Temesvári Hírlap

oldal nyomtatása Share

Temesvári Hírlap – 1903–39 között Temesváron megjelent „független magyar napilap”. Muth Gáspár dr., Sztura Szilárd dr., Skuteczky Miksa dr. és *Hajdu Frigyes dr. ügyvédek vezetésével részvénytársaságként alapította a temesvári értelmiségiek polgári liberális és a függetlenségi eszmékért lelkesedő csoportja, amelynek sikerült 40 000 koronás alaptőkét összeadnia. A felelős szerkesztői állásra a fiatal Ady Endrét is hívták, végül azt Bíró Pál, a sátoraljaújhelyi Zemplén c. lap korábbi szerkesztője kapta meg. A friss hangvételű és szellemiségű újság első száma 1903. nov. 15-én hagyta el a nyomdát, vezércikkében így határozva meg programját: „Nem sorakozunk egyetlen politikai párt táborához sem. Kívül akarunk állni minden köteléken. De párton kívül akarunk állani azért is, mert szabadon, függetlenül, minden elfogultság nélkül, sem erre, sem amarra nem tekintve, egyenesen, önérzettel, szilárd akarattal akarunk haladni, amerre a zászlónk vezet. Politikai programunk röviden szólva: erős nemzeti politika, a szabadelvűségnek nem doktriner, hanem igazi értelmezésével. Nagy súlyt helyezünk lapunk közigazgatási programjára. A közigazgatás erein keresztül lehet a nemzetet a legkönnyebben inficiálni, egyszersmind a leghatékonyabban erősíteni is. A nemzeti erő legfőbb csatornái futnak át a vármegye kapuján. Ha a törvényhatóságok erőtől duzzadó, nemzeti szellemmel áthatott tisztességes rendszert honosítanak meg portájukon belül és kívül, akkor boldog *a nép és erősödik a nemzet. Ha ellenben lelketlen korrupció ütött benne tanyát, ha a pártpolitika beférkőzött a szervezetbe, akkor *a nép sínylődik, a nemzeti erő fejlődésben visszamarad. Amint azonban a lélek ápolása mellett sohasem szabad elhanyagolni a test nevelését, éppen úgy fő fontosságú az ország közigazgatása és kultúrpolitikája mellett annak közgazdasági politikája is. A vérrel áztatott földnek tartozunk azzal, hogy a legokosabb módon gondozzák… Politika, közigazgatás és közgazdaság képezik a nemzet épületében azt a három pillért, amelyen az egész ország ereje és tekintélye nyugszik. Mindaz, ami a sajtó előtt mint fontos tényező szerepel, kell hogy erre a három pillérre támaszkodjék. Erre a programra építve indul meg a mai nappal a Temesvári Hírlap.”

A kezdeti időszakban 8 oldalas terjedelemben jelent. Bíró Pál távozása után, 1906. júl. 10-től a korábbi segédszerkesztő, *Pogány Mihály, aki a Győri Hírlapnál jegyezte el magát a közírással és a szépirodalommal, vette át a lap vezetését. A korszerűen és igényesen szerkesztett újság Temesvár és Temes vármegye magyarosodásának folyamatát gerjesztette, a magyar kultúra, *művészet és irodalom megerősödését, kibontakozását szolgálta, a *demokrácia és a polgári radikalizmus térnyerését támogatta, a korrupt közigazgatás megváltoztatását sürgette, „a város és megye tisztességes lakosságának” az érdekeit képviselte. 1906-tól évente a Temesvári Hírlap Naptára címmel kalendáriumot is megjelentetett. Hasábjain történelmi és irodalomtörténeti tanulmányokat, írói pályaképeket, helytörténeti írásokat, könyvrecenziókat, színikritikákat, esszéket, esztétikai eszmefuttatásokat, hangverseny-beszámolókat, tárlatkrónikákat, tárcanovellákat, folytatásos regényeket, műfordításokat és verseket is közölt: sikerült munkatársaiul megnyernie a 20. század elejének élvonalbeli, közkedvelt íróit, poétáit. Az *Arany János Társaság társelnöke, *Szabolcska Mihály haláláig az újság megjelenésétől egyik legszorgalmasabb és legkitartóbb munkatársa volt. Jörgné Dras­kóczy Ilma verseket, cikkeket közölt benne és évtizedeken át szerkesztette a Beteg szívek patikája c. hetente megjelenő oldalt. Viszonylag sűrűn szerepelt költeményekkel, tárcanovellákkal, cikkekkel vagy folytatásos regényekkel a lap, valamint irodalmi mellékletei oldalain Kiss József, Ady Endre, Babits Mihály, Berczik Árpád, Biró Lajos, Bródy Sándor, Dutka Ákos, Eötvös Károly, Heltai Jenő, Herczeg Ferenc, Juhász Gyula, Kaffka Margit, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Molnár Ferenc, Nagy Endre, Petelei István, Révész Béla, Szabóné Nogáll Janka, Vértessy Gyula stb. A temesváriak vagy akkoriban Temesváron élők közül Bardócz Árpád, Bellai József, dr. Berkeszi István, dr. Déznai Viktor, Dobroszláv Péter, Gálos Rezső, Geml József, dr. Glattfelder Gyula, Gozsdu Elek, Hoffer Imre, Inotay László, Lovas Imre, Prepeli­czay Elődné, Somló Erzsi, dr. Szent­kláray Jenő, dr. Szőcs Géza, Sztura Szilárd, dr. Telbisz Károly tartozott legbuzgóbb és legszorgalmasabb szerzőinek sorába.

1908. okt. 17-től *Pogány Mihály tulajdonába került, s ettől kezdve fórumot biztosított a nagyváradi Holnap mintájára 1908-ban a Bánság szívében megalakult Dél-csoport fiatal tagjai – Franyó Zoltán, Manojlovics Tódor, Szávay Zoltán, Gálos Rezső, *Pogány Mihály, Vermes Ernő, Hoffer Imre, Lengyel Ernő, Novák Rezső stb. – számára. Berlinből Brázay Emil, Bécsből Lovas Antal, Budapestről pedig Hauser Arnold, a későbbi nemzetközi hírű *művészetszociológus tudósította rendszeresen a lapot. A szerkesztőség és kiadóhivatal, amely korábban az Erőd utca 10. alatti bérelt helyiségben székelt, átköltözött a Városház utca 16-os számú házába, majd a Jenő herceg tér 3. szám alá. *Pogány Mihály Kastriener Samuval, a Volksblatt c. német nyelvű néplap szerkesztőjével és Neumann Károllyal társulva rotációs gépet vásárolt, amelynek műszaki adottságait és lehetőségeit kihasználva az újság formátumát a nyugati nagy lapok mintájára megnagyobbította. 1912 végére készült el az új Hunyadi Nyomda, amelyet a városi kazamaták egyik átépített traktusában állítottak üzembe. A betűanyagot a berlini Völlmer cég szállította, a rotációs gépet a svájci Rühler Testvérektől vették, míg a szedőgépeket a bécsi Gutenberg-háztól szerezték be.

A ~nak sikerült átvészelnie az I. világháború, a forradalmak, a Bánság szerb megszállása, valamint az impériumváltás válságos éveit, majd a román közigazgatás berendezkedését. Az 1920-as évek elején a Maros és Al-Duna közötti tájegység egyedüli magyar nyelvű napilapjaként nagy népszerűségnek örvendett, példányszáma csúcsidőszakában meghaladta a 20 000-et. Mivel a román hatóságok magyarországi sajtóorgánumokat nem engedtek be az országba, megerősödött, s országos viszonylatban is a *romániai magyarság elsőrendű lapvállalkozásainak sorába emelkedett: Erdély, a Körösvidék és Máramaros egész területén terjesztették, Csehszlovákiában, Magyarországon, Ausztriában, Jugoszláviában, Amerikában, Olaszországban és másutt is voltak előfizetői, állandó megrendelői.

Pogány Mihály 1924-ben bekövetkezett halála után özvegye neve szerepelt tulajdonosként a lap fejlécén. Főszerkesztőként 1924–25-ben *Vuchetich Endre állt a redakció élén. A felelős szerkesztői tisztséget az 1920–30-as években Ligeti Sámuel, id. Kubán Endre, Asztalos Sándor, *Braun Dezső töltötte be. A lipcsei Technikum für Buchdrucker főiskolán s más németországi városokban folytatott tanulmányai bejezése, a modern hírlapírás és adminisztráció alapelemeinek budapesti elsajátítása után, 1926. márc. 21-től Pogány László, *Pogány Mihály fia vette át a lapvállalat és a Hunyadi Nyomdai Műintézet vezetését. Neki sikerült a laphoz szerződtetnie Asztalos Sándort, *Bach Gyulát, Finta Zoltánt, Kalotai Gábort, *Ormos Ivánt, Páll Györgyöt, Ráth Károlyt, *Szirmai Lászlót, Török Sándort s állandó vezércikkírónak megnyernie a zenetudós orgonaművészt, Járosy Dezsőt, a temesvári római katolikus pap­nevelőintézet vicerektorát, valamint *Szabolcska László református esperest. Külmunkatársa volt a lapnak Jakabffy Elemér, Krenner Miklós, Franyó Zoltán, *Endre Károly, Szombati-Szabó István, *Tabéry Géza, Szentimrei Jenő, Ligeti Ernő, Szántó György, Berczeli A. Károly, Jörgné Draskóczy Ilma, *Szabolcska Mihály, Kabos Ármin, Kastriener Sámuel, *Hajdu Frigyes, Fekete Tivadar, Uhlyárik Béla, Bodó Pál, Déznai Viktor, Radu Urlăţianu, Kalotai Sándorné, Debreczeni István, Varga Zsigmond, Litteczky Endre stb. A Pesti Naplóval kötött megegyezés értelmében a ~ több éven át frissiben átvette és másodközlésben jelentette meg Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Szini Gyula, Kaczér Illés, Juhász Gyula, Kárpáti Aurél, Somlyó Zoltán, Kemény Simon, Móra Ferenc, Benedek Károly, Révész Béla, Lakatos László, Zsolt Béla, Heltai Jenő, *Hajnal László, Szép Ernő, Mécs László, Harsányi Zsolt, Laczkó Géza, Schöpflin Aladár, Márai Sándor cikkeit, kisesszéit, verseit, elbeszéléseit. Eredeti interjúkat közölt a magyar és az egyetemes irodalom, kultúra és tudomány nagyjaival: Szabó Dezsővel, Babits Mihállyal, Móricz Zsigmonddal, Márkus Emíliával, Hatvany Lajossal, Bánffy Miklóssal, Karinthy Frigyessel, Nagy Endrével, Erdős Reneével, Bartók Bélával, Kodály Zoltánnal, Hubay Jenővel, Lehár Ferenccel, Kálmán Jenővel, Beregi Oszkárral, Hevesi Sándorral, Herczeg Ferenccel, Révész Bélával, Fedák Sárival, Osvát Kálmánnal, illetve Mahatma Gandhival, Albert Ein­steinnal, Edisonnal, Sigmund Freuddal, H. G. Wellsszel, Tristan Ber­narddal, Hedwig Courths-Mahlerrel, Victor Eftimiuval, Romain Rolland-nal, Luigi Pirandellóval, Jan Huber­mann-nal, G. B. Shaw-val, Blasco Ibanezzel, Igor Sztra­vinszkijjel, Max Reinhardttal, D’Annunzióval, Mari­nettivel, Franz Xaver Kappussal, Anna Pavlovával, Isadora Duncannal, Josephine Bakerrel, Alexander Tai­rovval, Jules Romains-nal, Karel Čapekkel stb.

Karácsonyi, húsvéti és pünkösdi ünnepi számait terjedelmes és tartalmas irodalmi mellékletekkel jelentette meg. Állandó jelleggel közölt verseket, tárcákat, elbeszéléseket, folytatásos regényeket, könyvismertetőket, irodalompolitikai írásokat. A regények szedését megőrizve jelentette meg könyv alakban is 1930–31-ben a Temesvári Hírlap Könyvek, ill. 1932-ben a Temesvári Hírlap Regények c. sorozatokat (összesen 32 számozott kötetet), bennük Szini Gyula és *Berde Mária, illetve Heador Hill, E. T. A. Hoffmann, Helma von Hellermann, Hermann Keyserling, Helmuth Quast-Peregrin, Hugo Teichmann, Johann Zomack, Samuel Gordon, Her­mann Hilgendorff, Hans Heinz Ewers, Hans Mitteweider, Grete V. Sass, Marlise Sonneborn, M. Trott, Paula Wild, Hardy Worm, Erwin Demel könyveit; utóbbiakat Kostyala Árpád, Temesi Péter, Av. Hasalom, Ágnessy Imre, *Pogány Mihály, Mészáros Pál, *Bach Gyula fordításában. A szerkesztőség és a kiadóhivatal kölcsönkönyvtárat is alapított és működtetett a Jenő herceg tér 3. szám alatt.

Az 1920-as évek legelejétől kezdve a ~ nyomós érveket felsorakoztatva kiállt a magyar irodalom és kultúra egysége mellett, és vehemensen elutasította a tájegységek, a trianoni békediktátum nyomán megjelent „utódállamok” szerinti széttagolódást, elhatárolódást. Nem fogadta el a „romániai magyar irodalom” eszméjét és fogalmát sem. Ennek következtében a temesvári írók és költők nem vettek részt a Kolozsvárott megszervezett irodalmi olimpiászon, s távol tartották magukat más, Erdélyből indult irodalmi kezdeményezéstől, szervezkedéstől is. Kritikával fogadták a marosvécsi helikoni közösség létrejöttét, az *Erdélyi Szépmíves Céh és az *Erdélyi Helikon c. folyóirat tevékenységét, bár ez a viszonyulás nem volt általános, hisz *Endre Károly 1926-tól, Szántó György 1929-től, *Ormos Iván 1932-től a helikoni íróközösség tagjának számított. Az ellenkampány legfőbb hangadói Asztalos Sándor, Franyó Zoltán, *Szirmai László és a Marosvécsre 1929-ben mégis ellátogató *Markovits Rodion voltak.

A ~ megkülönböztetett figyelmet és teret szentelt az *Erdélyi Helikonnal valamilyen ok miatt ellentétbe került vagy a közösségtől időlegesen eltávolodott íróknak, publicistáknak: elsőként közölte *Tabéry Géza A csucsai kastély kisasszonya c. vallomását, s folytatásokban jelentette meg *Berde Mária Szentségvivők c. regényét; messzemenően támogatta és népszerűsítette az *Erdélyi Magyar Írói Rend megalakulását, bánsági bemutatkozó körútját, tagjainak megnyilatkozásait és irodalmi munkásságát. *Tabéry Géza, Szántó György, *Károly Sándor állandó munkatársává, cikkírójává vált a ~nak. Támogatta és népszerűsítette az Erdélyi Fiataloknak a Bánságot 1932-ben felkereső szerkesztőit, munkatársait, akiknek az írásait is közölte. 1931-től a lap megszűnéséig, 1939-ig belső munkatársa volt *Markovits Rodion, aki 1933-ban itt közölte folytatásokban Sánta farsang c. regényét, később pedig Anyám kertje címmel tervezett novellafüzérének darabjait, ezenkívül számos irodalmi riportot, interjút, visszaemlékezés-részletet, irodalompolitikai eszmefuttatást és könyvrecenziót. A szerkesztőség kötelékébe tartozott még az 1930-as években *Bach Gyula, Cseresnyés Sándor, Gárdonyi István, Gárdos Sándor, Halász István, Kozmuth Artúr.

A ~ – amely a helységnevek román alakjának kötelező használatát előíró rendelet miatt 1938-tól Timi­şoarai Hírlap–Gazeta Timişoarei, ill. Timişoarai-Temesvári Hírlap címmel jelent meg – az 1938-as esztendőre még évkönyvet, az 1939. évre pedig zsebnaptárt és zsebkalauzt adott ki, 1939 októberében azonban politikai és anyagi okok miatt megszűnt.

(Sz. J.)