Borghida István

oldal nyomtatása Share

Borghida István (Szatmár, 1918. márc. 8. –1982. dec. 13., Kolozsvár) – művészettörténész, műkritikus. Gimnáziumi tanulmányait magánúton végezte, a kolozsvári egyetemen műtörténeti, esztétikai és lélektani képesítést, a bukaresti egyetemen művészettörténeti doktorátust szerzett. 1948-tól az Igazság művelődési rovatát szerkesztette, 1949-től a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet művészettörténeti előadótanára. Gyűjteményes tárlatokat, vándorkiállításokat szervezett, s számos összefoglaló cikkben, tanulmányban foglalkozott az újabbkori egyetemes művészet több kiemelkedő egyéniségével (Daumier, Toulouse-Lautrec, Van Gogh, Käthe Kollwitz, Meštrović, Monet, Chagall), valamint a jelenkori román és hazai magyar képzőművészet jeleseivel. A nagybányai festőiskola művészetét, Weisz István fotópoetikáját, Kós András szobrait, Jakobovits Miklós képeit ismertette a Korunkban, az Utunk művészeti munkatársa, írásai több bel- és külföldi folyóiratban jelennek meg.

Művészettörténeti pályáján a klasszikus örökség ápolása mellett egyre határozottabban fordul a romániai magyar képzőművészek középnemzedéke és a fiatalok felé (előkészületben Jakobovits Miklós és Balázs Imre művészi pályáját elemző kötetei a Kriterion Galéria sorozatban).

Munkái: Krizsán János (monográfia magyar és román nyelven, 1957, bővített kiadás 1971); Ziffer Sándor (monográfia román nyelven, 1968, magyar nyelvű bővített kiadás 1980); Cseh Gusztáv (katalógusbevezető négy nyelven, 1971); Leon Alex (monográfia, 1973).