Tanügyi Újság

oldal nyomtatása Share

Tanügyi Újság – Oktatási és pedagógiai szaklap, Bukarestben adta ki a román közoktatási minisztérium és az ágazati szakszervezet. Első száma 1957. szept. 18-án jelent meg, az utolsó 1989. dec. 19-én. Előzménye az 1948–49-ben megjelent *Tanügyi Közlöny volt; feladatkörét 1989 után a *Közoktatás vállalta.

Első sorozata 1950. jún. 4-én jelent meg, ugyancsak a minisztérium kiadásában, havilapként, ezt azonban 1953. febr. 16-án megszüntették. Az újra I. évf. 1. számmal indult második sorozatot *Bányai László kezdeményezte, akit 1956 végén az Oktatási Minisztérium újonnan létrehozott Nemzetiségi Igazgatósága élére neveztek ki, első főszerkesztője (1957–59) *Gáll Margit volt, akinek felmentése után a felelős szerkesztő *Bántó István lett, ő irányította a lapot egészen a megszűnésig.

Eleinte félhavonta, 1959 januárjától 1974 májusáig hetenként, utána a megszűnésig havonta jelent meg. Szerkesztősége 1959. aug. 1-ig önálló volt, akkor összevonták a román szerkesztőséggel, ettől fogva a lapot főszerkesztő-helyettesi minőségben irányító *Bántó István önállósága is korlátozott volt.

A szerkesztőségnek rövidebb-­hosszabb ideig belső munkatársa volt Dávid Dalma, Görög Lívia, Lengyel Gábor, Konsza Judit, V. András János, Mag Péter, Implon Irén, Bagdi Béla, Hegedűs Jolán, Román Edit, Juhász Zoltán, Zsigmond Irma, Albert Ilona, Balogh József, Csire Gabriella, Reményi Sándor, Farkas Jenő, Molnár Ibolya, Winkler Ilona, Varga Julianna.

A beköszöntő cikk a lap főfeladataként jelölte meg a pártállam oktatáspolitikájának ismertetését, a romániai magyar pedagógusok oktatáspolitikai és szakmai tájékoztatását, az oktató-nevelő munka szakmai problémái számára fórumot teremtve, e problémák taglalását, elemzését, megvitatását, az oktatók szakmai, pedagógiai, módszertani, pszicho­pedagógiai felkészülésének elősegítését. Tematikája kezdetben felölelte a magyar anyanyelvű oktatás egészét, az óvodától az egyetemig; ezt később a közoktatás kérdéskörére szűkítették. 1959 végén – a *tankönyv-per lezajlása után, de nyilván azzal összefüggésben – a minisztérium elmarasztalta a szerkesztőséget, amiért csak a magyar tannyelvű iskolákkal foglalkozott, nem ítélte el a tankönyvekben és a magyar oktatók körében kimutatott „nacionalista megnyilvánulásokat”, és arra kötelezte a lapot, hogy nagy számban román szaklapból fordított cikket közöljön. Ennek az időszaknak 1965-ben lett vége, átmenetileg, amikor újra eredeti rendeltetésének tehetett eleget. 1974-ben azonban oldalszámát, „papírtakarékosság” ürügyével, a felére csökkentették, s havilappá minősítették vissza. A nyolcvanas években a végletekig karcsúsított (összesen 4 oldal) terjedelem hasznosítását, a szakcikkek közlésének lehetőségét nagyban csökkentette a hivatalos közlemények kötelező megjelentetése.

A ~ törzsanyagának érdemi része pedagógiai, didaktikai, szakmódszertani cikk és tanulmány volt. Az anyanyelv tanításának rovatában és tematikus oldalakon közölt írások szerzői a korszerű nyelv- és irodalomtanítás tartalmi és módszertani kérdéseit elemezték. Eszmecsere bontakozott ki a magyar nyelvtan tanításának helyzetéről (a nyelvi vagy nyelvtani alapon történő nyelvtantanításról), a *helyesírás tanításáról és a tanulók *helyesírási ismereteinek hiányosságairól, az irodalmi tantervekkel és tankönyvekkel kapcsolatos módszertani problémákról, a verstanításról. Ilyen tárgykörű közleményekkel huzamosabb ideig munkatársa volt az egyetemi oktatók közül Gálffy Mózes, Kozma Dezső, Kicsi Antal, Kirsch Lajos, Kuszálik Piroska, Márton Gyula, Nagy Géza, P. Dombi Erzsébet, Péntek János, Székely Erzsébet, Teiszler Pál; az általános és középiskolai tanárok közül Antal Péter, Bura László, Csetri Klára, Dánielisz Endre, F. Diósszilágyi Ibolya, Fejér Miklós, Fényi István, Gazda József, Józsa Miklós, Király László, Kozma Béla, Málnási Ferenc, Nagy Kálmán, Nagy Sajó Magda, Ördögh Imre, Ráduly János, Seres Zsófia, Szikszay Jenő; a minisztériumi és megyei szakfelügyelők részéről Farkas Ernő, Lovas János, Murvai László, Sándor Dénes, Szikszai Tibor, Túrós Endre; a tankönyvkiadó szerkesztői közül Negreanuné *Győri Magda és Rózsa Mária.

A folyamatosan megjelenő pedagógiai, didaktikai dolgozatok szerzői közül egyesek korszerű neveléstudományi elméleteket, irányzatokat, kutatásokat ismertettek (Bakó Béla, Dancsuly András, Debreczy Sándor, Ferenczi Gyula, Lászlóffy Ilona), mások a pszichopedagógia és iskolapszichológia újdonságairól számoltak be (Fodor Katalin, Kulcsár Tibor, Lázár Sándor, Zörgő Benjamin), ismét mások új oktató-nevelő eljárásokat, módszereket vázoltak és azok gyakorlati alkalmazását mutatták be (Bántó Magda, Csengeri Katalin, Farkas Magda, Györfi Ibolya, Kékedi László, *Mezei Zoltán, Péterfy Emília, Salló Ervin, Sükösd János, Szántó Árpád, Tácsi László, Teodorescu Réka).

Az óvodai és elemi oktatás külön oldalán az anyanyelvi óvodai nevelés gyakorlati pedagógiai-szakmai tapasztalatait elemezték, összegezték gyakorló óvónők (Bálint Éva Ildikó, Berényi Mária, Egeressy Kata, Jungbert Magda, Máthé Mária, Péter Anna, Ráduly Lenke, Selmeczi Ibolya, Simon Teréz), az elemi iskolai oktatás tartalmi-módszertani megújításának lehetőségeiről cikkeztek tanítók (Balla Sára, Baka Judit, Bocz Irma, Fóris Ilona, Gáll Márton, Madaras Margit, Mészely József, Rostás Zoltán, Sántha Jenő, Varga Piroska, Vizi Menyhért).

A középfokú oktatás tanterveiben szereplő tantárgyak tanárai a szaktárgyak tanításának problémáit vették számba: a román nyelv és irodalom (Dobrossy Gyula, Kónya Árpád, Kovács Lajos, Szécsi Antal, Tittel Andor, Tótharsányi Sándor), a természettudományok vonatkozásában (Árkosi László, Bakó Botond, Benedek Zoltán, Eigel Ernő, Ercse Miklós, Fey László, Fülöp Zoltán, Horváth Piroska, Kabán Ferenc, Lázár Irén, Major Miklós, Matekovics Mihály, Nagy Ferenc, Réhon József, Szabó Judit, Vasas Samu, Vofkori László). A társadalomtudományok közül a történelemoktatás állott a közlések homlokterében, de jelentek meg cikkek a tanárok szerepéről a helytörténeti kutatásokban, a tanulók szakköreinek irányításában (Albert Dávid, Fábián Ernő, Kovách Géza, Madaras Piroska, Mandula Tibor, Palkó Attila, Páll Gyöngyvér).

Cikksorozatok foglalkoztak a pedagógusi személyiséggel (Demkó László, Fey László, Gazda József, Huber András, Juhász Zoltán, Kuszálik Piroska, Lászlóffy Ilona, Péterfy Emília), az eredményes tanítás pszichopedagógiai feltételeivel (Bakó Béla, Dancsuly András), megoldásokat kerestek az igazgatói, az osztályfőnöki munka, a tanfelügyelet nyitott kérdéseire (A tanfelügyelő jegyzetfüzetéből, Feljegyzések a tanórákról, Az osztályfőnök naplójából c. sorozatok). Mindezek mellett a lapszámok tartalmát ankétok, interjúk, riportok, helyzetbeszámolók, hírek is gazdagították.

Egészében véve a lap 33 évfolyama tükre volt annak a munkának, amelyet a romániai magyar tanító- és tanárnemzedékek az adott körülmények között szakmai tisztességgel folytattak.

 Dankanits Ádám: Tépelődések a Tanügyi Újság ürügyén. *Korunk 1973/4. – Lászlóffy Ilona: Tépelődések ürügyén. Tanügyi Újság 1973/21. – Beke György: Testvérünk a feladatokban. *A Hét 1982/40. – *Bántó István: Ötven esztendő öröksége. Közoktatás 2007/1.

(B. I.)