Tóth Imre

oldal nyomtatása Share

Tóth Imre (Szatmárnémeti, 1921. dec. 26.) – természettudományi szakíró. Középiskoláit szülővárosában a Mihai Eminescu Líceumban végezte (1940); tanulmányait azonban a faji törvények, majd munkaszolgálat miatt csak 1944-től folytathatta. A Bolyai Tudományegyetem Matematika Karán szerzett diplomát (1948), majd 1948–51 között tanársegéd volt a Bolyai Tudományegyetemen. A bukaresti egyetemen doktorált (1968). Közben 1949-től a bukaresti egyetem matematika fakultásán is tanított. 1969–72 között Frankfurt am Mainban, majd a bochumi egyetemen volt vendégprofesszor; 1972-től – végleg Németországban letelepedve – a regensburgi egyetemen a matematika filozófiájának és történetének rendes tanára. Ebben az időszakban tanított Párizsban, Princetonban és Enschedeben, előadásokat tartott München, Zürich, Párizs, London, Aachen, Erlangen egyetemein.

Szakterülete a filozófia, a matematika és a geometria filozófiai vetülete. Vekerdi László megállapítása szerint „…senki T. I.-hez foghatóan nem ismeri a nemeuklideszi geometriák matematikai, történeti, filológiai és filozófiai rejtélyeit; e nélkül a mindenre kiterjedő alapos ismeret nélkül el sem lett volna képzelhető nagy fölfedezése, hogy a »kontra-euklideszi« lehetőség – Arisztotelésztől bőségesen dokumentálhatóan – jókor fölbukkan a görög geometriában. Ez a fölfedezés meghozta számára a megérdemelt szakmai világhírt, neki azonban csupán kiindulásul szolgált, ahonnét egyre magasabb kilátókra emelkedik” (Tudás és tudomány. Bp. 1994. 302).

Első írásai 1953-ban jelentek meg Bolyai Jánosról az *Előrében, a Contemporanulban és a Gazeta de Matematică şi Fizică hasábjain. „A műfaj, amit művelni szeretnék, talán mint »matematikai esszé«, esetleg »tudományfilozófiai esszé« volna megjelölhető” – írta. Politikai okból 1959–62 között teljes, utána még négy évig részleges „közlési tilalom” alatt állott.

Tanulmányait a fentieken kívül a *Korunk, Viaţa Românească, Secolul 20, România Literară, Revista de Filosofie, a brassói Astra, a iaşi-i Cronica, a nagyváradi Familia, a pozsonyi Irodalmi Szemle, Budapesten a Valóság, Élet és Tudomány, az MTA osztályközleményei (Matematika és Fizika), az Étude d’Histoire et de Philosophie des Sciences (1962), Scientific American (New York 1969) stb. közölte.

Önálló kötetei: Bolyai János (Buk. 1955; román és német fordításban is); Atomul – sursa de energie a viitorului (Buk. 1956); Csillagok, atomok, emberek (Buk. 1958; román fordításban is); Lucreţiu: Poemul naturii (tudománytörténeti kommentárok, Buk. 1966); Problema parale­lelor în Corpus Aristotelicum (uo. 1967; ua. Das Paralellen­probleme in Corpus Aristotelicum. Berlin–Hei­delberg–New York 1967); „Ahile”; paradoxele eleate in fenomenologia spiritului (Buk. 1969); Aristoteles in der Entwicklungs­geschichte der geo­metrischen Axio­matik (h. n. 1971); Die nicht-eukli­dische Geometrie in der Phänomenologie des Geistes (Frankfurt am Main 1972); Spekula­tionen über die Möglichkeit eines nicht-euklidischen Raumes von Einstein (h. n. 1979); Genetic structure of Non-Euclid Geometry (h. n. 1979); Aristotele et les paradoxes de Zénón d’Elée (h. n. 1979); Gott und Geometrie (h. n. 1982); Wissenschaft und Wissenschaftler im postmodernen Zeitalter (h. n. 1986); Mathematische Philosophie und hegelische Dialektik (h. n. 1986); Palimpseste: Propos avant un triangle (Párizs 2000).

P. Beraru: Mai multă exigenţă ideologică. Lupta de Clasă 1958/9. – Gr. Smeu: Împotriva unor vulgarizări idealiste asupra artei. Viaţa Românească 1958/7. – Csehi Gyula: A geometria szelleme és az elmeél szelleme. *Előre 1967. dec. 21. – Cseke Vilmos: Párhuzamosok Arisztotelésznél. *Korunk 1968/4. – E. Stamatis: T. I.: Das Paralellenproblem… Zentralblatt für Mathematik und ihre Grenzengebiete 1968. Band 154. p. 246–247. – Bretter György: Paradoxon és alkotás. *Korunk 1969/5. – C. Nicasius: La conscience malheureuse dans la geometrie greque. Archives de Philosophie 1969/4–6. 285–287. – G. Poghirc: Imre Toth: Das Paralellenproblem… Studii Clasice 1969. 362–363. – Aurel Brumaru: Resursele lui Ahile. Astra 1969/4. – Hervay Gizella: Párhuzamos paradoxonok. *Ifjúmunkás 1969. febr. 13. – Henri Wald: Reabilitarea paradoxului. Familia 1969/5. – Kántor Lajos: Korunk tanúja, T. I. [„Az életben van, amit az ember nem tesz. És tesz…” Várdy Péter beszélgetőkönyve. Bp. 2004.] *Korunk 2004/9.

(D. Gy.)