Tóth István (Mv., 1892. máj. 29. – 1964. máj. 24. Kv.)

oldal nyomtatása Share

Tóth István (Mv., 1892. máj. 29. – 1964. máj. 24. Kv.) – grafikus, festő. A budapesti Képzőművészeti Főiskola Rajztanárképző Intézetében 1914-ben szerzett oklevelet. I. világháborús frontszolgálata után, 1919-től véglegesen Kolozsváron telepedett le, ahol előbb a Marianum Leánygimnáziumban, majd az Unitárius Gimnáziumban működött rajztanárként. 1935-től öt éven át Szopos Sándorral közösen művészeti magániskolát vezetett, melynek jelesebb növendékei között volt Márkos András, Bandi Dezső, Takács Zoltán. 1924–31 között nyaranként a nagybányai művésztelepen dolgozott.

Mind festészetében, mind rajzaiban és metszeteiben a kis méreteket kedvelte. Miniatűr akvarellképei különösen népszerűek voltak, és nagy számban találtak vásárlókra. „Egyéniségéhez – írta róla Kós Károly – hozzátartozik a finom nyestecset, a habos rajzpapiros és a transzparens vízfestés könnyű kezelése.” A sokszorosító grafikában a színes linóleummetszést művelte. Tenyérnyi lapjait több dúcról (néha nyolc-tízről) nyomtatta, így azok festmény hatását keltették. 1921 és 1927 között négy linóleummetszet-mappáját jelentette meg, melyekhez Kós Károly, illetve *Kelemen Lajos írt előszót. Egyike volt a két világháború közti korszak leggyakrabban foglalkoztatott illusztrátorainak. A kései szecesszió stílusába illeszkedő rajzai jelentek meg a *Tizenegyek antológiájában (1924), ifjúsági regényekben, verskötetekben. Történelmi témájú képekkel, műemlékeket ábrázoló rajzokkal illusztrálta *Nagy Péter (Grandpierre Emil) Ó, kedves Kolozsvár! című városkalauzát, *Kelemen Lajos és *Bíró Vencel történeti tanulmányait.

Számos rajza és metszetlapjának reprodukciója jelent meg a Pásztortűz, a *Művészeti Szalon, a Vasárnapi Újság, a *Magyar Nép és A Hírnök folyóiratokban. Képzőművészeti jegyzeteket, kritikai írásokat közölt mindenekelőtt a Pásztortűzben. Színes növényrajzaival jelent meg *Palocsay Rudolf Kísérleteim (Buk. 1954) című könyve.

Önálló kötete: A magyar díszítés alapformái (Kv. 1939).

Kós Károly: Tíz linóleummetszet margójára. *Keleti Újság 1923. júl. 8. – *Kelemen Lajos: T. I. *Művészeti Szalon 1927/8. – Murádin Jenő: Erdélyi festőiskolák. Buk.–Kv. 1997. – Sas Péter: Az erdélyi festészet lírikusa, T. I. Kv. 2004.

(M. J.)