Thorma János

oldal nyomtatása Share

Thorma János (Kiskunhalas, 1870. ápr. 24. – 1937. dec. 5. Nagybánya) – festő, művészpedagógus. Gyermekkorát Jászberényben töltötte és csak 14 évesen jött szüleivel Nagybányára. Neve összeforrott a nagybányai művésztelep történetével. A minoriták nagybányai gimnáziumában *tett érettségije után, 1887-től a budapesti Mintarajziskolát látogatta, ahol Székely Bertalan tanítványa volt. A következő évben már Münchenbe utazott, ott két éven át Hollósy Simon tanítványa lett. Ezután 1895-ig többször is megfordult Párizsban, ahol a Julian Akadémiát látogatta. Követte Hollósyt, aki 1896 máj. elején iskolájával és baráti körével Nagybányára érkezve, életre keltette a festőkolóniát. 1902-től, miután Hollósy távozott Nagybányáról, ~ a megalakult Szabad Festőiskola tanárai között volt. Innen kezdődik megszakítatlan művészpedagógusi munkássága és kitartása a kolónia és festőiskola mellett. Amikor tanártársai, Ferenczy Károly, Iványi Grünwald Béla, Réti István távoztak Nagybányáról vagy elhunytak, ő volt az az elkötelezett tanár és kolóniavezető, aki rendkívüli diplomáciai képességével a közhatalom­változás után biztosítani tudta a magyar intézmény létét és fönnmaradását. 1919-től a szabadiskola befogadta a román művészeti akadémiák növendékeit is, akik rendszeres nyári gyakorlatukat töltötték Nagybányán. ~ 1927-ig állt a kolónia és az iskola élén, majd átadta helyét a fiatalabb nemzedéknek, Mikola Andrásnak és Krizsán Jánosnak.

Mint művészpedagógust elméleti kérdések is foglalkoztatták. A művészeti nevelésről (Réti Istvánnal közösen) írt értekezése külön füzetes kiadványban is megjelent (Nagybánya 1899).

Pályakezdése idején nagy kompozíciós művekkel jelentkezett (Szenvedők. 1891, Aradi vértanúk. 1896, Talpra magyar! 1898–1936, Október elsején. 1903). Később tájképek, portrék, tájba helyezett aktok jellemzik a kései plein air festészetbe illeszkedő művészetét. Az *illusztráció műfaja csak a korai időkben foglalkoztatta. Kolóniaalapító pályatársaival közösen illusztrálta Kiss Józsefnek a budapesti Révai kiadónál 1897-ben megjelent költeményeit és Bródy Sándor Ezüst kecske című regényét (1898).

Idősebb korában naplót írt, mely azonban csak jóval halála után jelent meg (Rácz Albert: T. J. naplója. *Korunk 1979/3).

Emlékkiállítását 1939-ben szervezték meg Budapesten. Szülővárosa, Kiskunhalas múzeuma az ő nevét viseli és műveinek jelentős gyűjteményét mutatja be állandó kiállításon.

Vásárhelyi Z. Emil: Erdélyi művészek (Kv. 1937). – Réti István: A nagybányai művésztelep (Bp. 1994). – Murádin Jenő: Th. J. művészetének értékeléséhez. *Erdélyi Múzeum 1996/3–4. – Bay Miklós – Boros Judit – Murádin Jenő: Th. J. (Monográfia, Bp. 1997). – Th. J. 1870–1937 (Katalógus, Kiskunhalas 2003).

(M. J.)