táncházmozgalom

oldal nyomtatása Share

táncházmozgalom – Előzményei az 1940-es évekre vezethetők vissza, amikor a népi kultúra értékei iránti érdeklődés jeleként több erdélyi középiskolában (Székelyudvarhelyen Haáz Sándor, Sepsiszentgyörgyön Dancs Árpád és *Péter Albert tanárok vezetésével) népi tánccsoportok alakultak, s nem csak saját városukban, de más városok-falvak közönsége előtt is sikerrel szerepeltek hiteles népi táncműsoraikkal. Ezt az érdeklődést kívánta akkor kielégíteni *Elekes Dénes és *Faragó József könyve (Táncoljunk, daloljunk! Buk. 1949). Ezekből a kezdeményezésekből azonban, amelyeket az iskolák államosításával beindult „kommunista nevelés” körülményei között „narodnyik” jelzővel bélyegeztek meg, nem alakulhatott ki országos ~, *mint ahogy politikai megbélyegzés és kulcsszemélyiségeinek meghurcolása törte derékba a népi kultúra értékei iránt főképp az egyetemi *ifjúság körében 1955–56-ban megélénkült érdeklődést is. (Az *OGYI népi tánccsoportjának vezetőjét, Kóródy Ferencet „magyar nacionalizmus” vádjával hét év börtönre ítélték.)

Az 1970-es évek közepén indult ~ nyilván nem hivatkozhatott ezekre az előzményekre. Kibontakozása, az erdélyi *népzenekultúra hagyományaira építve, inkább az 1972-ben kezdődő magyarországi ~ ösztönzésére történt. Céljául a hiteles népi táncok elterjesztését, a magas kultúrába való beemelését, népszerűsítését tűzte ki. Közvetlen elindításában és kibontakozásában nagy szerepe volt Kallós Zoltánnak, aki főképp a mezőségi és a gyimesi csángó hangszeres zene gyűjtésével és népszerűsítésével teremtett hiteles alapot a ~ számára; valamint Könczei Ádámnak, aki több cikkben és előadásban nem csak népszerűsítésén, hanem szakmai alapokra helyezésén is fáradozott. A ~ ugyanis elválaszthatatlanul összefonódott a hiteles *népzene felkarolásával: táncházzenekarok alakultak, így Csíkszeredában a Barozda, Székely­udvarhelyen a Venyige, Marosvásárhelyen a Regösök, Kolozsváron az Ördögszekér, majd a Bogáncs gyermektáncház.

A ~ országos elterjedésével párhuzamosan a téma körül gazdag irodalom bontakozott ki. Főképp a *Művelődésben és az *Ifjúmunkásban (ez utóbbi Táncház címmel rovatot rendszeresített), számos írásban vetődtek fel a *táncművészet szakmai, elméleti kérdései, amelyeknek nyílt megvitatására is sor került az éveken át megrendezett táncháztalálkozók keretében szervezett tudományos konferenciákon. A Kovászna Megyei Népi Alkotások Irányító Központja külön kiadványt jelentetett meg a táncház­szervezők munkájának segítségére (Antal *Miklós: A táncoktató kézikönyve. Sepsiszentgyörgy 1973).

A ~ kibontakozásában nem jelentéktelen szerepe volt a Román TV magyar adásában 1977-től indult *Kaláka műsornak, valamint az évente megszervezett országos táncház­találkozóknak. Az első találkozóra 1978. szept. 23–24-én Székely­udvarhelyen került sor, itt a táncház-zenekarok mellett mérai, széki, visai, magyarszováti és más, az erdélyi magyar néptánc szempontjából jelentős falvak táncosai is részt vettek. Hasonló találkozók voltak 1979-ben, 1980-ban, 1981-ben és 1982-ben, ugyancsak Székelyudvarhelyen. Az érdeklődést kihasználva, az Elect­record Hanglemezgyár több táncház­lemezt jelentetett meg.

A ~ népszerűségét jelezte, hogy nem csak „felnőtt”, de gyermek­táncházak is alakultak, pl. Kolozsváron az „aprók táncháza” 1981-ben, s a ~ keretében sor került Marosvásárhelyen az „öreg táncosok találkozója” megszervezésére is. Főképp a szórványvidéken az is segítette a ~ elterjedését, hogy egyes csoportjainak önkéntes vezetői a felsőbb kezdeményezésre szervezett *Megéneklünk, Románia mozgalomhoz kapcsolták rendezvényeit, s ez átmenetileg védettséget biztosított a helyi kultúraktivistákkal szemben.

Azonban épp népszerűsége tette gyanússá a ~at a hatalom szemében: az 1980-as évek elejétől már egyre több gánccsal kellett szembenézniük a rendezvények szervezőinek. Végül 1983-ban be is tiltották az országos találkozó szervezését, s utána nem sokkal a román *televízió magyar adásait is megszüntették.

1989 után újraéledt a ~. Most már akadálytalanul látogathattak Erdélybe a hiteles néptánc iránt lelkesedő magyarországi *fiatalok is, mégpedig azokra a helyekre, ahol a néptánc még a hétköznapok élő eleme és nem tanfolyamokon tanult és újraélesztett kulturális érték. Válaszút a Kallós Alapítvány létesítette intézmény jóvoltából néptánc- és *népzenetáborok színhelye lett, ugyanakkor Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában hivatásos táncegyüttesek alakultak, amelyeknek műsorai tulajdonképpen a mozgalom által megőrzött hiteles erdélyi néptánc színpadra alkalmazott változatai. Az *EMKE 1993-tól évenként kiosztásra kerülő Kacsó András-díjával ismerte el a ~ban többek között Antal *Miklós, Balla Antal, Berei Kálmán, Both Aranka, Fodor Csaba, Füzesi Albert, Gábos Endre, Mátéfi Csaba és Zita, Németh Ildikó, a Szarkaláb Néptáncegyüttes, a Háromszék Zenekar érdemeit. A ~nak támogatói akadtak más civil szervezetek körében is: 1998-tól például a Kolozsvári Magyar Diákszövetség és a Civitas Alapítvány szervezésében négy alkalommal is megrendezésre került a kolozsvári Diákművelődési Házban egy „multi­kulturális táncház”, magyar és román együttesek részvételével.

2001-ben országos rendezvényeken ünnepelték a 25 éves csíkszeredai Barozda zenekar alapítását, 2002-ben a kolozsvári táncházat (ez utóbbi alkalomra a *Művelődés tematikus számot is jelentetett meg).

Könczei Ádám: A *mi táncházunk. *Korunk 1973/7. Újraközölve: Korunk Évkönyv, 1981 és Könczei Ádám – Könczei Csongor: Táncház. Írások az erdélyi táncház vonzásköréből. Kv. 2004 = Kriza Könyvek; uő: Tárt kapujú táncházakért. *Művelődés 1977/11. Újraközölve: Könczei Ádám – Könczei Csongor: i. m. 15–20; uő: Igazi táncháztalálkozókat. *Kézirat 1979-ből. Megjelent: Könczei Ádám – Könczei Csongor: i. m. 35–39. – Katona Ádám: Néptáncaink jó divatja. *Ifjúmunkás 1978/13. – Molnos Lajos: Kérdésekkel, tervekkel megrakottan. *Igazság 1978. szept. 27. – Kostyák Alpár: Közös zene, közös éneklés, közös tánc. *Művelődés 1978/8; uő: A széki táncház. *Ifjúmunkás 1980/50. – Pávai István: Ismét a táncházakról. *Művelődés 1978/10; uő: Néptáncaink történeti rétegei. I–II. *Ifjúmunkás 1981/8, 9; uő: Barozda. 1976–2001. Csíkszereda 2001. – Márkos Albert: A táncházmozgalomról. *Művelődés 1980/12. – Pataki László: Táncház-műsort láttunk. *Ifjúmunkás 1981/16. – Kovács Nemere: Önmagukat kereső *fiatalok, avagy a táncházról szólva. *Művelődés 1982/8. – Mátyás Árpád: Ápolni a kezdeti lelkesedést. *Előre 1982. okt. 21. – *Faragó József: Tánckutatásunk a táncházmozgalomban. *Művelődés 1983/6. – Kelemen Ferenc: A színpadtól a táncházig. In: Az *Igaz Szó Évkönyve. Mv. 1983. – Könczei Csilla: A tűznek nem szabad kialudni. *Igazság 1983. júl. 6. – Kántor András: A táncházról. Helikon 1990/7. – Stefano Bottoni: Sztálin a székelyeknél. Csíkszereda 2008. 387–388.

(D. Gy.)