Tóth István (Tenkegörbed, 1923. okt. 25. – 2001. szept. 16. Mv.)

oldal nyomtatása Share

Tóth István (Tenkegörbed, 1923. okt. 25. – 2001. szept. 16. Mv.) – költő, műfordító, irodalomtörténész. Középiskoláit 1937-ben a nagyváradi Emanoil Gojdu *Líceumban kezdte s a Premontrei Gimnáziumban végezte (1944). A Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát (1948), s a BBTE-n doktorált (1979).

1948-tól Nagyváradon volt középiskolai tanár, 1948–55 között a Klasszikus Magyar Vegyes *Líceum tanára, igazgatója; 1963-tól nyugdíjazásáig (1983) a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskolán és a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán esztétikát, magyar irodalomtörténetet, színházelméletet, francia nyelvet adott elő. 1990-től a gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola óraadó tanára.

Versekkel 1943-ban a Váradi Diák c. folyóiratban jelentkezett; az ötvenes évek derekától leginkább az *Igaz Szóban, 1956–79 között az *Utunkban is, 1990 után a *Látóban közölt.

Műfordításai és tanulmányai legnagyobbrészt a középkori latin nyelvű humanista költészet köréből valók: a váradi humanista költészetről az *Utunkban (1956. nov. 17.), a kolozsvári Janus Pannonius-kultusz megújulásáról ugyanitt (1972. ápr. 7.), Johannes Sommerus elfelejtett Dózsa-verséről a marosvásárhelyi Vörös Zászlóban (1970. okt. 4.) írt.

Verskötetei: Ódák és elégiák (Buk. 1957); A kalászok lehajolnak (uo. 1961); Névtelen emlékek között (uo. 1964); Vízválasztók (uo. 1967); Amerre jártam (uo. 1968); A szétszedett szobor (Kv. 1971); Jégbuborékok (Buk. 1973); Európa kövei között (Kv. 1975); Törékeny tükrök (uo. 1979); Sziklás parton (válogatott versek, Buk. 1980); Antifónia (uo. 1983); Napvárás (négysorosok, Kv. 1984); Ha azt mondom, hogy élek (válogatott versek és műfordítások, Bp. 1987); Közös nevező (Mv. 1994); Párbeszédek és limerickek (uo. 1995); Herbárium (uo. 1998).

A koszorúper (Démoszthenész élete) c. háromfelvonásos drámáját az *Igaz Szó közölte (1981/7).

Műfordításkötetei: Miron Radu Paraschivescu legszebb versei (Buk. 1963); Jó reggelt, Párizs (versfordítások a jelenkori francia költészetből, uo. 1969); Alkinoosz kertje (versfordítások latin nyelvű humanista költészetünkből, Kv. 1970 = Tanulók Könyvtára); Írásjelek a földön (versfordítások a jelenkori francia nyelvű belga költészetből, Buk. 1972); Múzsák fellegvára (versfordítások kolozsvári latin nyelvű humanista költészetünkből, Kv. 1977); Eugene Guillevic legszebb versei (uo. 1978); Edmond Vandrecammen: A feledés kapuja (Bp. 1979); Jean Rousselot: A *tűz és a rózsa (uo. 1986); Üdvözlégy, te boldog Várad (versek Szent László királyról, Mv. 1992); Phoebus *forrásai (a váradi latin nyelvű humanista költészet antológiája, Nv. 1996). Janus Pannonius-fordításait közölte a Magyarországi humanisták c. kötet (Bp. 1982), latin versfordításai jelentek meg a *Pataki József által kiadott Kolozsvári emlékírók 1603–1720 c. kötetben (Buk. 1990).

Irodalomtörténeti és tanulmánykötetei: Irodalmi műveltségünk főbb korszakai. I. Őskor és középkor (Gyulafehérvár 1994), II. Reneszánsz és manierizmus (uo. 1996); Érték és mérték (tanulmányok, esszék, Nv. 1998). Tanulmánnyal szerepelt Az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság 200 éve c. kötetben (Kv. 1994 = Erdélyi Tudományos Füzetek).

Válogatásában, bevezető tanulmányával és fordításaival jelent meg Talált kincs címmel a német költészet kétkötetes antológiája (Kv. 1981 = Tanulók Könyvtára).

Székely János: Egy költő arcképéhez. *Utunk 1957/48. – Gálfalvi Zsolt: Humanizmus és korszerűség. *Előre 1958. ápr. 1. – Jánosi János: Mit ígér és mit ad T. I. költészete? *Utunk 1958/3. – Izsák József: T. I. költészetéről. *Igaz Szó 1962/3. – Szemlér Ferenc: T. I. útja. *Utunk 1962/11. – K. Jakab Antal: A líra logikája. *Igaz Szó 1965/5; uő: Vízválasztók *Utunk 1968/1. – Márki Zoltán: A költő és a felelet. *Igaz Szó 1967/9. – Adonyi Nagy Mária: Számba vett szépség. *Utunk 1972/35. – Sőni Pál: A szétszedett ember. *A Hét 1972/26. – Király László: Jelzések egy könyvről. *Utunk 1973/8. – Alföldy Jenő: Két erdélyi költő. Élet és Irodalom 1973/43. – Mózes Attila: T. I. versei és műfordításai. *Korunk 1976/3; uő: „A kövek, emberek s a fák tudtom nélkül is lennének”. *Utunk 1980/50. – Bitskey István: Múzsák fellegvára. Alföld 1979/11. – Vásárhelyi Géza: Rímek, homályok. *Utunk 1979/36. – Sz. I.: Törékeny tükrök. *Kritika 1980/10. – Pomogáts Béla: Ódák az értelemről. Új Írás 1981/1. – Bogdán László: Az ihlet buktatói és hátulütői. *Utunk 1984/49. – Szekér Endre: T. I. törékeny tükrei. *Forrás 1987/10. – Tófalvi Zoltán: Magunkról szólok. Beszélgetés T. I. költővel. Kelet–Nyugat 1990/12–13. – Sebestyén Mihály: Közös nevező. *Látó 1994/10. – Nagy Zsófia: Phoebus *forrásainál. *Erdélyi Múzeum 1997/1–2; uő: A múlt vonzásában. *Látó 1997/4. – Szörényi László: „A keresztyén humanizmus… erősebb mindennél”. Helikon 2001/19. – Nagy József: Emlékezés T. I.-ra. Studia Theologica Transsylvaniensis 3(2002). 175–185.

(D. Gy.)