Borbély István

oldal nyomtatása Share

Borbély István (Torockó, 1886. nov. 23. – 1932. márc. 20., Kolozsvár) – irodalomtörténész. Vasbányász családból származott, elemi iskolát Marosújváron, középiskolai tanulmányokat Budapesten, Nagyenyeden és Kolozsvárt végzett, majd a kolozsvári tudományegyetemen tett doktori szigorlatot (1909) a magyar irodalomtörténetből, s tanári oklevelet szerzett magyar és német nyelvből és irodalomból. 1905-től a kolozsvári unitárius kollégiumban tanít. Az I. világháborúban frontszolgálatot teljesít, 1919 januárjában foglalja el ismét állását. 1925-től 1928-ig a kollégium igazgatója, majd a kolozsvári unitárius teológia rendes tanára.

Sokoldalú irodalomszervezői és tudományos munkásságot fejtett ki a 20-as években, egyfajta pozitivista irodalomszemlélet képviselője. Viszont magyar irodalomtörténetének bevezetésében Taine elméletére hivatkozva hangsúlyozza a társadalomtudományi szempontok figyelembevételét az irodalmi jelenségek vizsgálatakor, a magyar irodalom periodizálásában pedig szellemtörténeti kategóriákat vesz alapul; a reformáció és ellenreformáció után a nemzeti szellem pihenése, diadalra jutása és fénykora jelenti számára az irodalomtörténet határköveit, míg a XX. századot már a nemzetközi áramlatok felülkerekedésével jellemzi. A materializmus jogosultságát csupán a természettudományok területén ismeri el, a szocializmus térhódításában a konzervatív nemzeti alap veszélyeztetését látja. Ady megértéséig nem jutott el. Tevékeny munkásságot fejt ki az Erdélyi Irodalmi Társaságban is, amelynek egy évtizeden át (1920–29) főtitkára; tagja a Kemény Zsigmond Társaságnak. (Itt kimaradt a következő szövegrész:) Mint irodalomszervező szerkeszti a Keresztény Magvetőt (1919–28), az Unitárius Közlönyt (1919–21), az Irodalmi Kis Könyvtárt (1926), az Unitárius Irodalmi Társaság kiadásában megjelenő Unitárius Könyvtárt és az Unitárius Irodalmi Társaság Szakkönyvtárát (1928-ig). Közben Kovács Kálmánnal megalapítja és két évig vezeti az Erdélyi Irodalmi Szemlét (1924-25). Mellette megindítja a Tudományos Értekezések c. füzetes vállalkozást (1924). Cikkeit és tanulmányait közölte a budapesti Egyetemes Philológiai Közlöny, Irodalomtörténet, Irodalomtörténeti Közlemények, Magyar Nyelvőr és Századok, nálunk a Napkelet, Pásztortűz, Ifjú Erdély s a kolozsvári napisajtó.

Munkái közül jelentősebbek: Heltai Gáspár (Bp. 1907); Toroczkó története 1848-49-ben (Kv. 1920); Bevezetés a modern szépirodalom tanulmányozásába (Kv. 1920); Petőfi költészetének korszakai (Kv, 1921); Erdélyi magyar szépprózaírók és költők. I. Sebesi Samu. II. Kovács Dezső (Kv. 1921); A magyar irodalom története I-II. (Kv. 1924-25); Jókai emlékezete (Unitárius Könyvtár 1. Kv. 1925); Molière (Kv. 1926); A régi Torockó (Kv. 1927); Az Erdélyi Irodalmi Társaság alapszabálya, ügyrendje és tagjainak névsora (Kv. 1929); Kant erkölcstana (litografált teológiai jegyzet, Kv. 1931-32).

György Lajos: Dr. B. I. életrajza és irodalmi munkássága. Erdélyi Múzeum 1932/4–6.