Tolnai Lajos emlékezete

oldal nyomtatása Share

Tolnai Lajos emlékezete – Tolnai Lajos, az Arany-iskola költő-reménysége, a kiegyezés utáni évtizedek magyar regénytörténetében szenvedélyes indulatú pamflet-regényei és az „irodalmi Deák-párttal” vívott elkeseredett kritikai harcai révén elhíresült prózaíró 1868–84 között volt Marosvásárhelyen református lelkész. Itt a fővárossal versenyre kelő élénk irodalmi életet akart teremteni, e célból lapokat alapított, létrehozta a *Kemény Zsigmond Társaságot, majd saját egyházával több éven át tartó pereskedés után, viharos körülmények között távozott a regényeiben többször is kiábrázolt „székely fővárosból”. Emlékét évtizedeken keresztül csak a tetszhalálból időnként feltámadó KZST ápolta. Halálakor Ady tisztelgett emléke előtt: „Ecce homo sapiens – hűlten… – írta. – Nem volt semmi bűne, csak különb volt, mint a többi. Éles volt a szeme, tehát keserű volt nagyságos szíve, s rombolóan lázas az agyveleje. Mellesleg pedig legelső íróembere volt ez országnak, és még ezt meg is bocsátották neki. De hogy látni és beszélni mert, ezt nem bocsátották meg soha…” (Egy ravatalnál. *Nagyváradi Napló 1902. márc. 21.). Utána a Kisfaludy Társaságban helyébe lépő Jakab Ödön méltatta munkásságát (A Kisfaludy Társaság Évlapjai. Új folyam, 1904. 16–181).

A KZST-ben elhangzó megemlékezések mellett nagy ritkán életének egy-egy tanúja szólalt meg (Csekme Ferenc: Képek a parókiáról. Mv. 1927). Az emlékezők nagyobbrészt akkor léptek a nyilvánosság elé, amikor Móricz Zsigmond a Kelet Népében (Zászlóhajtás az elsikkasztott és mégis legnagyobb regényíró elme, T. L. előtt. 1941/1) elindította műve újrafelfedezését, majd utána folytatásokban közölte saját átdolgozásában A nemes vér című regényét, és külön rovatot (Tolnai Adattár) nyitott újrafelfedezése céljából. A folyóiratban jelent meg *Gábor István irodalmi riportja (Tolnai Lajos marosvásárhelyi nyomában. 1941/3), *Sándor József visszaemlékezése (1941/10). Ugyanekkor Parajdi *Incze Lajos szólt hozzá az „ébresztés”-hez A sötét világ
1942-es újrakiadása alkalmából (Erdélyi Helikon 1943/1).

A kommunista hatalom által irányított ideológiai kánonban különösen nagyra értékelték azokat az írókat-költőket, akik a kiegyezés utáni korszak „irodalmi ellenzéké”-hez tartoztak, és ez a romániai magyar irodalomszemléletre is érvényes volt. Alakja és írói művének néhány darabja már Móricz Zsigmond Tolnai-„ébresztése” és Féja Géza irodalomtörténetének nyomán felértékelődött: 1947-ben *Szemlér Ferenc közölt pályaképet az íróról (*Utunk 1947/1), majd A nemes vér Móricz Zsigmond átdolgozta változatát jelentette meg az Állami Könyvkiadó 1949-ben, s az ezzel párhuzamosan *Gaál Gábor irányításával készülő (bár végül meg nem jelent) magyar irodalomtörténet tankönyvben is kiemelt helyet kapott. Az akkori értékelés (Szemlér tanulmánya mellett *Hajdu Győző cikke a regény újrakiadásához kapcsolódva: *Utunk 1949/10) még teljes egészében ezt a szemléletet visszhangozta, mint ahogy meghatározója volt az 1955–56-os újrakiadásokat kísérő értékeléseknek is.

Új lendületet adott az iránta való érdeklődésnek az, amikor 1955-ben a *Magyar Autonóm Tartomány székhelyén, Marosvásárhelyen az ÁIMK önálló kiadói részleget hozott létre. Ez a kiadó Haladó Hagyományok sorozatában külön Tolnai-sorozat kiadását vette tervbe, amelyből *Dávid Gyula gondozásában és bevezető tanulmányaival A sötét világ és Az urak jelent meg, mindkettő 1956-ban. A sorozat előkészületben lévő további köteteit (A báróné ténsasszony, Polgármester úr) azonban a szerkesztő letartóztatása miatt a kiadó leállította, közülük csak az utóbbi jelent meg, évtizedekkel később, a Kriterion Könyvkiadó *Magyar Klasszikusok sorozatában.

Ezzel párhuzamosan azonban elindult Tolnai pályájának tárgyszerűbb értékelése is: ugyancsak *Dávid Gyula, majd Molter Károly, *Ficzay Dénes és Bözödi György az *Igaz Szóban közölte levelezésének néhány darabját (T. L. két levele Szász Gerőhöz. 1955/10; T. L. 1876–1881-es pere. 1956/5; Móricz Zsigmond beszéde T. L.-ról. 1955/10; T. L. levele az aradi Kölcsey Egyesülethez. 1958. 513–514; T. L. távozása Marosvásárhelyről. 1966. II. 110–133).

Közel másfél évtizedes szünet után az általa alapított marosvásárhelyi *Kemény Zsigmond Társaság múltjának feltárása irányította reá a figyelmet Tolnai Lajosra. A Marosi Ildikó által sajtó alá rendezett és 1973-ban megjelent dokumentumkötet anyagában (és *Dávid Gyulának ahhoz írott bevezető tanulmányában) az irodalomszervező Tolnai került reflektorfénybe, majd nem sokkal később ugyancsak *Dávid Gyula monográfiája (Tolnai Lajos Marosvásárhelyen. 1868–1884. Buk. 1974) kínált új, immár a korábbi kánon egyoldalúságaitól megszabadított, szövegközpontú képet írói munkásságának egész világképét meghatározó pályaszakaszáról.

Az azóta megjelent néhány kiadás és azok kísérőtanulmányai (A sötét világ. Előszó Szabó Kiss Katalin. Buk. 1968 = Tanulók Könyvtára; ua. Előszó Szabó Á. György. Kv. 1984 = Tanulók Könyvtára; A polgármester úr. Utószó *Dávid Gyula. Buk. 1986 = *Magyar Klasszikusok), valamint a születésének 150. évfordulója idején megjelent írások túlzásoktól, de egyoldalú lebecsülésektől is mentes képet rajzolva tartják írói életművének legjavát a romániai magyar olvasók tudatában.

Berde Zoltán: T. L. Két regénye. *Igaz Szó 1956/7. – Nagy Pál: A sötét világ. *Utunk 1956/16. – *Dávid Gyula: T. L. marosvásárhelyi lelkész. *Református Szemle 1966/1. – A marosvásárhelyi *Kemény Zsigmond Társaság levelesládája. Levelek, iratok, adatok. 1876–1948. Sajtó alá rendezte Marosi Ildikó, a bevezető tanulmányt írta *Dávid Gyula. Buk. 1973. – Sőni Pál: Egy város és írói. *Utunk 1973/22. – Imre László: D. Gy.: Tolnai Lajos Marosvásárhelyen. Tiszatáj 1975/8. – Kozma Dezső: D. Gy.: Tolnai Lajos Marosvásárhelyen. NyIrK 1976/2. – Egyed Ákos: A sötét világ. *Utunk 1984/51. – Bogdán László: T. L., a fene fátumok és az utókor. *Utunk 1986/38. – Nagy Pál: Példakép – vagy torzó? *Igaz Szó 1986/12. – Csáky Zoltán: Megkésett beszélgetés T. L.-sal. *Igaz Szó 1987/5. – Gaal György: T. L. utóélete. *Utunk 1987/7.

(D. Gy.)