Tavaszy Sándor

oldal nyomtatása Share

Tavaszy Sándor (Marossárpatak, 1888. febr. 25. – 1951. dec. 8. Kv.) – filozófiai író, református egyházi író. Középiskoláit a marosvásárhelyi Református Kollégiumban végezte, majd a kolozsvári Református Theo­lógiai Fakultáson szerzett lelkészi, párhuzamosan az I. *Ferenc József Tudományegyetemen filozófiai képesítést (1911). Az egyetemen főképp a neokantiánus Böhm Károly volt rá hatással. Tanulmányait kiegészítendő az 1911/12-es tanévben Jénában, 1912/13-ban Berlinben hallgatott ismeretelméleti és vallásfilozófiai előadásokat. 1915-ben doktorált filozófiából az I. *Ferenc József Tudományegyetemen Kolozsváron, majd 1919-ben, Schleiermacherről írott dolgozatával magántanári képesítést szerzett a Református Theológiai Fakultáson.

1913-tól püspöki titkár, közben hitoktató is volt az állami tanítóképzőben, 1915-től a kolozsvári Református Kollégiumban helyettes tanár. Az 1919/20-as tanévben magántanári előadásokat tartott a kolozsvári református teológián, ahová 1921-ben rendes tanárnak hívták meg. Előbb az egyháztörténet, majd 1926-tól a rendszeres teológia tanszéken a dogmatika és az etika tanára, 1924-től igazgató professzor. 1937-től haláláig az *Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője, püspökhelyettes, 1939-től a magyar református egyház zsinatának tagja.

1944–48 között a kolozsvári magyar egyetem, majd a Bolyai Tudományegyetem filozófia tanszékén is előadott. A romániai magyar egyházak fölötti állami felügyelet erőszakos kiterjesztése (az 1948-as egyházügyi statútumok) után 60 éves korában nyugdíjazták.

Filozófiai felfogása már doktori disszertációjában (Az ismeretelmélet és a megismerés pszichológiája. Transzcendentál-filozófiai tanulmány. Kv. 1914), illetve magántanári dolgozatában (Schleiermacher filozófiája. Kv. 1918) körvonalazódik. Teológiai előadásainak szintézise a kolozsvári dogmatikai tanszéken eltöltött öt év után megjelent munkája, a Református keresztyén dogmatika (Kv. 1932). „…a filozófia *mibenlétének, tárgykörének és módszerének meghatározását – egyszóval a bölcselet önreflexióját – tartotta bárminemű tudományos igénnyel művelt filozófia alapvető feltételének” (Tonk Márton).

A két világháború között aktív szerepet játszott az *erdélyi magyar irodalmi életben is: indulásától munkatársa volt a *Pásztortűznek (1940–44 között szerkesztőbizottságának tagja is), 1934-ben a *Pásztortűz íróinak köre az ő vezetésével kapcsolódott be a Helikon íróközösségébe, attól kezdve évente részt vett a Helikon íróközösség marosvécsi találkozóin, rendszeresen közölt az *Erdélyi Helikonban; szerkesztője volt a Kálvinista Világnak (1929–33), 1925–28 és 1937–46 között a *Szemle">*Református *Szemlének, 1929–44 között Az Útnak, 1940–41-ben a Kiáltó Szónak, főmunkatársa a kolozsvári Református Kollégiumhoz közel álló Véndiákok Lapjának.

Szám szerint *mintegy 1000 cikke, tanulmánya, közéleti és tudománypolitikai írása az általa szerkesztett lapok mellett az Egyházi Közélet, Egyházi Újság, Ellenzék, *Erdély, *Erdélyi *Figyelő, *Erdélyi Irodalmi *Szemle, *Erdélyi Múzeum, Ifjú *Erdély, *Keleti Újság, Keresztény Magvető, Magyar Nép, Protestáns *Szemle, Református Család, Református Élet, Református Híradó, *Szellem és Élet, Turisták Lapja, Vasárnap, alkalomszerűen az Aranyosvidék, Ellenőr, Enyedi Újság, *Erdélyi *Figyelő hasábjain jelentek meg.

„Az egyetemes princípiumokat az ittlét parancsaival ötvöző eredeti gondolkodó volt. Álláspontját a leghívebben saját szavaival adhatjuk vissza: »…túl kell néznem a házamon, a városomon, a népemen, nemzetemen, túl az *erdélyi glóbuszon, túl országom határain, túl Európán, túl ezen a látható földgolyón, s radikálisan végig kell kérdeznem *mindezeknek az adottságoknak a sorát, s állást kell foglalnom nemcsak magamban, magamra nézve, de *erdélyi magyar nemzetem egészére nézve is«” (Balázs Sándor).

A közélettel, a szellemi és társadalmi valósággal való állandó kapcsolata az 1920-as évek végére egyre jobban megerősítette benne az ember válságának gondolatát. Karl Barth dialektika-teológiáján keresztül ismerkedett meg Kierkegaard, majd az egzisztencializmus filozófiájával, amelyben felismerni vélte e válság feloldásának útját. Ezt követően építette be saját rendszerébe a kortárs európai egzisztencializmus szellemiségét.

Széles körű közéleti tevékenységét jelzi munkálkodása az *Erdélyi Múzeum-Egyesületben, amelynek 1920-tól választmányi tagja, 1930-tól egyik alelnöke, 1930–40 között Bölcsészet, Nyelv- és Történettudományi Szakosztályának elnöke, 1942-től az *EMKE alelnöke. *Mint szenvedélyes természetjáró, tagja, majd elnöke volt az *Erdélyi Kárpát-Egyesületnek. E kötődésének mélységét érzékelteti Erdélyi tetők c. könyve (Kv. 1938; újrakiad. uo. 2003). Válogatott filozófiai írásait 1999-ben adták ki (sajtó alá rendezte Tonk Márton. Kv. 1999. Tavaszy Sándor irodalmi munkásságának bibliográfiájával).

Gyűjteményes kötetekben megjelent tanulmányai: Az igazságos Isten (in: Theologiai tanulmányok. Kecske­méthy István-emlékkönyv. Kv. 1934); A nemzeti élet és a *művelődés fő kérdései (in: Az EME …tizedik vándorgyűlésének emlékkönyve. Uo. 1934); A *mi egyházunk (a tanulmányok szerzői: Biró Sándor, Borbáth Dániel, Imre Lajos, László Dezső, T. S., Zágony Anna, uo. 1935); Világnézeti kérdések, új beállításban (in: Az EME… tizenharmadik vándorgyűlé­sének emlékkönyve. Uo. 1935); Kálvin üzenete, Kálvin tanítása (in: Az Institúció megjelenésének 400. évfordulója… Uo. 1937); Az ember filozófiai értelmezése (in: Az EME 1939. évi… vándorgyűlésének emlékkönyve. Uo. 1940); A theologia a tudományos életben (in: És lőn világosság. *Ravasz László Emlékkönyv. Bp. 1941); A református theologiai gondolkodás mai kérdései (in: Református napok Emlékkönyv. Mv. 1943). Rendszeresen jelentek meg írásai az Erdélyi református naptár köteteiben (1925–49), előszavával adták ki az Erdély öröksége X. kötetét (Bp. 1941).

Az általa megállapított szöveggel, 1930-tól számos kiadásban jelent meg a Heidelbergi káté, a református keresztyén egyház hitvallása.

Egyéb kötetek, különnyomatok: A jelenkor szellemi válsága. (Kv. 1923); A nyugat-európai kultúra sorsa Spengler filozófiájának tükrében (uo. 1924); Kálvin János élete (uo. 1924); A tudományok rendszere (uo. 1925); Múltunk öröksége és örökségünk szelleme (uo. 1925); Világnézeti kérdések (Torda 1925); Apáczai Csere János személyisége és világnézete (uo. 1926); Erdélyi szellemi életünk két döntő kérdése (uo. 1928); Mi a filozófia? (uo. 1928); A kijelentés feltétele alatt (uo. 1929); Kierkegaard személyisége és gondolkodása (uo. 1930); A szociális és gazdasági törekvések theologiai ethikai megítélése (uo. 1931); A theologiai irányok átértékelése (uo. 1931); Mit mond a filozófia a mai embernek? (uo. 1932); Lét és valóság (uo. 1933); A nevelés református alapelvei (uo. 1938); A dialektikai theologia problémái (uo. 1939); Az ethika mai kérdései (uo. 1939); Az idő határán (tanulmányok többekkel = Dolgozatok a református theologiai tudományok köréből 21); A természettudományos világnézet jelentősége (uo. 1941 = *Szellem és Élet Könyvtára); A református egyház jelentősége *Erdély történetében (Kv. 1943); A szenvedés titka (Nagy­enyed 1947).

Dr. T. S. *Szemle">*Református *Szemle 1915. 153. – Dr. György Lajos: Apáczai Csere János személyisége… *Pásztortűz 1925/12. – Albrecht Dezső: T. S.: *Mi a filozófia? *Pásztortűz 1927/16. – Erdélyi műhely. Interjú T. S.-ral. *Keleti Újság 1933/296. – Reményik Sándor: T. S. *Pásztortűz 1937. 52–53. – L. e.: Beszélgetés T. S. püspökhelyettessel az *erdélyi magyar élet nagy problémáiról. *Független Újság 1937. dec. 23–30. – Nagy József: T. S.-ral a Cenk tetőn. *Brassói Lapok 1937. aug. 8. – Csiky Lajos: A „transszilván tetők” szerelmese. *Csíki Lapok 1938/28. – Eddig nem mondhattuk el. Beszélgetés T. S.-ral. *Keleti Újság 1940/295. sz. – Ligeti Ernő: Súly alatt a pálma. Kv. 1941. 124–125, 153–154. – Gáll Ernő: Kierkegaard és Tavaszy. In: *Korunk Évkönyv 1976. Kv. 222–233. – Tőkés István: T. S. (1888–1951). *Szemle">*Református *Szemle 1981/5–6. – Balázs Sándor: Tavaszy Sándor filozófiája. Buk. 1982 = *Századunk. – László Dezső: T. S. *mint teológus. *Szemle">*Református *Szemle 1982/5–6. – Veres Ildikó: Egzisztencializmus és létértelmezés T. S. filozófiájában. Magyar Filozófiai *Szemle 1986/5–6; uő: Az önazonosság megtartásának lehetőségei a kisebbségi létben. Etikai kérdésfeltevések T. S. filozófiájában. Filozófiai *Figyelő 1987/2; uő: Útkeresés a filozófia és a teológia között. T. S. munkásságának első szakasza. Református Egyház 1988/9; uő: A megváltozott lét kihívásai és az új értékpreferenciák. T. S. munkássága 1920 után. Református Egyház 1988/12; uő: A Kolozsvári iskola (Bartók György – Tavaszy Sándor – Varga Béla). *Miskolc 2003 = Magyar filozófiatörténeti Könyvtár V. – T. S. emlékezete. Juhász Tamás, Pásztori K. István és Péter *Miklós tanulmányai a *Szemle">*Református *Szemle centenáriumi számában. 1988/5–6. – Zalatnai István: T. S. teológiai gondolkodása. Theologiai *Szemle 1988/5. – Kovács Ferenc: Tavaszy-idéző. *Korunk 1990/11. – Gáll Ernő: Az *erdélyi bölcseleti iskola és a kisebbségi etika. *Erdélyi Múzeum 1992/1–4. – Hajós József: Hatvan évvel ezelőtt. Helikon 1994/24. – Juhász Tamás: T. S. In: Akik jó bizonyságot nyertek. A Kolozsvári Református Theologia tanárai. Kv. 1996. – Hanák Tibor: T. S. In: A magyar filozófiai gondolkodás *századunk első felében. Bp. 1993. – Veres Ildikó – Tőkés István: T. S. Egy magyar református gondolkodó a XX. század első felének *Erdélyében. Debrecen 1994. – Tonk Márton: T. S. ismeretelmélete. *Erdélyi Múzeum 1996/1–2; uő: T. S. egzisztencialista „fordulata”. Studia 1996/2; uő: A filozófia fogalmáról. Bevezető tanulmány T. S. Válogatott filozófiai tanulmányok c. kötetéhez. Kv. 1999. – Perecz László: T. S. In: Filozófiai irányzatok és viták a két világháború között. Pro Philosophia Füzetek 1997/11–12. – Ungvári-Zrínyi Imre: T. S. Filozófiai írásainak újrakiadása. *Erdélyi Múzeum 2000/1–2.– Szotyori Anna-Mária: A fakticitás „alkalmazása” *mint önértelmezés. *Erdélyi Múzeum 2002/1–2.

(D. Gy.)