Szövérdi Ferenc

oldal nyomtatása Share

Szövérdi Ferenc (Kv., 1912. jún. 7. – 1971. okt. 1. uo.) – mezőgazdasági és *méhészeti szakíró, id. Seyfried Károly fia, ~ Károly testvére. Kolozsvári középiskolai tanulmányai után ugyanitt, a Felsőbb Mezőgazdasági Akadémián szerzett agrármérnöki diplomát 1935-ben, majd doktorált 1945-ben. 1949-ig az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesületben dolgozott Nagy Miklóssal együtt, ez idő alatt számos cikke jelent meg az *Erdélyi Gazdában – amelynek egyik legtermékenyebb rovatszerkesztője is volt –, valamint az *Erdélyi Gazda Könyvtára által kiadott füzetekben és az *Erdélyi Gazda Naptárában.

1948-től 1952-ig a kolozsvári Mezőgazdasági Akadémia magyar nyelvű karán az agrotechnika tanszék vezetője, előadótanár, majd 1952 és 1954 között a Területrendezési Vezérigazgatóság munkatársa. 1954–55 között a Mezőgazdasági Területrendezési Kutatási és Tervezőintézetnél dolgozott. 1955-től 1958-ig a Román Akadémia kolozsvári mezőgazdasági kutatóállomásának főkutatója, ezt követően a hatvanas évek közepéig a Kertészeti-Szőlészeti Kutatóintézet kolozsvári kísérleti állomásának, majd 1971-ig a drági mezőgazdasági termelőszövetkezet főmérnöke.

Az Erdélyi *Méhész Egyesület főtitkára, később elnöke. Az Apicultura bukaresti folyóirat fordítójaként szerkesztette a *Méhészet című lapot. Számos szakcikk írója, 1936–41-ben a kolozsvári *Méhészeti Közlöny szerkesztője, 1945–49-ben felelős szerkesztője. Az Állami Kiadónál megjelent Sok mézet című könyve (1950) és a Mezőgazdasági Kiadónál napvilágot látott Talajvédelem című alapos munkája (1953) tapasztalatainak és elméleti tudásának összegezése, bár mindkettőt népszerűsítő szándékkal is írta.

„Életének egész folyamán – írja Sebők M. Péter – két kérdés foglalkoztatta szenvedélyesen: a talajvédelem és a *méhészet. Lelkesen felvállalta az új eljárások kipróbálását és elterjesztését, elsőként alkalmazva Erdélyben a lejtős területeken az erózió ellen védő sáncolást, a Kund-féle sáncoló *eke használatát. Kidolgozta a különböző más eszközökkel (ekével, tárcsával stb.) való művelhető sánc előállításának technológiáját” (*Erdélyi Gazda 1998. júl.).

Fontosabb szakcikkei: A vetőmag csírázóképességének ellenőrzése (*Erdélyi Gazda 1938. márc.); Könnyen elkészíthető mintatrágyatelep (uo. 1938. máj.); Védekezés a peronoszpóra ellen (uo. 1938. júl.); A cukorrépa termelési költségeinek csökkentése (uo. 1938. szept.); A cikcakkos boronálás (uo. 1939. febr.); Az egészséges kukoricatermesztés. 1–3. (uo. 1939. ápr.–jún.); Építsünk erjesztő vermet! (uo. 1939. júl.); Veszélyben a szántóföld – sáncoljunk! (uo. 1941. szept.)

Kötetei: Kétszerezzük meg a kukorica *termését! Útmutató az erdélyi kukoricaverseny résztvevőinek (Kv. 1941 = Az *EMGE Gazdaköri Könyvtárának Füzete); Két tanulmány (Nagy Miklóssal, uo. 1946); A tarlóhántás a nagy *termés nyitja (Buk. 1949); Sok mézet (Buk. 1950); Talajvédelem (Buk. 1953); Mezőgazdasági fásítás (Zeno Spirchezzel, uo. 1955; 2. kiad. 1960); A szántóföldi talajvédelem egyszerű eljárásai (társszerző Lucian Golgoţiu, uo. 1960).

Társszerkesztője volt az *EMGE kiadásában megjelent Erdélyi mezőgazdasági munkatervnek (Kv. 1944).

Társfordítója az Agrotechnikai leckék c. kézikönyvnek (Buk. 1958) és a M. Moţoc – Fl. Trăşculescu Talajpusztulás, talajvédelem a mezőgazdasági területeken c. kiadványnak (uo. 1959).

Sebők M. Péter: Emlékezzünk dr. Sz. F.-re. *Erdélyi Gazda 1998/7. – Eugen Mârza: Prof. dr. ing. F. Sz. (1912–1971). România Apicolă 1998. júl. 7. – Örösi Pál Zoltán: Sz. F. *Méhészet 1971/11.

(B. K.)