Szőcs János

oldal nyomtatása Share

Szőcs János (Gyimesbükk, 1937. jan. 2.) – helytörténetíró. Középiskolai tanulmányait Csíkszeredában végezte (1956), oklevelét a kolozsvári BBTE történelem szakán szerezte (1962). Pályáját a csíkmadarasi általános iskola történelemtanáraként kezdte (1962–63), majd a gyimes­közép­loki általános iskola tanára (1963–68, 1969–75), az első időszakban igazgatója, közben egy évig a *Hargita megyei tanügyi osztály szaktanfelügyelője volt. 1975-ben került a *Hargita megyei múzeumhoz, amelynek muzeológusa (1975–80), igazgatója volt (1981–85). Később a megyei könyvtár könyvtárosa (1985–90), végül újból a Csíki Székely Múzeum muzeológusa. 1997 óta nyugdíjas.

Kutatási területe a Keleti-Kárpátok völgyeiben és két oldalán élő székelyek, csángók és románok múltja.

Első írása a csíkszeredai *Hargita c. napilapban jelent meg (1972). A továbbiakat az Acta Hargitensia, Művelődés, Honismeret, Acta [Siculica], Székelyföld, valamint gyűjteményes kötetek: A *Székely Nemzeti Múzeum és a Csíki Székely Múzeum Évkönyvei (1997, 1998, 1999, 2002, 2005, 2006, 2007–2009), a Székely Útkereső Antológia (Székelyudvarhely 1994), a Csángók (uo. 1998), Az EME és a Csíki Székely Múzeum közös rendezésében tartott vándorgyűlés előadás-gyűjteménye (Csíkszereda 1999), A többség kisebbsége. Tanulmányok a székelyföldi románság történetéből (uo. 1999) közölték.

Írásainak tárgya a székely önkormányzat (Csíkszereda mezőváros az 1602–1850 közötti időben. 1999; Három csíki falutörvény. 2004), a csángó sors (A moldvai csángó magyarokról. 1991–1992; „Mi, Bákó vármegyebéli magyarok!” 1994), a társadalmi mozgalmak (Adatok a gyimesvölgyi parasztmozgalmak történetéhez. 1980; Az első csíki újság, a Hadilap 1849. 2006), a művelődéstörténet (Gergelyffi András, a méltatlanul elfelejtett csíki orvos-vegyész 1760–1816. 2002), az etnikai kapcsolatok (A románok megtelepedése, román falvak kialakulása Csík-, Gyergyó-, Kászonszékben. 1999), az oktatástörténet (A csíksomlyói *gimnázium kisiskolája, elemi tagozata. 1668–1846. 2005; Elemi oktatás Csíkszékben. 1571–1800. I–II.  2007–2009) széles körét fogja át. A csíki história határkövei (a kezdetektől 1848-ig) c. tanulmányában a történelmi tájegység múltjának összefoglaló bemutatására vállalkozik. Jelenleg egy átfogó csángó történethez és egy néprajzi témához (a gyimesi guzsa­lyas) gyűjt adatokat.

Önálló kötetei: A csíkszeredai Mikó-vár (társszerző Mihály Zita, Kv. 1996 = Erdélyi műemlékek 14); Gergelyffi András, a méltatlanul elfeledett csíki orvos-vegyész (Sepsiszentgyörgy 2001), Pater Zöld. Zöld Péter élete és munkássága (a kétnyelvű kötet közli Batthyány Ignác püspöknek küldött jelentését, Csíkszereda 2002); Három csíki falutörvény (uo. 2004); A Mikó-vár története (uo. 2005).

Ferenc S. István: Patakok völgye. *Igaz Szó 1971/12. – Kristó Tibor: A csíki tatárdúlás 300 éves emlékezete. *Hargita Népe 1994. máj. 6.; uő: Szimpózium és kiállítás a Csíki Székely Múzeumban. *Hargita Népe 1998. márc. 17. – Szatmári László: Zöld Péter és kora. *Hargita Népe 1995. máj. 28. – Muckenhaupt Erzsébet: A csíksomlyói ferences könyvtár kincsei. Bp.–Kv. 1999. – Takács György: Aranykertbe’ aranyfa. Bp. 2001. – Miklósi-Sikes Csaba: Múzeumok, gyűjtemények a Székelyföldön. Székelyudvarhely–Sümeg 2002.

(V. Z.)