Tamás Gáspár

oldal nyomtatása Share

Tamás Gáspár (Székelyudvarhely, 1914. nov. 10. – 1978. dec. 13. Kv.) – elbeszélő, újságíró, ~ Gáspár Miklós (1948) apja. Középiskoláit a székelyudvarhelyi Római Katolikus Főgimnáziumban végezte, majd a kolozsvári I. Ferdinand Egyetem hallgatója volt, ahol azonban nem fejezte be tanulmányait. 1935–39 között a *Brassói Lapok munkatársa. A Magyar Dolgozók Országos Szövetsége tagja; 1938-ban baloldali tevékenysége miatt letartóztatták; kiszabadulása után Szatmárnémetiben a *Szamos c. lapnak volt belső munkatársa. 1941–42-ben tisztviselő; baloldali tevékenysége miatt ekkor újra bebörtönözték. Katonai és frontszolgálat után 1945-ben a kolozsvári *Képes Újság felelős szerkesztője, 1945–46-ban az *Igazság c. napilap belső munkatársa, 1947-ben a *Világosság napilap, 1950–53 között az Irodalmi *Almanach c. folyóirat főszerkesztője. 1956–59 között a kolozsvári *Állami Magyar Színház igazgatója, 1960–64 között az *Igazság belső munkatársa, közben 1962-ig az *Utunk szerkesztőbizottsági tagja.

Első novellája 1932-ben a *Brassói Lapokban jelent meg. Írásait a sepsiszentgyörgyi Székely Nép, az Előre, Dolgozó Nő, *Utunk, *Igaz Szó, Művelődés, Tribuna, Scânteia közölte. „Novellái – írja róla Kántor Lajos – főképp nyelvi szépségeikkel tűnnek ki, [az író] … székely paraszthőseinek gondolkodás- és beszédmódjához igazodik, s így a líraiság (s ritkábban a drámai sűrítés) mellett novellisztikájának fő jellemvonása az anekdotizmus.”

Művei: Sáros földeken (versek, Szatmárnémeti 1940); Szőcs János beleegyezik (elbeszélések, Buk. 1950); Új csapáson (elbeszélések, uo. 1954); Barátságos mérkőzés (karcolatok, uo. 1955); Otthoni földön (elbeszélések, uo. 1956); Hajnaltól alkonyatig (novellák, uo. 1960); Kaland a tavon (novellák, uo. 1965); Bonyodalom a földszinten (humoros kalandregény, uo. 1969); Elkésett bölcsődal (novellák, *Horváth Sz. István bevezető tanulmányával, uo. 1986 = Romániai Magyar Írók).

Egy kötetnyi novellája románul Aurel Buteanu fordításában jelent meg (Din zori şi pînă în amurg. Buk. 1962).

Műfordítása: Jean Lafitte: Életre-halálra (Buk. 1949).

Nagy István: Nem csak adni, kapni is akarunk. *Utunk 1951. jún. 1. – Marosi Péter: Új csapáson. *Utunk 1954. okt. 15. – Sőni Pál: Szerkezet és stílus. *Igaz Szó 1965/10; uő: Művek vonzása. Buk. 1967. – Kántor Lajos – Láng Gusztáv: Romániai magyar irodalom 1945–1970. Uo. 1971. – Nekrológok: Beke György, *A Hét 1978/51. – Fodor Sándor, *Utunk 1978/51. – Mikó Ervin, *Utunk 1978/51. – Gagyi László: Búcsú T. G.-tól. *Igaz Szó 1979/1. – Nagy Pál: Mi marad meg az íróból. *Utunk 1986. szept. 12.

(S. Zs.)