Tessitori Nóra

oldal nyomtatása Share

Tessitori Nóra (Kv., 1884 – 1969. jún. 26. Mv.) – szavaló- és előadóművész, *Kőmíves Nagy Lajos felesége. Életéről, iskolai tanulmányairól hiányosak az adatok. Apja, az Udinéből származó kőfaragó szobrász 52 éves korában öngyilkos lett, s ő, noha színésznő szeretett volna lenni, tisztviselői állást vállalt Kolozsvárt, hogy anyját és testvérét eltarthassa. Ugyanakkor énekelni tanult és jótékonysági rendezvényeken lépett fel. 1916-ban férjhez ment *Kőmíves Nagy Lajos újságíróhoz, aki később impresszáriója is lett. 1946–54 között a kolozsvári magyar színművészeti főiskolán tanított beszédtechnikát, poétikát, fonetikát. Tanára volt a később Szatmárnémetibe költözött nagybányai Állami Színházat alapító színművész-csoportnak, akikhez 1954-ben írott levele művészi hitvallását is kifejezi.

Első ízben Kolozsvárt, 1918 januárjában, a Kelet *Irodalmi Társaság matinéján lépett pódiumra; utolsó előadóestje, amelyet a *rádió is rögzített, 1939-ben volt Budapesten. Hangját mégsem őrizte meg sem viaszhenger, sem lemez vagy hangszalag. Előadóművészetével azonban nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az erdélyi magyar vers az I. világháború után, a „hőskor”-ban meghódította a közönséget. Babits Mihály „a vers apostolá”-nak, Várnai Zseni „zengő nagy művésznőnek” nevezte, *Bartalis János szerint az az előadóművésznő volt, aki „szárnyakat adott a versnek, égi szárnyakat”, „póztalan és mindig a lényeget kihangsúlyozó produkcióját” Szent­imrei Jenő is méltatta. *Kuncz Aladár pedig ezt írta egy 1924-es előadóestjéről: „Régen templomban lehetett ilyen misztikus, babonás a levegő, talán ott hihettek olyan forrón és mélyen az emberek. Tegnap este itt templommá lett egy terem és oltárrá egy asszony szája, ahonnan szent szerelmes igék bugyogtak fel, folytak széjjel az ájtatos hallgatók között.” Páratlan tehetsége, versmondó művészete levelezéséből, a művészetét méltató előadásokból rajzolódik ki. Több erdélyi költő (Áprily, Tompa László, Szentimrei Jenő) írt vagy dedikált verset neki.

Kovács László: T. N. Ady-estje. Helikon 1983/3. – T. N. művészete – cikkek, versek, emlékezések, levelek. Sajtó alá rendezte és bevezetővel ellátta Marosi Ildikó. Buk. 1986. – Kós András: Élet és rajz. Kv. 2004.

(S. Zs.)