „…az 1970-es években Kolozsvárt egy medveszerű költő”. *Utunk 1980/18. – Vásárhelyi Géza: A kettészelt pagoda és az erőltetett hattyú. *Utunk 1977/44. – Ágoston Vilmos: A kérdések pátosza. *A Hét 1978. febr. 27. – Balla Zsófia: Két megközelítés. *Korunk 1978/7. – Horváth Alpár: Vívás és vívódás az elefántcsonttoronyban. *Ifjúmunkás 1978/5. – Lászlóffy Aladár: A költő és környéke. *Előre 1978. febr. 19. – Tamás Gáspár Miklós: Kilátótorony és környéke. *Igaz Szó 1978/2. – Biró Ferenc: Mi kezdődhetne anélkül, ahonnan… *Korunk 1979/1–2. – Bogdán László: A közvetlen költő. *Igaz Szó 1980/11. – Görömbei András: Te mentél átal a vízen? Tiszatáj 1981/6. – Borcsa János: Hány óra, Sz. G.? In: Megtartó formák. Buk. 1984. – Tömöry Péter: A visszatérés kényszere. Beszélgetés Sz. G.-val. Visszhang 1986/5. – Csiki László: A szélnek eresztett bábu. Könyvvilág 1986/11. – Keresztury Tibor: Költő érkezőben, távolodóban. Alföld 1987/7; uő: A *jelenlét archaikus biztonsága. *Jelenkor 1989/12. – Széles Klára: Hajó a havazásban. Új Írás 1987/7. – Zalán Tibor: Botrány és költészet, avagy az öntöttvas szitakötőbakancsok. Élet és Irodalom 1987/20. – A *barátság próbája. Beszélgetés Sz. G. költővel. Zürich 1987. Bécsi *Napló 1987/2. – Pécsi Györgyi: Üzenetek a szorongatottságból. Napjaink 1987/7. – Bakonyi István: Vázlat Sz. G. költészetéről. Dunatáj 1988/3. – Kiss László: Kommentár Sz. G. [A szélnek eresztett bábu c.] kötetéhez. Harmadkor 1988/9. – Endrődi Szabó Ernő: „Bízom a költészet hatalmában”. Portrévázlat Sz. G.-ról. Alföld 1989/7. – Balázs Ádám: A párbeszéd esélyei. Sz. G. a román–magyar megbékélésről. Magyar Hírek 1990/8. – Biró Béla: Sz. G. Magyar *Fórum 1990/18. – Bogdán László: Oldás vagy kötés… *A Hét 1990/9; uő: A vakondra bízott üzenet. *A Hét 1990/14; uő: A szélnek eresztett bábu, avagy történetek a hasbeszélőről. *A Hét 1993/12. – Jakabffy Tamás: Kitömött utcák, hegedűk. Helikon 1990/32; uő: Környezetbarát-e az autonóm költő? *Látó 1993/2. – Kulcsár-Szabó Ernő: Egy műfajváltás kísérletei. Kortárs 1990/11. – Bán Zoltán András: A mellékmegfejtések öröme. Holmi 1991/3. – Martos Gábor: „Ez a társaság úgy viselkedett, mintha a hátizsákjában volna a marsallbot”. Életünk 1991/4; uő: Érték, értékrend, *fórumok… *A Hét 1992/42; uő: Nyelv, dráma, nyelvdráma. *Látó 1995/10. – Mikó Ervin: Sz. G.-val versről, időről. Helikon 1991/13. – Kónya Hamar Sándor: Hatalom vagy szolgálat. *Korunk 1992/10. – Bíró László Ferenc: A fegyveres ember gyöngéd hatalma. Helikon 1993/12. – Farmati Anna: Sz. G. politikai versei. Helikon 1993/18. – Gács Anna: A lélekművelés éjszakája. *Jelenkor 1993/1. – Varga Mátyás: Szabadulások. Kortárs 1993/6. – Szendrei Lőrinc: Budapesttől Bukaresten át Európába. Magyar Nemzet 1994. júl. 29. – Nagy N. Péter: A gazdaságszervezés költészete. Élet és Irodalom 1994. okt. 21. – László Noémi: Csillagmondatok az éjszakában. *Látó 1996/5. – Pályi András: A kisbereki böszörmények. *Kritika 1996/8. – Sz. G. – Rostás István: Mennyi hajót és kikötőt… *Korunk 1996/7. – Tibori Szabó Zoltán: Sajtócézárok? *Korunk 1996/1. – Kolozsvári Papp László: Homály által világosan. Helikon 1997/13. – Sántha Attila: Az elkülönböződött nemzet. Helikon 1997/11. – Borbély Szilárd: Szegények passiója. Élet és Irodalom 2003. márc. 3. – Horkay Hörcher Ferenc: Mozaik a teljességről. Élet és Irodalom 2003. márc. 3. – Blénesi Éva: Sz. G. (Monográfia, munkásságának bibliográfiájával). Pozsony–Bp. 2003 = Tegnap és ma. – Szántai János: Az al-legóriás ember és az ő könyve. Irodalmi *Jelen 2003. okt. – Szabó Róbert Csaba: A referencialitás kérdése Sz. G. költészetében. *Korunk 2004/5. – Bertha Zoltán: A nyelvjáték varázsa és katarzisai. Nyugati *Jelen 2009/6. – Erős Kinga: Poéta a korfordulón. Bárka 2009/5.

(Cs. Gy. É. – F. W. É.)